crosskovácsi Archívum - Fésüs László fotói és blogja

Posts tagged ‘crosskovácsi’

A hetedik Crosskovácsi győzelem története

Semmi extra, minden tökéletesen ment. Semmi galiba, semmi technikai probléma, tökéletes bemelegítés, rajthelyezkedés, rajt, semmi esés – csak giga nagy csúszások a kedvenc kanyarokban. Akkor meg miről fogok írni?!

A fullyról, a tesómról, az Ebike-osokról, meg a szurkolásról.

A Balaton Maratoni fiaskó után nagyon vágytam újra egy „sima” győzelemre, így nagy vehemenciával készültem a meccsre. Háromszor is voltam pályabejáráson az utolsó két héten, az egyiken a legnagyobb Master3-as ellenfelemmel, Ódor Jankával, hogy mindketten érezzük a törődést. Janka igen sokat fejlődött a mászásokban, egyáltalán nem lett olyan érzésem, hogy hátradőlhetek, mert a nyomomba se ér. Ehelyett a felfeléken végig ott szuszogott a nyakamban, a frászt hozta rám: előre tudtam, hogy megint fájni fog ez a verseny.
Tovább olvasom…

2019 Crosskovácsi maraton

Imádom ezt a versenyt! A pályát, a zseniális helyszínt, a nagyszerű rendezést és a Nagykovácsi csapatot. Évről-évre a szezon egyik legjobb versenye, nem kérdés.

Krompáczki Peti (KTM Team Hungary) egyetlen ezredmásodpercig sem habozott a rajt után: azonnal élre állt és nagyon finom tempót kezdett húzni. Pont olyat, hogy már ne nagyon akarjon senki megelőzni. Hálás voltam a dologért, épp csak annyira ment fel a pulzusom mögötte a síkon, hogy tökéletesen bemelegedve kezdjem az emelkedőt és egyáltalán nem esett rosszul.

A felvezető körön aztán a meredeknél el is engedtem Petit. Brutális meleg volt szombaton, szóval ésszel kellett kezdeni, felesleges lett volna szétpattintani magam rögtön a legelején. Hamarosan lekerült még két-három fiatal is, köztük Várhidi Zoli (Merida Maraton Team-CST), de ők pont nem érdekeltek – mert fiatalok, én meg csak a Master2-esekre koncentrálok, illetve mert lefelé majd úgyis elbánok velük. :)
Tovább olvasom…

2018 Crosskovácsi maraton

Tényleg kezd elegem lenni az esőből és a sárból! De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Verseny után megkérdeztem néhány arctól, hogy ők is nehezebbnek érezték ezt a menetet, mint a szintén hulla sáros Specialized Szilvásvárad maratont, vagy csak én éreztem így? De nem csak nekem, mindenkitől azt hallottam, hogy a szokásosnál jóval több energiát húzott le ez a verseny és igen, szerintük is nehezebb volt, mint a Szilvás marci. A mérleg: az ötödik Crosskovácsi acélsas is felkerült a vitrinre, viszont mínusz egy kormánycsapágy, mínusz egy monoblokk, mínusz egy lánc – illetve a méregdrága SRAM XX kazetta csak akkor fog kiderülni, hogy megúszta-e, mikor felraktam az új láncot… (Remélem lesznek raktáron a Probike-ban, mert hétvégén megint verseny, Csömör XCO Nagydíj).
Ja, és ez a pár zokni is a kukában végezte.
Tovább olvasom…

2017 Crosskovácsi maraton

Időnként előfordul, hogy tényleg nehéz megítélni menet közben: most akkor jól megyek, vagy nem? Most akkor forognak rendesen a lábaim, vagy csak kínlódok?

Szinte végig ezen morfondíroztam (már amikor kaptam levegőt) az idei Crosskovácsi futamon. A dilemmát az okozta, hogy a verseny előtti szerdán is letekertem a teljes pályát pályabejárásként és igaz, hogy steril körülmények között (egyedül voltam és tökéletes Chi vett körül), de parádésan haladósra sikerült: kb. másfél- két perccel gyorsabb voltam, mint a tavalyi CRK versenyemen!

Az edzésen persze nagyon vigyáztam a pulzusra és baromi egyenletesen mentem az emelkedőkön. Ezzel szemben az idei versenyen brutál erősen kezdtünk, nekem már a felvezető körben égig szökött a pulzusom, elég hosszan anaerob zónában küzdöttem az életjelenségekért (180 is volt a 186 maxomhoz képest) és ez nagyon rossz hatással volt a teljes versenyemre. Végestelen-végig úgy éreztem, hogy túl magas a pulzusom, rommá vannak savasodva a lábaim és emiatt képtelen vagyok jó tempót menni.
Tovább olvasom…

Crosskovácsi 2016 – legközelebb nem osztom az észt előtte

A verseny előtt néhány nappal kimentünk pár sporival Nagykovácsiba, hogy bejárjuk a pályát. Utána mindannyian egyetértettünk abban, hogy marhára vigyázni kell majd a versenyen, ésszel kell menni, mert átrendezhetik az arcberendezésünket a pálya köves és mély nyomvályús DH szakaszai. Utána én voltam a leghangosabb szószóló a Straván, hogy mindenki ésszel menjen, nehogy valami sérülés legyen. Na, mit gondolsz ki esett a legnagyobbat szombaton?!

Hát persze hogy én. Akkorát estem, mint egy sertés az egyik köves, csúszós balos kanyarban. Pontosan ismerem ezt a kanyart, sokszor mentem már rajta. Kifelé lejt és köves, mégis a lehető legnagyobb lendülettel kell megrakni, mert rögtön utána egy meredek emelkedő következik és nagyon nem mindegy, hogy befordulsz kettővel és elkezded forgatni az egérkét (a legrövidebb áttételt), vagy befordulsz 20-25-tel és lendületből felgurulsz majdnem az emelkedő közepéig.
Tovább olvasom…

Crosskovácsi maraton, 2015 június

Ezt a képet erre az alkalomra tartogattam, mert most jött el az aktualitása. Nézd meg ezt a dagadt zsírosbödönt – így néztem ki a 2011-es Crosskovácsi maratonon, az volt a legelső, „nagy visszatérő” versenyem 10 év kihagyás után. Pont 10 kilóval voltam nehezebb, mint most, ez már az erősen észrevehető kategória…

Persze gyalázatosan mentem 2011-ben, Master2 középmezőnyben, vagy annál is hátrébb végeztem. Sok olyan barátom is megelőzött akkor, akikre azt hittem, még edzés nélkül is meg tudom verni őket, pusztán emlékezetből. Hát nagyon nem, totál kifingtam a versenyen és úgy lelassultam, hogy még a lányok is sorra oktattak! Ha megnézed a bicajt, ez még a régi KTM Team Edition, amivel háromszor voltam Master1 XCO Magyar Bajnok (1999-2001), akkor szuper bicaj volt, de ma már görgőzni se szívesen ülök fel rá. Mai szemmel borzalmas beállításokkal használtam: hosszú, 0 fokos stucni nagyon alacsonyra szerelve, szűk kormány kormányszarvakkal, még középső újjal húzutt fékek, vékony semi-slick gumik és még sorolhatnám.
Tovább olvasom…