2018 Crosskovácsi maraton

Tényleg kezd elegem lenni az esőből és a sárból! De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Verseny után megkérdeztem néhány arctól, hogy ők is nehezebbnek érezték ezt a menetet, mint a szintén hulla sáros Specialized Szilvásvárad maratont, vagy csak én éreztem így? De nem csak nekem, mindenkitől azt hallottam, hogy a szokásosnál jóval több energiát húzott le ez a verseny és igen, szerintük is nehezebb volt, mint a Szilvás marci. A mérleg: az ötödik Crosskovácsi acélsas is felkerült a vitrinre, viszont mínusz egy kormánycsapágy, mínusz egy monoblokk, mínusz egy lánc – illetve a méregdrága SRAM XX kazetta csak akkor fog kiderülni, hogy megúszta-e, mikor felraktam az új láncot… (Remélem lesznek raktáron a Probike-ban, mert hétvégén megint verseny, Csömör XCO Nagydíj).
Ja, és ez a pár zokni is a kukában végezte.

Szerintem a versenyt megelőző éjszakán nem csak én ébredtem fel az éjjel a mennydörgésre és a felhőszakadásra, gondolhatod, nagyon szépen meg is hozta a kedvem a versenyhez. Már elég sokszor kijelentettem, hogy én többet sárban, mocsokban nem versenyzem, de tessék, már megint! (Át fogom gondolni, mit kellene hangoztatni ehelyett, hogy ne tűnjek hazudósnak.) Ám ha elő vagyok nevezve, a Meditech SC meg előre kifizette a nevezési díjat, akkor már nem tehetem meg, hogy nem megyek el, olyan nincs!

Persze ilyenkor segít a rutin. Tudtam előre, hogy sár lesz és csúszni fog, mint a szappanos hal egy vödör takonyban, kell néhány plusz előkészület. Fel is raktam hátra a tartalék Rocket Ron LiteSkint és felpattiontottam másfél bárra. Sárvédőket tettem az első kerékre és a vázra, ezekkel talán még a felvezető kör végén is nyitva tudom tartani a szemeimet. Stoplikat csavartam a cipőre, jó eséllyel elkerülhetetlen lesz majd egy kis tolás. Zselét vittem és a rajt után egy órával be is toltam, mert éreztem, hogy kezd fogyni a kraft… Erős menet volt, na!

#párásszemüveg

Előre lehetett tudni, hogy az U17-esek harakirizni fognak, mert nekik ez a táv a “kis OB”. Ezeknek a srácoknak óriási előnye van velem szemben felfelé, mert vagy 10-15 kilóval könnyebbek, nem süllyed a kerék annyira a sárban, jobban haladnak hegyre fel. Lefelé persze fordul a kocka, nem okoz gondot velük menni, vagy akár meg is előzni őket. Szinte mindegyikük cyclocrossozik is és hidd el:

óriási nagy előny a cyclocrossos tapasztalat a sárban!

Ha indultál ezen a versenyen és messze komfortzónán kívül versenyeztél a csúszós sár miatt, akkor hétfőn irány a cyclocross bolt, azonnal vegyél egy cross cangát és gondolkodás nélkül kezdj el krosszozni! Nekem egyáltalán nem okozott gondot a csúszkálás, egyszer sem estem el, pedig egyszer-kétszer akkorát brocizott a bringa, hogy teljesen keresztben mentem vele („kilinccsel előre” :)

A kis U17-esek idegből beröffentették a rakétákat a rajtnál, a felvezető kör legmagasabb pontján már 180 volt a pulzusom, nem kacarásztam az örömtől. A lejtő kezdete előtt lekaptam a srácokat, hogy elől lejtőzhessek, nehogy elnyaljon valaki előttem. A kiskörről a lokál Gerely Attival (Crosskovácsi Bikeschool) érkeztünk elsőként és együtt kezdtük az első hosszú emelkedőt. Ott kicsit visszavettem a wattokból mert éreztem, hogy kicsinál a tempó, az U17-es sor azonnal le is került és kezdtek elnyúlni. Lőrincz Bendegúz (Meditech SC) és Minárovics Krisztián (Waberer’s Trek Team) csatlakozott Gerely Attihoz és megkezdték a versenyük érdemi részét.

