Ezt a képet erre az alkalomra tartogattam, mert most jött el az aktualitása. Nézd meg ezt a dagadt zsírosbödönt – így néztem ki a 2011-es Crosskovácsi maratonon, az volt a legelső, „nagy visszatérő” versenyem 10 év kihagyás után. Pont 10 kilóval voltam nehezebb, mint most, ez már az erősen észrevehető kategória…
Persze gyalázatosan mentem 2011-ben, Master2 középmezőnyben, vagy annál is hátrébb végeztem. Sok olyan barátom is megelőzött akkor, akikre azt hittem, még edzés nélkül is meg tudom verni őket, pusztán emlékezetből. Hát nagyon nem, totál kifingtam a versenyen és úgy lelassultam, hogy még a lányok is sorra oktattak! Ha megnézed a bicajt, ez még a régi KTM Team Edition, amivel háromszor voltam Master1 XCO Magyar Bajnok (1999-2001), akkor szuper bicaj volt, de ma már görgőzni se szívesen ülök fel rá. Mai szemmel borzalmas beállításokkal használtam: hosszú, 0 fokos stucni nagyon alacsonyra szerelve, szűk kormány kormányszarvakkal, még középső újjal húzutt fékek, vékony semi-slick gumik és még sorolhatnám.
Tovább olvasom…
Nagyon megszenvedtem a tavalyi Crosskovácsit, akkor elhatároztam, hogy nem versenyzem többet. Nem gondolnám, hogy 50+ évesen jó a szívemnek a 169-es átlagpulzus(!) majd másfél órára… Illetve azt terveztem, még versenyzek egyet az Underworld kupán, mert azt imádom. Hanem a természet – de leginkább a Secret Trail a Jánoshegyen – közbeszólt: egy júniusi végi edzésen elég nagyot estem és Zorróra törtem a kulcscsontomat (úgy nézett ki a röntgenen, mint egy Z betű).
