A kezdetek, második rész

1999 OB dobogóCoppi Kópé unszolására robogjon tovább a szekér! Szóval ott folytatom, hogy 1994-ben a vadiúj szerzeménnyel, az egész jó állapotú neonsárga Wheeler hegyi bringával a tetőn elindultunk Miskolcra, Diósgyőrbe. Már a tekerés legelején megdöbbentem, mert felvettük a sisakot, kesztyűt – majd kb. 14 méter gurulás után megálltunk az első kocsmánál, levettük a sisakot, kesztyűt és bementünk. Én pedig megértettem, hogy miért hívta konzekvensen ezt a sportot a főnököm Happy Bike-nak…

Szóval egy Unicum/sör után tényleg elindultunk felfelé. Baromira élveztem, persze nem mentünk nagy tempót és nemsokára megálltunk pisilni is. Remekül éreztem magam Bükkszentkeresztig. Ám ahogy tovább tekertünk, Répáshuta előtt meg kellett tapasztalnom, hogy

tekerni kajálás nélkül NEM indulunk el!!!

Szóval eléheztem, mint a dög…

Egész egyszerüen nem bírtam tovább tekerni. Lefeküdtem egy sziklára, ott vártam meg Szoboszlai Sanyit, aki előrement és hozott nekem csokiszeleteket. Azzal már rendben voltam Répáshutáig, ott pedig egy újabb sörrel végleg megjavult minden.

1977-elso-verseny-2Elegáns! Illetve jó ötletnek tűnt így mosni a bicajt.
A Wheeler szép lett, de úgy nézett ki utána az autó, mint amit lehánytak.

Hétvégenként nyomtuk ezeket a Happy Bike meneteket és nekem egyre jobban ment a tempó, egy idő után Sanyi és Sárkány Úr megpendítették, hogy miért nem indulok el egy versenyen. Miért is ne, beneveztem a legközelebbi Miskolc-Tapolca MTB versenyre. Zuhogott az eső, felfelé nagyon sokan megelőztek, de lefelé igen-igen jól ment: csúszott a canga mint az állat a sárban, de ez engem egyáltalán nem zavart. Sok szakit visszaelőztem lefelé – de persze ezzel is csak valami középmezőny lett a vége. Ezzel együtt is nagyon megfogott a verseny hangulata!

1977-elso-verseny1997, életem első MTB versenye. Máris számban érzem a sport ízét. Meg a sárét.

Vozáry Jocival (Wozzy Bike, Debrecen) kezdtünk el XCO versenyekre járni és tudatosan edzeni. Hobby felnőttben indultunk és olyan 15-20. helyeken végeztünk sokáig. A cél a mágikus 10-be kerülés volt, elhatároztuk, hogy

ha egyszer sikerül tízbe kerülnünk, akkor szőrtelenítünk!

Szép lassan meg is lett az első 10, együtt mentünk el egy debreceni kozmetikába. A kozmetikus csajok visítva röhögtek rajtunk: felváltva üvöltöttünk a szőrcsimbókok letépésénél… Mindenesetre mutatósabbak lettek a lábaink.

Joci egyébként valamikor hozzám is költözött egy hónapra (mittudom én már, hogy épp miért nem volt lakása), főleg azért volt emlékezetes ez az időszak, mert a közös edzéseken túl azt találtuk ki, hogy „versenyt fogyunk”. Egymást mérlegeltük reggelente és tényleg grammokra ment a játék! Persze este meg együtt ittuk a söröket, emiatt nem volt túlságosan hatékony a fogyókúránk…

1999-Baksan-Lajos1999. Baksán Lajos csapattársam pózol a bike-ommal,
ez az alu Univega sokáig volt hűséges társam.

Közben én szépen lassan „beleértem” a Master1-be (akkor még Senior A néven futott). Itt végre elérhető távolságba került a dobogó is. Az első dobogós helyezésemet Joci csodaszép Gaerne cipőjében értem el, ugyanis otthonhagytam az enyémet és pont egyforma volt a lábunk. Szerencsére akkor már külön futamban indultunk és még nagyobb szerencsére Joci lába egyáltalán nem volt büdös.

1999_Adrenalin_Kupa_11999 Adrenalin Kupa rajt. Jobb szélen Ábrók Norbi, középen a csontvázas mezben én, bal oldalt feketében Papp Dini.

