Nagyon fájdalmas esés – és az idei sokadik XCO MK második hely
Nagyon-nagyon tetszik ez a nagykanizsai XCO pálya, rettenetesen technikás, nem tudnak rajta dominálni a vékony mászó- specialisták. Még a csömörinél is jobb, rövidebbek az emelkedők és van a közepén egy rövidebb sík rész, ahol meg lehet szusszanni egy cseppet. Hevesen dobogott a szívem a pályabejáráskor, mert éreztem, ez a pálya az enyém lehet! Tombolt bennem a győzni akarás, ha most nem, akkor mikor?! Persze tökéletesen éreztem, hogy szoros lesz ez a verseny és sejtettem, hogy nagyon könnyű hibázni ezen a pályán. A szombat délutáni pályabejárás után azzal feküdtem le este, hogy tényleg baromira oda fogok figyelni, most ne bénázzam el!!!
Minden körülmény tökéletes volt. Szuper pálya ugratókkal, pumpa-pályával, bazi nagy rönkökkel és sziklakerttel, gyökeres DH szakaszok és technikás szűk kanyarokkal. Az idő pedig: ennél elképzelni sem lehet jobbat, napsütés és tökéletes hőmérséklet! Én is jó formában éreztem magam, minden passzolt a jó eredményhez. Picit még fújtam a telóba, hogy keményebb legyen, a pályabejáráson az ugratók landolásakor nagyon közel voltak a lekoppanáshoz. A kerekekbe is egy picikét többet pumpáltam a szokásosnál a biztoság kedvéért: előre 1.8, hátra 1.9 bar-t. Rázott is persze, mint a dög!