Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, 2018

Kecskemét Cyclocross Magyar Kupa, Fésüs László befutóA futam előtt a szokott módon a parkolóban szakértettük a dolgokat Specziár Viktorral. Mondom neki: – Te Viktor, láttad Maxi edzéseit? A héten tesztelt valami über-brutál komoly országútit, de hót lassan ment vele… Aztán a kommenteknél panaszkodott, hogy féllábbal / betegen / esőben ment, szóval Maxi most talán nem lesz top formában! Erre Viktor jelentőségteljesen a szemembe nézett és azt felelte: – Ami azt illeti, Maxi edzéseit nem nézegetem, de a tiédet viszont igen! És láttam, hogy a héten összesen kétszer görgőztél egy-egy órácskát. Szóval, ha most is olyan jól fogsz menni az már nekem gyanús! (Persze vigyorgott hozzá.) Na, mondom magamban, most akkor nem mehetek nyélen, nehogy gyanús legyek Viktornak, vagy mi?!

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, rajt előtti görgőzés

Aztán a futam remekül megmutatta, hogy csodák nincsenek és mennyire igaza volt Viktornak, nem tudtam olyan kigyorsításokat és sebességeket produkálni, amit szerettem volna, amit rendesebb edzésmunka mellett talán tudnék. Igaz, a pálya karakterisztikája is teljesen más volt, mint az előző három: országútisok (mint a lokál Gohér Misi) tűzték „maguknak”, olyan igazi országútis, kritériumos pálya lett, ahol domináns lett a nyers erő a technikai tudással szemben. Ez tehát nem feküdt nekem, pláne az utóbbi hetek minimál edzései mellett nem.

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, 2018, Master2 rajt

K. Nagy Tamás, egykori gimnáziumi osztálytársam jutott eszembe az időjárással kapcsolatban: K. Nagy szerencsénk volt az idővel. :) Reggel és este is esett az eső, de mi pont megúsztuk: a futamok alatt meg pont nem esett.

Olyan szoros meccseket vívunk mostanában a cyclocross Magyar Kupa futamokon, hogy a legtöbb versenyző egyetért velem:

Semmilyen hiba nem fér bele a győzelembe!

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, 2018, Szabó András Bakter

Ezen a pályán még inkább kijött, nálunk is és az elit futamon is rendkívül látványos volt: elég egy apró hiba, ha elveszíted a kontaktot, hiába csak 3-4 másodpercre lohol előtted a nyúl, képtelen vagy felérni rá. Illetve, ha van egy kis előnyöd és elbénázol egy kanyart, vagy a homokágyat, megesznek és többé már nem tudsz elszakadni.

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, kanyartechnika

Gohér Misit kérdeztem a reggeli pályabejáráson:
– Te Misi, brutál gyors ez a lejtős aszfalt utáni nyújtott balos kanyar, elfér az ott full gázon, fékezés nélkül?!
– El, persze, kipróbáltam! – válaszolta Misi mosolyogva. Valóban elfért, pályabejárás alatt elfordultam ott néhányszor egyre nagyobb sebességgel, hogy érezzem, mennyire csúszik. A versenyen aztán az első körben 45-tel fordultunk rá a vizes aszfaltról a nedves fűre – kicsit para, de tényleg még pont elfért.
Aztán ennek a kanyarnak lesz még jelentősége. Főleg szegény Misi számára…

Lássuk a versenyt: semmiféle gondot nem okozott úgy eljönni a rajttól, hogy én forduljak elöl az első kanyarban, de rögtön utána picit visszavettem, hogy történjen valami. Figyelj, történt is: egy kövér Misi-lósz, de tényleg ipari nyél! Én egyből raktam a kereket és csak azon imádkoztam, hogy ne bírja túl sokáig. De bírta! Komolyan mondom, Misi akkora vehemenciával indult neki ennek a versenynek, mintha csak egykörös lenne! Én tényleg csak abban bíztam, hogy lobogok egy kört rajta megapulzuson, akkora kiépítünk egy derekas előny és végre megnyugszunk.

Annyira limiten mentünk és olyan magas volt a pulzusom (180 körül), hogy ilyenkor óhatatlanul is lankad a figyelem: a rézsű utáni tempós (28 km/h) jobbosban gigantikusat estem. Vastag nedves avar borította a kanyart, persze, hogy csúszott, mint a nyál. Mondjuk azért hálás voltam az avarágynak, mert cserébe puha volt mint a tollpaplan, egyáltalán nem ütöttem meg magam.

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, Fésüs László eséseNa és?! Én így kanyarodok!

Ahogy tápászkodtam fel a földről, hallom a Misi-szurkolókat:

– Nyugi Misi, nyugi van, Kefe elfeküdt!

