Top maraton Archívum - Fésüs László fotói és blogja

Posts tagged ‘Top maraton’

Minden idők legkaotikusabb versenye: Balaton Maraton 2020

Egyetlen verseny alatt sikerült annyi galibát összehozni, mint máskor egy egész szezonban!

Vázcsere. A Bükk maraton után vettem egy használt betegágy vázat (fully-t) egy ragadozó haltól, vagyis egy Cápa nevű vázdílertől, így az „új” canga többé-kevésbé össze is állt a versenyre. Igaz, hogy két különböző fék volt elöl-hátul, meg számomra ismeretlen, Vittoria Barzo gumik rajta, de kétszer is kipróbáltam a Normafán, jól viselkedtek a gumik, inkább nem pepecseltem a gumicserével.

A végtelenül nyugodt reggeli verseny-készülődés egyetlen pillanat alatt ment a levesbe, mikor a parkolóban kihúztam a cipőket a zsákból:

Sikerült országúti cipőt vinnem a versenyre a montis cipő helyett!

Mátra Maraton 2019, fully-val!

Először is óriási köszönetet szeretnék mondani Adorján Bencének, aki kölcsönadta a bicaját a vasárnapi futamra. Egy szerény S-Works Epic fully-t, SRAM XX1 eagle (1×12) szett wattmérővel, karbonkerekekkel, dropperrel. Azért volt szükség másik paripára, mert a saját cangám középcsapágyház gondokkal küszködik. Az egyetlen szépséghiba csak, hogy Bence bicaja kicsit nagyobb méretű, mint az enyém. Kicsit?! Totál lefagytam, mikor a Mátraszentistváni Síparkban az autóból kivéve a legelső spori, aki ránézett, megkérdezte: – Te Kefe, neked tutira XL-es méretű vázra van szükséged? Micsoda?! Bence úgy adta oda a bicaját hogy L-es a váz, én meg nem ellenőriztem a címkét… Mindenesetre onnantól kezdve úgy éreztem magam a bicajon, mint egy szobafestő-mázoló a létráján.

XIX. Bükk Maraton 2019

Szépen elkaptam a fonalat!

Két hete XCO Master3 Magyar Bajnok, most meg Bükk Maraton rövidtáv abszolút első hely! Valójában ez a legelső Top Maraton futam abszolút elsőm – de figyelj, az egész pályafutásom során! Még jó, hogy nem kellett hozzá megvárni a Master4-et… :)

Elég síkideg voltam előtte, mert szépen puccra tettem a cangát, majd szombaton elmentem Felsőtárkányba a szokásos rövid pályabejárásra és kapaszkodj meg: felfelé is, meg lefelé is tényleg csak 12-vel mentem és mégis tiszta sár lett(em) a végére! Miféle nyár ez?!!! Mindenesetre vasárnap reggel azzal kezdtem a versenyre hangolódást, hogy a Kelly’s sátorban vettem egy első sárvédőt.

2019 Crosskovácsi maraton

Imádom ezt a versenyt! A pályát, a zseniális helyszínt, a nagyszerű rendezést és a Nagykovácsi csapatot. Évről-évre a szezon egyik legjobb versenye, nem kérdés.

Krompáczki Peti (KTM Team Hungary) egyetlen ezredmásodpercig sem habozott a rajt után: azonnal élre állt és nagyon finom tempót kezdett húzni. Pont olyat, hogy már ne nagyon akarjon senki megelőzni. Hálás voltam a dologért, épp csak annyira ment fel a pulzusom mögötte a síkon, hogy tökéletesen bemelegedve kezdjem az emelkedőt és egyáltalán nem esett rosszul.

A felvezető körön aztán a meredeknél el is engedtem Petit. Brutális meleg volt szombaton, szóval ésszel kellett kezdeni, felesleges lett volna szétpattintani magam rögtön a legelején. Hamarosan lekerült még két-három fiatal is, köztük Várhidi Zoli (Merida Maraton Team-CST), de ők pont nem érdekeltek – mert fiatalok, én meg csak a Master2-esekre koncentrálok, illetve mert lefelé majd úgyis elbánok velük. :)
Read more

Specialized Szilvásvárad maraton 2019

Jóbarát a Strava: gondoskodik róla, nehogy körüllengjen a rózsaszín köd és beburkoljon, mint egy tollpaplan. Igaz, hogy nyertem a kategóriám vasárnap és nyertem volna a Master2-t is, szóval akkor jöhet a pezsgőlocsolás, ünneplés, rúzsfoltok kétoldalt az arcra a dobogón? Nem barátom, lássuk csak az analízist, a számokat előbb!