Tudtam, hogy esőben nagyon csúszik a kő abban a tempós balos kanyarban, ahol tavaly odakentem magam és jó levertem a fél oldalam, szóval óvatosan fordultam rá a második hosszabb emelkedőre. Jól működött a Rocket Ron, majdnem mindenhol fel bírtam tekerni, csak nagyon rövid szakaszokra kellett időnként leugrani és beletolni. (Mennyire nem vagyok hozzászokva a toláshoz: a rövid futásoktól is majdnem begörcsöltek a vádlijaim, közel volt a baj!) Néhány utolért középtávos megdicsért, hogy majdnem mindenhol fel tudok tekerni a sárban, valamelyikük valami olyasmit mormolt, hogy

– Nem tudom, hogy tudod kitekerni, nagyon ügyes vagy!

Legszívesebben azonnal meghívtam volna egy sörre, de olyan sár volt, hogy szerintem még a csapos keze is lecsúszott volna a sörcsapról.

Itt tisztábbnak tűnik a bicaj, pedig csak annyi, hogy számtalan pocsolyán végigvágtattam.

A pálya közepén felért rám Benke és Beni: Lőrincz Benedek (Meditech SC) és az U19-es győztes Sós Bendegúz (Superior MTB Team). Kicsit összeszedtem magam, mert elhatároztam, ha valaki felér rám, azzal menni kell tovább. Jól nyomták Beniék, kicsit sem esett jól velük menni, de végre érezhetően nőtt a tempóm. A hosszú speedmax lefelén elgurultam mellettük (64.4 km/h csúcssebesség a pocsolyákon és hosszanti nyomvályúkon és csak 5 mp-vel voltam lassabb lefelé, mint tavaly, szárazon), majd a killer mászáson a Nagy-Kopaszra ismét elém került Bendegúz.

Az abszolút befutó – és ezzel U17 dobogós srácok.
Szilvásváradon még elvertem őket, de most ők húzták el a nótámat.

Kezdtek megjelenni a technikai gondok, az első lánctányér elkezdte fel-felszedni a láncot. Pont ilyenkor lehet feltekerni a hátsó váltót, ha egy ilyenre rátolod a nagywattokat… Meg-megálltam, mikor szimpla hátrafele tekeréssel már nem lehetett orvosolni a gondot. A vizem nagyrészét a szám helyett az első hajtóműre locsoltam. A Nagy-Kopaszi csúcs után még mindig van egy hosszú alattomos emelkedő, ott már elkezdett ugrálni a lánc is a hátsó lánckereken, persze az sem derített jobb kedvre. Próbáltam minden pocsolyába belemenni, hogy kicsit mossa a sarat a láncról és a fogaskerekről.

Nem, a tesóm nem magasabb nálam fél fejjel,
mindössze véletlenül beleálltam egy félméteres gödörbe.

A Nagy-Kopaszról lefelé megint utólértem a Superior-os srácot és onnan szinte végig együtt mentünk. Nem volt nyél, kedélyesen csevegtünk közben, megbeszéltük például, hogy mennyire király, hogy mindketten krosszozunk is és így egyáltalán nem okoz gondot a csúszkálás. És valóban, mindketten nagyokat csusszantunk dumálás közben egyik nyomból a másikba. A végén még sikerült elnyúlni Bendegúztól, bár nincs jelentősége, de adtam neki egy percet a végéig, abszolút ötödik helyen érkeztem be. Master2-ben nagy volt a kontraszt: a második Nagy Szilárd (Bakony Racing Team KSE) és Méhész Tamás (Merida Maraton Team-CST) több, mint 10 percet kaptak tőlem, de ez nem jelent semmi mást, mint hogy az igazán kemény M2 arcok közép- és hosszútávon versenyeztek, ők természetesen meg tudtak volna szorongatni, nem kicsit.

Zseniális volt a szervezés, Mátyus Atti és a Nagykovácsi garnitúra évről-évre nagyon odateszik magukat! Kiváló hangulatú a verseny, pazar a környezet és pompás a körítés, nagyon pro az egész! Köszönjük!


Bak Ferenc nagyon érzi a sárfotózást! Isten vagy Firga bácsi, köszönöm a fotókat!

Crosskovácsi 2018 eredmények (pdf):  2018_crosskovacsi_maraton.xls (120KB)