Specialized Szilvásvárad maraton

Fésüs László - KefeÉletem eddigi talán legélvezetesebb versenye volt a 2015-ös Specialized Szilvás maraton. Tökéletesen uraltam a pulzusom és elég erős voltam ahhoz, hogy ne full 100%-on, csak mondjuk 98%-on versenyezzek, így is tudtam tartani a tempót a „célcsoporttal”. Olyan érdekes, hogy a hegyikerékpár versenyek eddig számomra mindig ugyanazt a kaptafát jelentették: az elején eldurrantok a versenyt vezető élcsoporttal, megyek velük nyélen ameddig csak bírok, majd leszakadok, folyamatosan érnek fel rám versenyzők, és végül hazaérek valamelyik grupettóval. Mindezt végig nagyon magas pulzuson, túlélő üzemmódban. Ám ez most más volt.

Most is elmentem a legelejével és borzasztóan koncentráltam a pulzusomra. Szuper ézés volt, hogy bírom a tempót felfelé a csömöri utánpótlás válogatott fiatalokkal, meg Hattyár Danival, aki egyébként elit kategóriában versenyez az XCO Magyar Kupákon. Hogy mennyire volt kontrollált: a levegővételem felfelé menet a zihálás és a viszonylag nyugodt lélegzés között ingadozott, arra is figyeltem, hogy feleslegesen ne ziháljak. Mellettem tekert Kőszegi Krisztián (Master1) akivel nagyon jól ismerjük egymást, teljesen hasonló erőben vagyunk, versenyről versenyre általában egymás mellett menetelünk és az adott nap dönti el, ki van épp kicsit jobb formában. Szóval Krisz viszont nagyon-nagyon zihált mellettem és ebből éreztem, hogy ő valamikor el fogja engedni ezt a vonatot… Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy nem is szóltam hozzá, csak kinyúltam balra és megérintettem a karját üdvözlésképpen – beszélni nem akartam. Ő rámnézett és mondott valamit egy elgyötört grimasz mellett, talán hogy: Szia Kefe!

2015 Szilvásvárad Maraton, Master2

Felmentem a legelejével az aszfalt emelkedő végéig (kb. 9km). Hálás voltam, hogy nem voltak közben lószok, a szokásos lószparádé valami miatt elmaradt. Viszont az aszfalt legvégét alaposan meghúzták a fiatalok – tulajdonképpen az az egy sprint volt csak az egész aszfaltoson – leszakítani a gyengéket. Kibírtam azt is, viszont az lett az eredménye, hogy iszonyú magas pulzuson értem oda a verseny legmeredekebb mászásához … Ahh, ezt hogy a fenébe fogom kibírni! De úgy látszik tényleg edzett vagyok, mert szépen elkezdtem mászni felfelé és csodák-csodája: a meredek mászás közben helyrejött a pulzusom, a légzésem, pedig nem is a legrövidebb áttételt tekertem. Ezt úgy képzeld el, hogy közben már rég utólértük a középtávon indulókat, szóval tömött sorokban mennek a jobb oldali keréknyomban (néhányan tekernek, de többen csak tolnak), mi pedig folyamatosan előzzük őket „Bal! Bal! Bal!” vezényszavakra. De mindig korrektek, nem akarnak beleszólni a versenyünkbe, szépen elengednek.

2015 Szilvásvárad Maraton, Fésüs László

Az első kis csoport, 6-8 ember – benne Fetter Erik, Hattyár Dani és Hacsi Ákos is – elment, de a második csoportban meg tudtam ragadni. Dr. Tajdi Bence, Földi Bence, Szerző Peti (mindhárman felnőttek), illetve Szécsi Tomi és Simonyi Andris (Master1-esek) maradtak ebben a grupettóban. Szuperül haladtuk, én is húztam időnként a brigádot, mikor keveselltem a tempót, de a többiek is kivették a részüket a melóból. Tajdi Bence nyomott egy kövér lószt egy aszfaltos részen, én raktam a kereket, ott viszont már nem tudtam/akartam leváltani, szóval visszaértek ránk a többiek. Nekem pont jó volt ez a csoport, mert tudtam, nincs előttem/mellettem Master2 racer. Még menősködtem is időnként, osztottam a lapokat, hogy ki mikor vezessen, vicces hogy tulajdonképpen elfogadtak amolyan öreg rókának és csinálták amit mondok.