Persze, biztos vagyok benne, hogy Misi magától is észlelte, mert közvetlenül mögötte nyaltam el, ilyenkor halljuk, érezzük, hogy mi történik, akkor is, ha nem látjuk. 6-8 mp-t veszítettem csak, de persze azonnal felért rám a nyolctagú CX expressz: Spec Viktor, Minárovics Krisztián, Adame Laci és fia Ármin, Maxi és Szabó Bakter, valamint Klein Tomi és Filepkó Gabi.


A második kör szenzációja Misi volt: hihetetlen nagy előny mellett sikerült elcsúsznia az említett aszfalt utáni „nyél-gáz” balosban. Tripla hibának látom: egyrész tényleg hatalmas előnye volt, már kicsit vissza kellett volna venni, megnyugodni. Úgy tudom, kicsit hátranézett a borzasztó gyors kanyarban, hogy közeledik-e versenytársa, az U19-es Minárovics Krisztián. Ennyire gyors, csúszós kanyarban nem nézegetünk összevissza, teljes koncentráció! Illetve a legnagyobb hiba: Misi kesztyű nélkül versenyzett! Ezt nem is értem! Sosem indulnék el semmilyen versenyen kesztyű nélkül, olyan, mint a sisak!!!

Misi megpróbált továbmenni a felhasadt tenyérrel, de nem adta.

Misi jobb tenyere felszakadt, tovább ment ugyan az esés után, de nem tudta rendesen fogni a kormányt, CX-en nem lehet így versenyezni, hamarosan ki is állt. Nagyon sajnálom, ez tényleg az ő pályája volt, érzésem szerint óriási győzelmet arathatott volna.

Nem kis fájdalmai lehettek. (Benedek Gabi fotói)

Mi viszont robogtunk tovább és hamar kialakult a triónk: az U19-es Minárovics Krisztián, Bakter és én tudtunk együtt maradni. Két kört mentünk, cserélgettük a pozíciókat, szépen parkettáztunk és el tudtunk szakadni az üldözőktől.

A negyedik körben (féltávnál) döntött úgy Bakter, hogy dűlőre viszi a dolgot. Borzasztó keményen meg lett rugdosva a negyedik kör, ez lett a leggyorsabb karikánk. Emlékszel: már említettem, semmilyen hiba nem fér bele maximális tempónál: már vastagon köröztük a lányokat, az első néhánynál szerencsém volt, ám Kovács Fruzsinát pont rossz pillanatban értük utol. Bakter még pont el tudott fordulni előtte a mandínerről, ám én a rövidebb utat választottam és pont beragadtam Fruzsi mellé-mögé – le kellett fékeznem, mert nyilván nem akartam felborítani a kicsit. Nagyot káromkodtam, majd gyorsan elnézést is kértem tőle, de kész, ott elment a kontakt Bakterrel.

Azt méregetem, pont rossz ütemben érjük utol Fruzsit!

Bakter a mandíneren még pont elfordul.

Nekem viszont fékeznem kell, nehogy kirakjam Fruzsit.

Bukta, kész, beszorultam. Szinte állóra kellett fékeznem a cangát.

Csak 3 másodperc! Csak 3 rohadt másodperc és mégis,
soha többet nem tudtam felérni Bakterre!

Krisztiánnal üldöztük a verseny hátralévő részében Baktert, végig ott volt előttünk, de nem tudtunk közeledni. A 6. kör környékén aztán váltó gondjai akadtak Krisztiánnak, leakadt, az utolsó két körben már egyedül kergettem Baktert.

Utolsó feladat: legalább a második helyet bebiztosítani. Nem volt leányálom!!! Folyamatosan néztem az üldözőket és szüntelenül közeledtek! Őszinte leszek, még egy plusz kört nem bírtam volna ki. Ha van még egy körünk, felértek volna és még a dobogóm sincs meg… Maxi és az időközben feltámadt Zóka-Ujhelyi Zoli ellenállhatatlanul közelítettek, nagyokat faragtak rajtam körről-körre! Beállt a derekam, égtek a combjaim, fájt a fenekem kívül két oldalt, pedig ott sosem szokott. Tényleg úgy mentem, ahogy csak bírtam, na!


A végén 5 másodperccel gurult be előttem Bakter (nyilván kicsit több, mert kiengedte a célegyenest), én pedig mondjuk 6 + 3 másodpercet veszítettem a bukásomnál és Fruzsi előzésénél. Szóval szerintem továbbra is él a matek:

Nálunk semmilyen hiba nem fér bele a győzelembe!

Kecskemét CycloCross Magyar Kupa, 2018, Master2 dobogó


Kaiser Erika (@kaisererikaphotography) és Farkas Milán (milanphoto.hu) neve garancia a kerékpársport fotózásban, nem csoda, hogy ezúttal is nagyot alkottak! Köszönöm a fotókat!