CycloCross OB, Kecskemét – Kellys bringával

Már többször felajánlotta nekem egy-két márkaképviselet, hogy adnának egy biciklit egy-egy versenyre, menjek azzal, csak írjak róla utána egy tesztet. Ennek most jött el az ideje, hiszen elérkezett a Cyclocross Országos Bajnokság, nekem meg nincs CX biciklim. És voila: már a legelső ember, akit megkerestem ezzel az ötlettel, Fejes Miki a magyarországi Kellys képviseletében, azonnal igent mondott.

Elmentem hozzá a belvárosi bemutatóterembe, hogy megmutassa a 2020-as Kellys CX/gravel bringákat, hogy kiválasszuk az OB paripám. Hááát pipikém, nézegettem, emelgettem a zsír új bicajokat, de a karjaimba épített precíziós mérleg azonnal besípolt: éreztem a kilókon, hogy azért ezek nem kimondottan versenygépek. Forgattam a szemem, mint a reklámmacska, észre is vettem a sarokban egy rendesebb CX versenybicajt, mondom neki: – Mikikém, az meg ott micsoda?!
Erre Miki: – Drága Kefém, ne viccelj, az ott az én privát CX versenybringám. Erre én felcsillanó szemekkel: – Na, akkor nézzük csak meg azt! :)))

Legyen elég annyi, hogy azt hoztam el. Ez már sokkal közelebb volt ahhoz, amit én tényleg versenygépnek tartok. nem karbon, sőt, karbont csak nyomokban tartalmaz, de mégis, olyan rendesebb „bike-os”, olyan jóállású paripa, na! Jó lesz ez!

Vas Peti enged útnak – mindhárom gyermeke(!) Magyar Bajnok lett vasárnap,
sőt mi több, Blanka és Balázs az idei CX elit női és férfi bajnokok!

Ahogy kipróbáltam, az első próbaedzésen rá is döbbentem, hogy Miki alaposan befürdött velem: én alkalmatlan vagyok bicikliteszt írónak. Baromira nem érzek olyasmiket, hogy pl. a „a 386 fokos kormánycső szög radikális kanyarodást tesz lehetővé”, vagy hogy „az extra merev kerékszelepek akár tizedekkel is gyorsíthatják a felpumpálást”, szóval ilyeneket nem érzek, csak annyit, hogy összességében jó-e, vagy nem jó a cucc. Ez az alu Kellys Soot 30 C-cross gravel pedig jó.

Mindenesetre azért felszámoltam a kávézacc fronton uralkodó anarchiát: a kőnehéz mafla ülést lecseréltem az általam megszokott Fizik Tundra 2 pillekönnyű karbonnyeregre. (Azért legyen már rajta valami rendesebb karbon alkatrész is!) Ezzel nyertünk vagy fél kilót, kész, jöhet az OB!

Azt viszont azonnal éreztem, hogy a Shimano tárcsafékek elképesztően harapnak, nekem nem-tárcsafékes volt az előző karbon CX Meridám, azon még köszönőviszonyban sem volt a fékhatás ezzel. De ennek meg tulajdonképpen nincs jelentősége, mert mint tudjuk, a kerékpársportban „aki fékez, veszít”, tehát valójában nincs is szükség fékekre… :)

Még két dologra figyeltem fel megindulásoknál, kigyorsításoknál: Nagyon szépek ezek a DT E1800 SPLINE kerekek, de a közel 1700 g súlyuk nem vicces – én tavaly egész idényben Mavic Cosmic Pro Carbon SL UST kerekekkel mentem, ami a 1450 g súlyával valljuk be – teljesen más kávéház. Illetve a Challenge Grifo gumik – erről meg majd írok/sírok bővebben.

Szóval két ismerkedő edzés után „RaceReady” lettem, irány Kecskemét! Reggel -6, -8 fokokat mutatott a hőmérő útközben – Jézus segíts! – de a CX sport már csak ilyen, akkor ebben versenyzünk! A pályabejáráson hamar ráéreztem a pályára és a Grifo gumik tulajdonképpen jól viselkedtek, borzasztóan jól gurulnak az egyenesekben és a fagyott (de nem kőkeményre fagyott) földön is egész megbízhatóan kanyarodtak.

Mivel NAGYON akartam ezt a OB címet, így a kidolgozott taktika röviden és tömören:

Semmiféle rizikót nem vállalok!

– Nem fogok élre állni az elején, nehogy valahogy összecsesszem a pulzusom.
– Nem fogok a megszokott módon vérre menően csatázni a fiatalokkal az első kanyarokban, nehogy összeakadjak valamelyik bajkeverővel (pedig egyébként szeretek velük tolakodni).
– Nem fogom erőltetni a kemény féktávokat és a max kanyarsebességeket, nem megyek limiten.
– Nem fogom beugrani az akadályokat, nehogy véletlenül hasra essek.
– Keményre fújom a gumikat (2.5 bár), nehogy felüssem valahogy (mert sajnos belsős, nem tubeless), nem érdekel, hogy csúszik-mászik majd.

Ugye megvan a testtartásból, hogy itt épp mászik el az eleje?

