2018 Underworld Kupa

Reggel átvettem a rajtszámomat és tényleg ez lett: „KEFE”!

Kész. Bármi is történhet, ez a verseny már az enyém, életem versenye lesz, akárhogy is végződik. Beért a gyümölcs. (Ja, és nem kérdés, simán megér további 399 sört.)

A rajt előtt megkértem Specziár Viktort, hogy pirítson már oda egy amolyan tökös „viktoros” indulást, lökjük már meg az elejét! Viktornak nem kellett kétszer mondani, a salakon alig bírtam bevenni mögötte a kanyarokat, már ott el-elcsúsztak a gumijaim. Arra voltam kíváncsi, hogy mit lép erre Prájczer Peti, az egyes számú kihívónk, akinek elvileg nagyon fekszik ez a pálya: amolyan “eliminátoros”.

Viktor nem verte nagydobra, de a héten szerdán felrakta őt egy teherautó a kerítésre a Farkasréti temető szűk átvezetőjén szemben a forgalommal (én is arra járok, tényleg szűk), majd miközben elesett, még egy Mercis is elütötte. Persze, hogy fájlalja a hátát-vállát. Respekt, hogy itt van! (De azért sejtettem előre, hogy Viktor nem ma fog először elverni az Underworld Kupán.)

Hát Peti nagyon szépen válaszolt is nekünk, a felvezető kör végén sebességet váltott és brutál tökösen belószolt. Azonnal áttettem rá a kereket Viktorról, éreztem, hogy itt akár a meccs is elmehet, ha elengedem. Elég magas pulzuson bírtam csak mögötte maradni és nem is tudtam lemenni előtte a pincébe, ahogy előre elterveztem. De végül is nem bántam, akkor nézzük meg, hogy mozog odalenn. Nem volt átütő! Éreztem, hogy nem lesz gond. Egyszerűen picit gyorsabb tudok lenni nála a csúszós kanyarokban. (Érdekesség: rajt előtt megszakértettük, ő végül 2.5 báron ment, én meg puhapöcs 1.4-en. Én már sose mennék egy métert se 1.5 bar fölött, csak szétrázná a csuklómat…)

Prájczer Peti (548): – Karbonzsír? Az meg mi a franc?!

Ha az első körben nem is sikerült, de a második körben már beraktam Peti mellé a lassítóban a DH rész előtt a bicajt erőből és tényleg lementem előtte a pincébe. Kifelé jövet már legalább 10-15 méter előnyöm volt. Pontosan ezt vártam, ezt szerettem volna érezni. A szurkolók tényleg megőrültek a pincéből kifelé jövet! Iszonyatos drukkolás volt! El tudnám vinni valahogy magammal ezt a szurkolást? Messze a legmelósabb karika következett, a harmadik körben 176-os volt az átlagpulzuson, ami nekem már vastagon anaerob zóna. Éreztem is, hogy ha most közelebb jön, vagy netán felér rám Peti, akkor nincs tovább.

A pillanat, mikor átrakom a kereket Viktrorról Petire,
hogy elkezdjük az érdemi részt.

De nem ért fel. Utólag kiderült, ismét lecsúszott a nyeregcsöve, amit nem értek, mert a Bükk maratonon egyszer már lecsúszott, nem barkácsolta meg?! Karbonzsírt alá, plusz egy kis nyeregcső rögzítő karika rá és kész, légkalapáccsal sem lehet többet letolni!!!

A szokásos módon piszok hamar, már a harmadik körben megkezdődtek a lekörözések és hamar levágtam: egyrészt egész sok tapasztalatlan spori is volt a körben, akik nem tudták hirtelen, mi a teendő, mikor rájuk kiáltanak hátulról: Bal! (Vagy esetleg Jobb!, de utóbbitól tartózkodtam, nehogy összezavarjak valakit.), másrészt volt két „problémás” is. A könnyebbik eset egy fatbike-os figura, aki úgy gondolta, hogy kizárólag akkor kell elengedni a lekörözőt, ha tartható az 1.5m-es biztonságos oldaltávolság, mint az autók esetében… Kb. egy negyed kört mentem mögötte tízzel. De ő volt a kisebbik probléma, a nagyobbik az konkrétan tényleg félelmetes volt!!!

A pincelejárat előtt értem utol Bercsik Dájmond Tomit (aki egyébként Észak-Írországban dolgozik a Chain Reaction Cyclesnek, azaz a világ legnagyobb kerékpáros webshopjának), civilben meg downhilles dísztojás, akit egyébként sörökkel vettek rá, hogy elinduljon. Egy „VIP” rajtszámot is kapott hozzá, de valljuk be, a háta közepére kívánta ezt az egészet! Kivéve a pincelejáró előtti csiki-csuki DH szakaszt, ahol gyakorlatilag parádézott: manuálozott, farolgatott, egykerekezett, mindent csinált, amit youtube-on valaha is látott. Na EZT a 10 méteres szakaszt akartam én elvenni tőle, mivel pont a hátsó részen értem utol és rákiáltottam: – Bal! Ezt rohadtul nem emésztette meg, hogy pont az egész pálya számára egyedül élvezetes 5 másodperces szakaszát akarják elvenni és egyébként is!!! Gondolkodás nélkül visszakiáltott:

– Nem! Nincs semmiféle Bal!

