Kamaraerdő – Cyclocross Magyar Kupa 2019

Spoiler: raktam bele bénázós fotókat is, hogy ne legyen unalmas a blog :)

20-25 év versenyzés után úgy hiszed: sejted, hogy kell rajtolni, hogy kell megkezdeni egy versenyt. Ez a Kamaraerdei CX pálya tipikusan olyan, hogy legelöl kell lenni a homokozónál, a lépcső felfutónál, aztán pedig az első kör legfelső pontjától lefelé meg végképp szükséges a pole pozíció. Na, ez volt a terv.

Csakhogy elkezdett intenzívebben esni az eső és pillanatok alatt oltári csúszós lett a pálya, amit előzőleg szárazon kiválóan begyakoroltam. Márpedig sárban veszett könnyű lenullázni bármilyen tervet…

Azt sejtettem, hogy nem a Master3-as sporikkal fogok csatázni, hanem inkább az U15-U17-es fiúkkal. El is határoztam, hogy szeretném kifújni az orrukat.

Ne írjuk még le teljesen Bástya elvtársat! :)

Futam előtt odamentem külön a kőbányai „Spec Viktor gerillákhoz” és Vas „terrorista” Barnihoz, hogy kis tiszteletet kérjek a futamon, főleg az első néhány kanyarban. Ezek a forrófejű fiatalok még szana-széjjel szpídezett faltörő kosként kezdik a versenyeket – dehogy hiányzik nekem, hogy összeakadjak valamelyik kis gengszterrel!

Szuperül ejöttem a rajttól – majd az első kanyarban lefeküdtem. Kaiser Erika volt olyan szíves és megörökítette a folyamatot:

Abból, hogy levegőben a hátsó kerék gyanítom,
hogy az első kerék ment el isten hírével.

Ha véletlenül nem tudtad, hogy keletkeznek a kerékpáros térdplezúrok, így…

Biztos láttál már olyan gyorsasági motoros kicsúszást, mikor a rider végig fogja a kuplungot, hogy ne álljon le a motor. Na én az nem csináltam, csak a gázkart húzogattam, de csak nem indult el a Varjas motor. :)

Csodaszépen meg is pecsételődött a sorsom, már ami az U15/U17 mezőny elverését illeti. Ahogy elfeküdtem közvetlenül a homokozó előtt, hiába pattantam fel és ugrottam vissza a nyeregbe, az áttétel túl hosszú volt elindulni a homokban. Lekászálódtam, végigbénáztam a másik, hosszabb homokozót is, kb. vagy 15-20-an kerültek le közben, köztük lányok is, végtelenül mérges voltam magamra.

Egy ilyen csodás kezdés csak hasonló események láncolatát indíthatja el, semmi mást. Determinálja a további bénázásokat. Nyélen forgattam, hogy minél előbb visszaérjek az elejére, egymás után előzgettem felfelé a sporikat. Elég nagy árat fizettem ezért, hogy baromira nem a cél-pulzustartományban vagyok, hanem messze felette. Fel is értem nagy nehezen a mezőny legelejére, de az így elkerülhetetlen igen jelentős savasodás „nem támogatta” a további részét a versenyemnek – már ha érted a célzást.

A második hegykarika egyik gyors lejtő-emelkedő rész tetejére Buzsóék betettek keresztbe egy jó nagy farönköt mesterséges akadály gyanánt. Szárazon nem okozott gondot, hogy rendesen megrugdosva a bicajt legyen elég lendület még egy mini bunny hophoz. Vagyis simán át lehetett kecskézni a keresztbe tett farönkön. Ám sárban nem tudtam elég tempóval érkezni, hát persze, hogy

egy nagyot nyaltam a tuskón.

Szemből Farkas Milán fotózott, oldalról meg Vígh Attila, hogy tutira meglegyen a dolog. :)

Itt még akár jó is lehetne.

Ez már nem lehetne jó. Látod jobb szélen Attilát? A következő kép az övé, hogy onnan is láthasd.

Tök könnyű lesz majd eladni ezt a biciklit pl. az egyik rendszeres blogolvasónak…

Kuss, én így biciklizek!

Attila némán nézi és nem érti,
hogy ezzel a tudással hogy tudok időnként dobogón végezni…

Ezzel elment a kontakt a legelejével, onnantól már csak futottam az eredmény után. Vas Barnival kergettük egymást, meglepően jól mozgott a kissrác. Illetve nem volt meglepő, mert az apja már a rajt előtt megmondta nekem, hogy „- Figyelj, Barni már nagyon gyors, meg fogsz lepődni!” Szóval tényleg nem lepődtem meg.

Végül abszolút 4. helyen érkeztem és borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam versenyben lenni a legelejével. Csak azért írom le, hogy megértsd mi van ilyenkor a fejemben: Rozgonyi Sanyinak, aki második lett mögöttem a Master3 korcsoportban majdnem 4 percet adtam, ennek ellenére kudarcként élem meg ezt a versenyt. Mert nem Sanyival versenyeztem valójában. A kicsiktől meg csúnyán kikaptam…

Magyar Gergő (Győri AC), Majoros Dávid (Kőbánya Cycling Team) és Takács Zsombor (Superior MTB Team) ügyesebbek, gyorsabbak voltak nálam, Vas Barnit és Kárpáti Bálintot (szintén Kőbánya) is csak az utolsó körben tudtam megelőzni. Hihetetlen, hogy már 15-16 éves gyerekek is elkalapálnak… :)

Vas Barni. Fogunk még hallani róla. A tesói nyomdokába léphet simán.

Persze azért kezeljük helyén a dolgokat, jelenleg ők Magyarországon a legtehetségesebb CX versenyzők ebben a korcsoportban és meglepődnél, hogy mennek a hegyen, fel is, le is!!!

A köridejeim szerintem dobogóra lettek volna elég Master2-ben is, nyerni nem tudtam volna, mert Adame Laci óriásit ment, szombaton tényleg verhetetlen volt!

Kicsit sántít persze az összehasonlítás, hová lett volna elég a tempóm Master2-ben, egyrészt én MTB-vel versenyeztem, míg az M2-esek CX bicajjal. Ám nálunk esett az eső futam közben és marhára csúszott a pálya, nekik meg már nem esett, száradt és közel sem csúszott már annyira. Mindegy is, ez csak találgatás, de szerintem még odafértem volna a dobogóra, vagy Viktor elé, vagy mögé.
(Na nem, inkább tutira Specziár Viktor elé!!! :)

Megkértem Lőrincz Jánost (Bike Zone Gödöllő), hogy a dobogón majd vágjon ugyanolyan szemeket, mint Süsü. Sikerült neki!!!


Annyira komoly képeket kaptam Kaiser Erikától, Farkas Milántól és Vígh Attilától, hogy el vagyok ájulva! Nagyon-nagyon köszönöm nektek!