Kettő perccel voltam lassabb, mint tavaly az irtózatos felhőszakadásban és négy perccel(!) gyengébb a 2017-es nagyon emlékezetes Dallos Kornél – Fekete Zsolti – Kefe összecsapásnál. Ez sok, nagyon sok. Ezt éreztem is menet közben, többször is pacekra megvolt az a feeling, hogy a fene egye meg, itt valaha mentünk már tempósabban is, ráadásul alacsonyabb pulzus mellett.

IV. Balaton Mountainbike Maraton, 2019

Borzalmas volt az idő Balatonfüreden!
Pocsék és hitvány, leginkább förtelmes, hogy kicsit pontosítsam. Rudiék szörföztek, 40 csomós jéghideg északi szélről tett fel képet, ehhez párosult az eső és az 5-6 fokos hőmérséklet. Baromira nem tudtam, hogy öltözzek.
Pedig hidd el, van benne rutinom, a sokadik cyclocross szezon után fokról fokra tudom, mikor mit kell felvenni. Nekem 8C fok a vízválasztó, egy átlagos edzésen 8 fok alatt neoprén kamásli kell, vagy téli cipő, mert szétfagynak a lábujjaim, illetve téli kesztyű és melegebb öltözet.
Ám a verseny – főleg a cyclocross – más tészta, a magas intenzitás miatt sokkal kevesebb cucc is elég.
Read more

2018 Bükk maraton – pulzuskontroll

Jó sok időbe telt, mire végre úgy tudok versenyeket nyerni, ahogy mindig is szerettem volna: pulzuskontroll mellett. Fejes Miki kérdezte a rajtnál, hány éve versenyezem, de csak ingattam a fejem, fogalmam sincs. Mondjuk erre is jó a blogom, ebből ki tudom számolni:

1997 óta versenyzem, igaz, ebben volt egy hosszabb kihagyás is (szörfözés a csavargó haverokkal), de 2011 óta ismét padlógáz, tehát valójában nem is olyan sok, összesen tizenpár év, inkább csak soknak tűnik.

Szóval kb. száz évig versenyeztem úgy, hogy a startsíptól nyél (régen az XCO-kon mindig a Scooter: Fire-re indultunk, az még jobban felvitte a rajtpulzust!), szóval ipari nyél, bírom, ameddig bírom, majd leszakadok a francba és nyalogatom a sebeimet: próbálok pulzust rendezni, de nem megy, „fennragad”, képtelen vagyok lehozni és emiatt nem is tudok úgy haladni, mint a többiek, mert szénné savasodtam.
Read more

2018 Duna maraton – hé buksi!

Döbbenet, de Specziár Viktornak általában tényleg jók a megérzései! A rajtunk előtt odamentem a középtáv rajtjához csimbizni a pro riderekkel – valahogy Viktor is odakeveredett közéjük :) – és persze fecsegtem mindenkivel egy keveset. Mindenkinek a lelkére kötöttem, nem szabad elesni!
Mikor Viktor került sorra, dumálunk, dumálunk, egyszer csak mélyen a szemembe néz és azt mondja:
– Nálatok ez a Prájczer Peti most nagyon erős!
– Hát – mondom – persze, hogy erős, már tavaly is alig bírtam elverni, mikor még csak M1 volt, most meg elsőéves M2 és edz, mint a sertés, Eliminátor világkupákon versenyzik, még szép, hogy erős, mint a dög!
– De Kefe, ez a Prájczer Peti tényleg nagyon erős most, érted?!
– Jól van Viktor, köszi szépen, inkább menjél versenyezni…
Legyen elég annyi, hogy Prájczer Petit végül nem bírtam lekerülni a sprinten, kb. egy fél biciklihosszal rakott le. De halihóóó, ne szaladjunk ennyire előre!
Read more

Specialized Szilvásvárad maraton 2018

Picit sem volt vicces a pálya második felén a felhőszakadásban veretni: kettő perc alatt szanaszét áztunk, a villámok közvetlenül mellettünk csapkodtak és teljesen irreálissá vált a lejtőzés, mivel semmit sem láttunk a gumikról felcsapódó sártól. Egy darabig még kerülgettem a tócsákat, aztán már egyáltalán nem, ing-gatya keresztül a helyenként tényleg hatalmas pocsolyákon! (Ha kiskölyök lennék, biztos jobban élveztem volna.) Persze ha győzni szeretnél, akkor nincs kiszállás a meccsből, túl kell élni valahogy. Esküszöm, közben többször arra gondoltam, hogy a szerencsétlen közép- és hosszútávosok most tényleg teraszopcsiban vannak, mert nekem befejeződik 30-40 perc múlva, de nekik még órák lehetnek hátra! A verseny után heroikus küzdelmekről olvastam a beszámolókban – az enyémet semmiképpen sem nevezném heroikusnak, inkább csak a körülmények voltak mocskosul kellemetlenek.
Read more

