Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

Posts tagged ‘országúti’

IV. László Sándor emlékverseny

Kissé majom vagyok. Nyertem a Master2 kategóriát, mégsem vagyok teljesen elégedett, mert nem úgy nyertem, ahogy én azt szerettem volna: elmenésből. Gyere, bosszankodjunk együtt! :)

Azt hiszem kezdem érteni a rabokat: borzalmasan szerettem volna megszökni! Pontosan azért, hogy ne kelljen asszisztálnom minden idők legalacsonyabb versenyátlagához: 37 km/h síkon (!) – ezt bármikor leforgatom egyedül is. Te mondod meg mikor: hóban, fagyban, kora reggel, vagy késő este, ilyen-, vagy olyan ellenszélben, mindegy! Ennyit tényleg kell tudni menni egy versenyzőnek bármikor egy sík körön önállóan is.

Összességében tehát vállalhatatlan versenytempó. Másrészről viszont mégis egész jó volt a dolog edzésértéke, mert az összes valamirevaló szökési kísérletben aktív szerepet vállaltam, nyomtam idegből, hátha végre el tudunk gurulni néhány fiatallal. Elég lüktető lett emiatt ez a verseny. Szóval ilyen szempontból meg kifejezetten jó kis lószolgatós menet lett ez. Bizony, jó lesz ez a közelgő cyclocrossra, beépül ez is!
Tovább olvasom…

Riczu Imre emlékverseny 2017

Riczu Imre emlékverseny 2017, Fésüs LászlóMindig a trendet kell nézni, azt szoktam mondani. Eszerint rendben leszek: két éve harmadik, tavaly második lettem a Riczu Imre emlékversenyen, Törökbálinton, tehát most pont egy győzelem következik. Elég egyszerű, nem?

Pompásan helyezkedtem a végső sprintre, ahogy kell, Viktor hátsókerekén. Mikor megindította a vágtát én is odapörköltem, 1300 fölötti pillanatnyi watt, 57 km/h feletti sebesség, ám ez sem volt elég a győzelemhez. (Az 57 síkon nem olyan nagy karrier, de a Riczu befutó picikét emelkedik és pofaszelünk is volt.) Jó, lehet egy parányival tovább kellett volna tudni tartani azt az 1300 wattot az első helyért…

Egyébként nagyon tetszett a verseny! Zseniális idő, napsütés, tökéletes pályabiztosítás, nagy felhajtás, sok szurkoló, még a tesómék is eljöttek Debrecenből.
Imádom a Riczut! Tényleg parádés, nagy presztizsű verseny lett az évek folyamán. Azt sajnáltam, hogy szétszedték a felnőtt–Master1, illetve a Master2 futamokat, attól féltem, hogy a sunnyogó sporik miatt megint nem lesz rendes tempó, de a félelmem alaptalan volt. Szerencsére az U19-es srácok képesek voltak jönni – mondjuk menni már nem annyira… De mindjárt elmesélem.
Tovább olvasom…

Félsziget Kupa 2017 – tihanyi évadnyitó vasmacska

Félsziget Kupa 2017 – Fésüs LászlóAhh, csak huszonötödik lettem Tihanyban. A szerpentinen felfelé a végső sprint közepén úgy beálltak a lábaim, mintha Vigyázz!-t rendeltek volna el nekik és gyakorlatilag megálltam, elengedtem egy csomó embert. Úgy voltam vele, hogy innen már mindegy, hogy ötödik vagyok, vagy tizenötödik, vagy akárhanyadik.

De őszintén Kefe, olyan egyszerű ez az egész: egy 73 km-es versenyre nem lehet max 75-80 km-es edzésekkel felkészülni! Márpedig nekem az idén 80 km volt a legtöbb. És teljesen logikus: egész verseny alatt nagyjából jól éreztem magam, a mezőny elején helyezkedtem, amikor életképesnek ítéltem egy elmenést, arra én is ugrottam.

De a legvégét már nem bírtam ki.
Tovább olvasom…

László Sándor emlékverseny, Nagyhegyes 2016

László Sándor emlékverseny, Nagyhegyes 2016Tök zavarban vagyok, milyen hangvételű beszámolót kellene írnom. Az előrejelzés szerint várt mocsok idő miatt rengetegen távol maradtak, igen-igen foghíjas mezőny sorakozott fel Nagyhegyesen. Már ahogy a rajtnál körülnéztem, érezhető volt, hogy nem lesz olyan mesés menés, mint egy-egy picit nívósabb és napsütötte versenyen, mint mondjuk a Tihany Kupán, vagy a Riczu Imre emlékversenyen. Emiatt most kicsit szerényebbre kellene vennem a beszámolót.

Ám a verseny a viszonylag korai elmenés miatt igen melósra sikerült és egész elfogadható tempót mentünk először négyen, majd hárman: 40 feletti átlagot a szökésben, a kellemetlen hideg és szeles időben. A szabadidőprogram ténylegesen versennyé vált a második felére! Az eredményt még a lányom is igen nagyra értékelte, igazi kézzel ollózott konfettiesővel (!) várt otthon, mikor beléptem az ajtón. :)
Tovább olvasom…

III. Riczu Imre emlékverseny, Törökbálint

riczu-imre-2016-kTudod miért nem tudtam megnyerni a futamunkat? Szerintem, mert egy percig sem hittem el igazán, hogy akár meg is tudom nyerni.