Borzasztóan csalódottan láttam beérkezni a fiúkat az első futamról: csupa sárosan, az időközben kisütött nap azonnal elkezdte felolvasztani a pályát, ami brutál csúszóssá vált! A legfelső deres réteg elolvadása után érezhető lett a megmaradó alsó jeges réteg, illetve egyre több helyen megjelent a sár. Mindenki elcsúszásokról számolt be, szinte mindenki elesett egyszer-kétszer. OMG, nekem már voltak „kiskoromban” Challenge Grifo gumijaim és ki is dobtam őket a kukába, mert ilyen körülmények között elképesztő, mennyire nem tapadnak, semmi oldaltartásuk nincs!!! Szopni fogok! Nem véletlenül álltam át annak idején Schwalbe X-One gumikra: igaz, hogy egyenesben nem gurulnak olyan jól, mint a Grifo, viszont százezerszer jobb az oldaltartásuk, puha, laza, csúszós talajon sokkal barátságosabban viselkednek!

Nagyon sokadik megcsúszás, most épp kigyorsításnál,
mikor rámentek a hátsó kerékre a nagywattok…

Ellőtték a rajtot, tökéletesen jó pozícióban fordultam rá az első 180 fokos visszafordítóra. A tervek szerint teljes biztonsággal követtem Radics Milánt (Kecskeméti Első Sor), Vas Barnit (Merida Maraton Team) és Majoros Dávidot (Kőbánya TC). Ám döbbenetesen csúszkált alattam a bicaj, egyáltalán nem tudtam azt a kanyarsebességet produkálni, mint ők.

Egymás után mentek el nekem a többiek, Kárpáti Bálint (Kőbánya TC) és Takács-Valent Márk (Cube-Csömör) is. Figyelj, akkorákat brociztam a kanyarokban, hogy nem volt nehéz észrevenni, csak kínlódok! Sírva bőgtem és bőgve sírtam, mennyire nem haladok a kanyarokban. Többször is elestem volna, ha nem teszem ki a lábam. Ám mivel megígértem magamnak a futam előtt, ma nem fogok zakózni, így nem is estem el egyszer sem.

Az egyeneseket viszont szépen beforgattam – már amennyire engedték az 1.7 kilogrammos kerekek… A célegyenesben nagyon haladtunk, időközben visszaelőztem a kis Pakot Andriskát (szintén Kőbánya TC), aki felcsatlakozott az Ifámra pótkocsinak. Nem bántam különösképpen, nem nagyon zavart, hogy jön velem. (Jól jöttem neki, bizonyos vagyok benne, hogy lassabban haladt volna egyedül.) Persze azért meg- meglószoltam időnként, hogy érezze a törődést. :) De nem fektettem bele túl nagy energiát, hogy valóban leszakítsam.

A harmadik kör végén fullgázzal haladtunk át a célvonalon – még csak 22 percnél járunk – és nekikezdtünk a betervezett negyedik körnek. (Pakot Andriska továbbra is a nyakamon.) Erre a kanyar után utánunk kiabáltak a nézők:

– Vége! Álljatok meg, nem kell továbbmenni!

Tekergettem a nyakam: nehogy beszivasson egy Rozgonyi Sanyi szurkoló… :)
De nem, tényleg ott álltak a pálya szélén a kissrácok, akik előttünk tekertek, tényleg vége a futamnak! Elég csalódott voltam, négy körre számítottam, kezdtem végre valamelyest ráérezni a Grifo csúszáshatárra, szerintem tudtam volna még gyorsulni egy kicsit. Annyira mentem volna még egy kört! Kicsit mérgesen, de persze boldogan álltam meg egy pillanatra gratulálni a kisrácoknak és rögtön utána továbbmentem a pályán, amolyan „lendületes levezetésnek”.

Nézd meg, mennyire kicsik és ritkák a pöttyök a Grifo gumi oldalfelületén – hát csoda, hogy nincs semmi oldaltartása?! Csúszós pályára felejtsd el!

Kefe kerékpárteszt összegzése: ez a Kellys Soot 30 gravel egy jól eltalált, hibátlanul működő konstrukció, de egyáltalán nem radikális, nem egy versenyzésre kihegyezett CX bicaj. De ne is így nézd. Nézd inkább úgy:

ezzel a mindenes hobbybicajjal – úgy ahogy van – Master3 CX OB-t lehet nyerni!

A Kellys bicajok egyébként igen jól teljesítettek vasárnap: összesen három Bajnoki címet hoztak haza. Szóval ha még nincs graveled, irány a bolt. Ha pedig valaki azt mondja neked, hogy nem kell több bicaj, így is van elég, többet ne beszélgess vele. Nincs szükséged efféle negativitásra az életedben. :)

Rozgonyi Sanyi (Buruczki Training System) és Száva Tomi (Kisvárda Bringások KSE) nagy versenyt vívtak mögöttem, gratulálok a dobogóhoz!


Köszönöm szépen Kaiser Erika (@kaisererikaphotography),Farkas Milán (milanphoto.hu) és Vígh Attila, hogy express ajánlva azonnal elküldtétek nekem a képeiteket!