2017 Mátra maraton – Top maraton összetett a zsebben!

Ezt most nagyon-nagyon akartam!
Lelkileg kellett, ott legbelül: hosszú-hosszú veretlenség után legutóbb a Bükk maratonon elvertek, ez most már így is marad?! Bástya elvtársat akkor már le lehet írni?!
„- Én már szart érek?!” (Ugye megvannak azok a szigorú, bozontos, összevont szemöldökök Bástya elvtársnál? :)

Ennek megfelelően mindent megtettem ezért a győzelemért. De tényleg minden létező apróságot. Az utóbbi hetekben pl. Mátra maraton specifikus edzésmunkát végeztem, a János hegyen gyűrtem az összes létező legmeredekebb, legundorítóbb, legpusztítóbb és legkövesebb emelkedőt. O.útival is rámentem méregből az önsanyargatásra, a Verecke lépcső pl. pont jó volt erre. Koplalok idegből: tonhalon és makrélán élek napok óta bogyiszlói paprikával, a változatosság kedvéért pedig hol lilahagymával, hol meg fokhagymával eszem. (Fontos a változatos táplálkozás, variálni kell az étrendet.)
Read more

Bükk maraton 2017 – trónfosztás, M2 második

Mindenki nyugodjon le a picsába, Fejes Miki már megfejtette, miért lettem második!

Ha egy olyan sorozatban, mint a Top Maraton egymás után 13-szor folyamatosan első vagy, aztán egyszer csak 15 másodperccel második, akkor megjelenik egy apró kérdőjel. (Előtted van? Tudod, olyan görbe a teteje meg a hasa és alul van egy pont.)

Szóval adott a kérdőjel és óriási szerencsém volt, hogy az eredményhirdetés előtt elmentünk Fejes Mikivel pisilni, mert megemlítettem neki a dolgot: – Te Miki, azért szpíkerként a 13 befutómból szemtanúja voltál legalább vagy 6-7 győzelmemnek és most meg második lettem – no, kicsit azért el vagyok kenődve! Csak annyit kérdezett pisilés közben (annyira beszéltük a témát, hogy még kardozni is elfelejtettünk): – Kefe, mit csináltál másként verseny előtt?
Read more

Duna Maraton 2017 – kőkemény csapatás

Na most írj vicces beszámolót fafej! Ha ez is menni fog, tényleg nagy császár vagy! De nem, ez ma nem fog menni.

Ilyen áron talán már nem is akarok többé nyerni. Ez már tényleg messze túl volt a nagyjából „jóleső” versenyzésen. (Ha komolyan veszed, mondjuk nincs is olyan, hogy „jóleső” MTB versenyzés.) Az előző években, mikor a fiatalabbakkal robogtam: ők segítettek nekem felfelé, én meg segítettem nekik lefelé, meg síkon, de általában nem kellett totálisan széthajtanom a belemet. Ám tavaly világossá vált, ebben az évben pedig már tény, hogy két kíméletlen vérszívó is bejelentkezett, a legelső hibánál, vagy gyengeségnél azonnal mindketten fel fognak lépni elém a dobogóra.
Read more

Szilvásvárad maraton, 2017 május

Formabontó beszámoló a versenyről, ezeket a sorokat még a verseny előtti pénteken írom:

Biztos vakargattad már a fejed – ha követsz a Straván – hogy mi a francért megyek ennyi #duplaNormát, meg #kétszerNormát, esetleg #triplaNormát, ahelyett, hogy új és még újabb utakat és szegmenseket találnék magamnak. Vagy négy éve „fedeztem fel” az Istenhegyi utat, fel egész Normafáig, épp az első Top Maratonra (pont Szilvásváradra) edzettem és azon gondolkodtam, hogy lehetne hatékonyabban készülni rá. Ugye megvan, hogyan indul az ÖSSZES Top Maraton, de akár az XCO-k is? Mind fölfelé, a maratonok kb. 6-8-10 km-en keresztül egyenletes, kb. 4%, majd 6-8%-os emelkedők! Na erre találtam ki az Istenhegyit. Aztán időközben többet is találtam benne.
Read more

2016 Mátra Maraton – a 11. futamgyőzelem

Képzeld, a rajt utáni hosszú és gyors (55 Km/h) aszfaltos lefelé utolsó kanyarjaiban hirtelen egy ismeretlen spori előzött meg (legelöl voltam), érezhetően agresszíven. Engem tényleg nem zavart, kockáztass csak haver! Olyan srácnak tűnt, aki egy fél perc „világhírért” („Én vezetem a rövid abszolútat lefelé!”) hajlandó felesleges kockázatot vállani.