A verseny előtti napokban azon morfondíroztam, hogy nagyon jól sikerült az évem, sőt, ahol csak lehetett elvertem Specziár Viktort is – na de most aztán hétszentség, hogy törleszteni fog az ő hazai pályáján, egy igazi o.úti versenyen. Én meg úgy voltam vele, hogy tényleg nyomni fogom, ahogy a csövön kifér, igyekezni fogok – csak tényleg hasra ne essek egy kanyarban, mert baromira nem ér annyit az egész. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy Viktor most idegből fog beleadni apait-anyait, hogy leverjen mint a szeget. Tényleg igazi presztízs meccs lesz! De valahogy úgy éreztem, az előzmények is arra mutattak, hogy neki áll a zászló.
Tovább olvasom…

Egy óra o.úti nyélen vs. XCO Magyar Kupa futam

Pilis-2016-kMiért ne hasonlíthatnék össze ránézésre két teljesen más típusú erőkifejtést, amelyek végeredményben mégiscsak igen-igen hasonló módon csináltak ki a végére? Néhány hete mentünk egy ing-gatya országúti „max-átlag” KOM kísérletet hat tökös fickóval – ezt fogom összehasonlítani a Pilis Kupa XCO Magyar Kupa futammal. Az egyik abszolút csapatmunka, a másik viszont teljesen egyéni menet, mégis nagyon hasonlóan lett végem mire leszálltam a bicajról.

Tavaly ősszel már megpróbáltuk megrakni az ikonikus Bugyi Ringet Sasival (#sasialized), Molnár Tomival és a többi 40+ csapattaggal, de több ok miatt is kudarcba fulladt a KOM kísérlet. Egyrészt túl erősen kezdtünk, már az első kilométereken az ötvenet inkább felülről nyaldostuk, másrészt a folyamatosan leszakadó sporik támogatását végképp megpecsételte Tomi defektje kb. féltávnál. Sasival ugyan kettesben végigcsináltuk akkor a maradék 20 km-t, de persze nem lett meg a csúcsdöntés. Akkor elhatároztam, hogy azért egyszer még adni fogunk ennek az érzésnek!
Tovább olvasom…

Balla Viktor emlékverseny, 2016

2016 Balla Viktor Emlékverseny, KefeÓriás dilemma a verseny előtt: induljak a Master-ben – sajnos csak 42 km – vagy nevezzek fel amatőr Felnőttbe a 84 km-es versenyért? Arra jutottam, hogy majd a verseny reggelén eldöntöm, az időtől és a kedvemtől teszem függővé. Éjszaka esett az eső, még reggel is vizes volt az aszfalt és “bináris hideg” volt kora reggel (0-1 fok, felváltva), szóval nem jött meg a kedvem a nagyobb távhoz.

Tavaly ugye megnyertem ezt a versenyt és egyébként is, olyan édes a győzelem íze; elhatároztam, hogy nagyon oda fogok figyelni, nehogy elmenjen valami szökés nélkülem. Egy nappal korábban érkeztem Debrecenbe, hogy kicsit guruljak a pályán, majd anyáméknál aludtam. Nem tetszett különösebben a pálya, ‘mer ‘oan döcögős volt az aszfalt – főleg a Panoráma úton – hogy a lelket is kirázta belőlem.
Tovább olvasom…

VI. Félsziget Kupa, Tihany

2016-Tihany-kMivel jó ideje biciklizek, úgy gondoltam, be tudom állítani magamnak a helyes ülésmagasságot.

– Hát nem!

Sasi (Sáska Zoli, ASE kerékpár) mostanában vette át az új “Sasialized” kerékpárját és méltatta, hogy a Bringalandban milyen pipecül beállították neki. Mivel nekem is pont új az o.uti cangám, illetve már én is régóta fontolgatom, hogy érdemes lenne egy BG (Body Geometry) fit beállítást lefuttatni, szóval kértem egy időpontot. A Tihany kupa előtti szerdai napon Simon Balázs fogadott, befogta a Scottot egy görgőbe, ráültetett, elkezdtem tekerni, ő meg boldogan összecsapta a kezét:

– Juj de jó: teljesen szarul ülsz rajta! Tudunk javítani!
– Na, mondom magamban: de hisz ez remek, csak vagy húsz éve ülök így…

Tovább olvasom…

Kalandozás az országúti versenyek világába

Területi Évadnyitó, egyben Balla Viktor EmlékversenyFelkészülési időszak révén kora tavasszal mindig a versenynaptárakat böngészem, hogy megfelelő versenyeket keressek. Nekem kulcsfontosságú, hogy minél több versenyen induljak, ez tud a legjobban felpörgetni az első fontosabb XCO Magyar Kupa futamra.
Ezúttal nem találtam XCO-t, vagy maratont erre a hétvégére, így elhatároztam, hogy meglövöm a debreceni Balla Viktor emlékversenyt. Nem indultam országúton vagy 16 éve, kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi formámban hogyan muzsikálnék az aszfalton. Azért támpontot adott, hogy a verseny tavalyi M2 győztesét, Erdős Lacit (KÖRÖS-Bike) elég alaposan, vagy 7 perccel megrajzoltam az előző hétvégi tarcali XCO versenyen. Persze ő ízzig-vérig országútis, semmi tapasztalata nincs XCO-ban, szóval az eredmény semmiképpen sem mutatott valós erőkülönbséget. Mindenesetre támpontnak jó volt, megígértem neki Tarcalon, hogy Debrecenben találkozunk és őt fogom lesni, követni, hogy mit csinál, mert ehhez meg én nem értek.
Tovább olvasom…