Top maraton összetett a zsebben!
Olyan megtiszteltetésben volt részem a Mátra maraton rajtjánál, hogy beleborzongtam, még most is libabőrös leszek, ha rágondolok. A hosszútáv rajtja előtt 5 perccel – tehát a saját rajtom előtt kb. 25 perccel(!) – már odagurultam besorolni a starthoz, hát azt hiszed én voltam az első?! Bent állt máris vagy 100-150 ember! Persze oldalról már nem játszik, gyorsan hátulról begurultam, de rohadt messzire voltam az első sortól. Leghátul még kicsit lazább volt a stáb, előre tudtam kéredzkedni egy-két sort, de aztán ott bedugult. Ott álltam kétségbeesve és akkor elkezdtek egyre többen hátranézegetni, oda-odaszóltak: Na mi van Kefe, elkéstél? És ahogy kérdezgették és nevetgéltek egyre többen néztek hátrafelé, hogy na mi ez a parádé – majd lássatok csodát, gyakorlatilag szépen lépésről lépésre megnyitottak nekem egy sávot középen, egészen az első sorig! De ne úgy képzeld, hogy egy szűk sávban nagy nehezen előre tudtam verekedni magam, hanem lényegében kényelmesen előresétálhattam! Persze meg-megálltam pacsizni a haverokkal, sporikkal, mindenkinek megköszöntem ezt a gesztust – még most is libabőrös vagyok, ahogy rágondolok! Óriási érzés volt, köszönöm srácok, az igazi „VIP feeling” valami ilyesmi lehet.
Read more