Szurkolás jóóó!

Figyelj, már tényleg sokat versenyeztem, sokszor voltam hasonló helyzetben, mikor nem akarnak elengedni, de ilyenkor leszarom, nekem is tényleg leereszkedik a vörös köd, odavertem még plusz 4-500 extra wattot a kanyarhoz közeledve és keményen, idegből beraktam neki balról. Nem értem hozzá, picit kellett korrigálnia az ívet, de ennyi. Na erre olyan következett, amivel viszont még nem találkoztam xxx éves pályafutásom alatt:

Végig agyhalott módon üvöltve jött utánam a lefelén,
közvetlenül a rámpa előtt!!!

Elázott a hátam a fröcsögő nyáltól, ő egy fully-val volt és le is vágta a kanyart, tehát ott tudott maradni közvetlenül mögöttem, de végig ordítva, mint egy fába szorult féreg. Nagyon nem volt vicces! Szerencsére bírom a lejtőket, a kanyargós ösvényeket, nem fostam be, de a hangja alapján simán benne volt a pakliban, hogy ha utolér, tényleg kibassza alólam a bicajt! Nem ért utol, szépen elfordultam neki. A pincében meg már tényleg csak úttörő kispajtássá vedlett vissza, gesztenyével megkötött piros nyakkendővel, Zsuzsivonat indítótárcsával…

A lányommal a kedvenc filmünk, a Keménykalap és krumpliorr jut eszembe erről az esetről – tényleg már vagy negyvenszer megnéztük, kívülről tudjuk az egészet – szóval abban ez egyik kedvenc jelenetünk mikor a doki a cirkuszban egyszer csak odafordul a szomszédjához (aki történetesen pont Lópici Gáspár, az utca hírmondója), lehúzza a szemhéját, vizsgálgatja a szemfenéket, majd megkérdezi:

– Mondja, nem fáj a mája?!
– De kérem! Én józan életű ember vagyok!
– Nana!!! Jó lesz azt kivizsgáltatni!

És visszafordul a porond felé, mintha semmi sem történt volna… Szóval pont ez jutott eszembe: Dájmond Tomi, lehet még nem késő, érdemes lenne ezt kivizsgáltatni! Ha időben elkapjuk, talán még lehetne javítani ezen az agyi diszfunkción! :)

A lekörözött sporik főleg az elején nem kevés gondot okoztak – plusz én is hülye voltam, túl erősen menekültem a képzeletbeli Prájczer Peti elől – a célegyenes előtti kis ugratón nem bírtam kivárni a soromat, beraktam a szuperlassú spori mellé. Ugratón… Az érkező legszéle már nem volt feltöltve, hatalmas gödör, első kerék bele, én meg át a kormányon, hatalmas perec. Azonnal láttam, hogy újra lement a seb a bal térdemen, amit még Debrecenben szereztem egy baráti tekerésen. Vérzik. De a sokkal nagyobb baj, hogy kiszakadt a bal cipőm csatja és a levegőben lógott.

Keresd a hibát!

Ez a negyedik körben, tehát viszonylag az elején történt. Tovább tudtam ugyan menni, de onnantól egy dekát sem tudtam húzni bal lábbal a pedálon. Mindegy, nyomni még pont lehet, a karbontalp szerencsére nem hasadt el. (Sprinten viszont így már nem maradt volna semmi esélyem, így mindenképpen végig kellett vinni egyedül.)

Minden tökéletes volt, ESZMÉLETLEN a szurkolás! Lassan fogytak a körök (az erő is, de azért nem vészesen). Két-három másodperc differenciával hoztam egymás után az egyenletes köröket, egész a legutolsóig. Szuper itatást kaptam, plusz Jucus folyamatosan körről körre bekiabálta az előnyömet:

– Viktor már 1:10-re van, ne öld meg magad!

Persze Jucus, okés, de versenyen olyan a vérem, hogy nincs olyan, hogy nem ölöm meg magam. Ettől verseny. (Ha kell, edzésen is pont meg tudom ölni magam. Az meg attól edzés.)

Ultragiccses pódium szappanbuborékokkal – nagyon kajáltuk!

Szóval imádtam az egészet! Zseni ez a verseny, óriási volt hangulat, erre a rajtszámra és erre a szurkolásra fogok emlékezni majd 80 évesen a nyikorgó hintaszékemben!

#felemászokni rulez!


Update, 2018.08.13.: Dájmond Tomival a verseny után megbeszéltük ezt az igazán pikáns esetet és nagyon korrekten elnézést kért. Sőt megigérte, hogy megjavul, vezeklésképpen inkább nyit itthon Budapesten egy bringaboltot és mindenkinek ingyen javítja a bicaját, ha nincs túl nagy baja! (Pl. ha leesett a lánc és odatolod, ingyen visszateszi.) Részemről a bűne meggyónva!


Kovács Zsolt és Molnár Péter küldték el legfrissebben a fotóikat, nagyon szépen köszönöm Urak! A bejegyzés elején lévő pillanatot a kissráccal pedig Kriston Jucus örökítette meg.

Underwolrd Kupa 2018 eredmények:  2018_uw.xls (62KB)     2018_uw.pdf (27KB)