Pocsékul kanyarodott, megcsúszott a sodrós, kavicsos aszfalton és vagy fél métert csúszott keresztbe a hátsó kereke, de valahogy megfogta. A belső ívről, fél szemmel figyeltem, elesik-e, vagy nem. Persze kisodródott legszélre és azonnal rájött, hogy nem azért fordulunk kicsit óvatosabban a kavicson, mert általában véve fosorintunk a kanyarokban, hanem mert baromira nem az első 5 km-es lefelé aszfalton fog eldőlni ez a verseny… Hamar kiderült, úgy jutott el a spiccre, hogy közben Vas Balázst is majdnem kirakta. Hmmm…
Read more

Bükk maraton 2016 – meg a nagy dilemma

Képzeld, már közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz! Akik hasonló cipőben járnak és vannak olyan bolondok hogy ők is versenyeznek, biztosan szoktak filózni évről-évre az „óriás dilemmán”: mennyi befektetett munkát (időt, energiát és pénzt) ér meg ez az egész versenyzés. Én már többé-kevésbé elértem amit akartam – meg tudnék tölteni érmekkel egy Nokiás dobozt – így számomra ez még nehezebb kérdés az idő előrehaladtával.

Jövőre pl. jóval kevesebb esélyem lesz az M2 XCO OB címre. Miért? Ebben az évben a kedvenc pályámon (+1), top formában (+2) és ismert ellenfelek ellen (+3) készülődtem a versenyre. Vagyis kerek volt a világ. Jövőre viszont – kapaszkodj meg, ülsz? – nem biztos, hogy a kedvenc pályámon (-1), nem biztos, hogy top formában (-2) és máris biztos, hogy keményebb ellenfelek ellen (-3) kell majd viaskodnom. Matekből jó voltál? Ha igen, akkor érzed te is, hogy jövőre nagyságrendekkel kevesebb esélyem lesz a bajnoki címre, mint idén volt.
Read more

Duna Maraton, 2016 július

Folyamatosan csökkenő előnnyel nyerem a Top Maratonokat, lassan sprintelnem kell majd a győzelemért. Kicsit para.
Az elmúlt három évben szinte már megszoktam a megnyugtató 6-8 perces fórokat, az pedig nem kevés, abba beleférne egy vázcsere, vagy akár egy teleszkóp nagy-generál is az egyik frissítőnél. Most a Dunán viszont már csak két perc előnnyel zártam. Pedig nem lassultam, valójában kb. életem formájában vagyok.

De sokan megerősödtek időközben, valahogy mindenki egyre többet edz. A Straván pont látszik, hogy ki mennyi melót tesz bele és ha azt látod, hogy a versenytársaid piszok sok melót tesznek bele, akkor neked „még piszokabb” sok melót kell beletenned, ha a spiccen akarsz lenni. Csakhogy ehhez roppant nagy motiváció kell, amit egyre nehezebb fellelni az idő múlásával.
Read more

Tehetség vs. befektetett munka

Már eddig is biztosan világossá vált számodra: a bejegyzéseimet, tanácsaimat nem profiknak szánom – mit is tudnék én mondani nekik?! Te például nem vagy egy kimondott kerékpárversenyző őstehetség? Nem baj, pont van egy jó hírem számodra! Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a kerékpársportban eredményesség szempontjából drámaian nagyobb szerepe van az aktuálisan befektetett munkának a tehetséggel szemben. Van néhány példám erre. (Illetve csak erre vannak példáim.)

Mi, öregek mikor látjuk a lelkes apukákat és anyukákat a versenyeken, aki elhozzák a kicsi gyereküket, hadd kenje össze a lánc a jobb vádlijukat, mindig elégedetten bólogatunk. Egy bizonyos szint fölé biztosan nem lehet eljutni úgy, ha nem gyermekkorban kezdett el versenyezni valaki. Felnőtt fejjel nem lehet megtanulni olyan szintem bicajozni, ami pl. a top (mondjuk XCO) versenysporthoz szükséges. Csakhogy várj: ha te gyerekkorod óta bicajozol, ez még nem minden! Gondolod, hogy ezer éve cangázol és már száz versenyen indultál, ez mindig is elég lesz, ebből meg lehet lenni? Nem, nem lesz elég, előbb-utóbb szépen ki fogják fújni az orrodat – akár kevésbé tehetségesek is.
Read more