2015 Szilvásvárad Maraton, Fésüs Laci

A pálya felső részén, ahol kilapult a terep, nem voltak meredekek a púpok és domináltak az egyenes, vagy enyhén lejtő szakaszok – na ott jött el az én időm. Előre álltam, nehogy bizonytalankodjon, netán elessen előttem valaki és emiatt hátráltasson, szóval verettem és szépen lassan elkezdtek leszakadozni a társak. Ezt a részt elmondhatatlanul élveztem: nem megyek maxon, tök jó a pulzusom, mégis haladok, alig tudnak jönni velem! Nagyon jó tempó volt ahogy mondom, kezdtek leszakadni a srácok és kezdtem utólérni az előttem utazókat. Először Hacsi Ákost, majd a hosszú sodrós-koves kemény lefelében Hattyár Danit is, aki Master1 vezető pozícióban tekert! Na ez ultra plusz erőt adott, szépen felértem rá, az utolsó szakaszon fej-fej mellett haladtunk. Szilvásra beérve kérdeztem tőle, hogy mi legyen? Guruljunk be egymás mellett, vagy meccseljük le? Ő a meccset választotta. Nem ragozom, jobb íveken fordultam a kanyarokban, illetve picit erősebb voltam a sprintem, beértem előtte. Abszolút 5. helyen, mindössze 3 percet kapva az abszolút győztes Kovács Danitól (CUBE Csömör) és D.Kovács Dávidtól (Bikeexpresz SE). Viszont Pásztor Laci (Trek SE) 8 percre jött utánam a Master2 kategóriában. Ejha, nyertem (volna) a Master1-et és a ffi. felnőttet is ha épp felnevezek. Végtelenül elégedett vagyok.

2015 Szilvásvárad Maraton, Hattyár DaniAz üldözés után felzárkóztam Hattyár Danira.

Kérdeztek néhányan gumiválasztást illetően. 15 évvel ezelőtt esküdtem az 1.95-ös semi-slick gumikra, persze akkor nem volt tubeless, szóval 3 bar fölé fújtam őket. Ráztak mint az állat és nagyon csúszkáltak a kanyarokban de ez engem mondjuk nem zavart. Sass Józsi és Noé Balázs viszont felvilágosítottak úgy 2-3 évvel ezelőtt, hogy az a korszak végérvényesen eltelt és teljesen más már a módi. Ballonos nagy gumik belső nélkül sokkal alacsonyabb nyomáson! Kellett néhány hónap, hogy rájöjjek, tényleg működik. Sok-sok gumit próbáltam – a tároló úgy néz ki mint egy MTB gumi kereskedés – és megragadtam a 2.1-es Rocket Ron – Racing Ralph EVO párosnál. Próbáltam a Thunder Burt külsőt is, de nem volt vele szerencsém, kiszakadt az oldala. Szóval RR-RR, természetesen tubeless, általában 2.0-2.2 bar nyomáson. (Most Szilváson picit többet fújtam bele a sok-sok kiálló kő miatt.) Nem érzek közöttük nagy különbséget, de a Rocket Ron EVO az abszolút kedvencem, előre és hátra is telitalálat. Jól mászik és jól fékezik hátul, csodálatos oldaltartása van elől! Amit imádok, hogy az első gumi csúszáshatáron még nem dobja el azonnal az elejét, hanem engedi kontrolláltan csúszni. Szóval nem kell paráznom, mikor elkezd elcsúszni az eleje, még mindig kézben vannak a dolgok. Most a Szilvás utolsó hosszú lejtőn a sodrós kanyarokban is előfordult, hogy engedtem kicsit csúszni mindkét kereket a murván, mégis teljes kontrol alatt éreztem a bringát. Szóval ne gondolkozz, ha nincs különösebb tapasztalatod a gumikkal kapcsolatban de akarsz egy megbízható párost. (A 26”-os edzőbicajomon a legdrágább 2.2-es Conti Race King páros van és utálom, mert csúsznak össze-vissza a kanyarokban, alig várom, hogy elkopjanak… Kuka!)

Specialized S-Works StumpjumperImádom ezt a bicajt, nagyon sok örömet okoz nekem.



Ismét óriási köszönet Máhr Attillának, valamint Tirszin Janinak és Hostya Zolinak a pompás fotókért!

2015 Szilvásvárad maraton eredmények:  2015_szilvas.xls (305 KB)