Abban az évben Jocival kifundáltuk, hogy rendeznünk kellene Debrecenben is egy MTB versenyt, melyet klubunk, az Adrenalin KK mintaszerűen meg is rendezett. A Nagyerdő csodaszép környezet, de hegyikerékpár versenyre valljuk be: alkalmatlan. Egy dolgot tehettünk, a nagyerdei szánkódombot is beletettük a pályába, az volt minden kör „királyetapja”. (Simán van akkora domb, mint mondjuk a városligeti Királydomb fele.)

1999_Adrenalin_Kupa_3Tempó a debreceni szánkódombon.
(Nem sokkal meredekebb a valóságban, mint amit a kép sugall.)

Megfűztük Ábrit is (Ábrók Norbi, DKSI), hogy induljon a versenyünkön, ugyanis nagyon fentem rá a fogam: na most majd jól elkalapálom! Azért vártam erre annyira, mert Bartha Gergővel (DKSI) csúnyán megetettek egy előző o.uti versenyen (én még bike-kal, de vékony gumikkal indultam, csak később vettem egy használt vas Pinarello Montello cangát). Tudtam, hogy Ábri és Gergő a két legerősebb a mezőnyben, sőt azt is tudtam, hogy Gergő az erősebb. Elhatároztam, hogy bármi is történik, én Gergőre rakom a kereket. Szóval ezek úgy komponálták meg a versenyt, hogy az egyik pillanatban Ábri bátyám lószolt – na mondom magamban: – Erre még nem megyünk, csak Gergőre figyelünk! – Gergő szépen megvárta, hogy legyen egy kis távolság, majd idegből felugrott rá. Hát persze hogy én meg kiszakadtam mögüle. Talán még röhögtek is rajtam. Úgy gondolom, hogy a fiatal Ábrók Norbi akkoriban még nem tudott volna leszakítani, szóval inkább rá kellett volna tenni a kereket, mögötte még talán kibírtam volna. Ezek meg úgyis együtt mentek volna végig, egymást segítve.

1999_Adrenalin_Kupa_61999 Adrenalin Kupa dobogó: Ábrók Norbi, Papp Dini és Both Csaba
Ábri neve pl. a 2015-ös Tour de Hongrie-ról lehet ismerős, az egyik legjobb magyar versenyző lett.

Meghívtunk még a mi kis MTB versenyünkre egy-két jó arcot, köztük Papp Dinit (Meditech) is, aki meg is nyerte a felnőtt futamot. Én sajnos nem tudtam kifújni sem Dini, sem Ábri orrát, mert eldefekteltem. De talán pont ott alakult ki az a kapcsolatom Dinivel és a Meditech Klubbal, mely az Adrenalintól hamarosan a Meditechbe vezetett. Időközben Budapestre költöztem, szóval logikusabb is volt egy fővárosi klub, illetve ez már olyan „igazi” verseny szakosztály volt „rendes” versenyzőkkel!

1999-OB-0Lefogyva, rendes versenysúlyban. Azóta sem voltam ilyen vékony.

A végre valódi hegyeken (legtöbbször HHH) végzett edzésmunkának köszönhetően rögtön az első Master1-es évem szuperre sikerült, az első dobogós helyezések után

a legelső megnyert XCO futamom pont az 1999-es OB volt!

Számomra is nagy volt a meglepetés: Hármashatár hegyen a szokásos Rekettyés büfétől rajtoló versenyen végig a 3. helyen mocorogtam, de az utolsó körben olyan bátran eresztettem neki a legendás szuper meredek részen (a legtöbb néző mindig oda gyűlt a vérszagra), hogy megelőztem Benkó Lacit és Juhász Mikit, felfelé a nagy kövesen pedig már nem tudtak utólérni. Olyan boldog voltam a célban, hogy pont nem érdekelt a protokoll, meg hogy milyen sóher a Szövetség (már akkor sem volt pénz ebben a sportban) és a büfében vettem egy-egy pezsgőt a második és harmadik helyezettnek: márpedig hadd legyen egy kis pezsgőlocsolás, mikor én vagyok a SeniorA Magyar Bajnok! Ezt a szokást pedig megtartottam a következő két évre is.

1999-OB-21999-es kép. Sokan csak letolták ezen a meredek és csúszós lejtőn. (Még a középső ujjak húzzák a féket, azóta a mostani fékkarokkal át kellett szoknom mutatóujjra.)


1999-OB-3Ez az egyik kedvenc képem. Állítólag egy MTB fórumon vitatkoztak is róla hogy nem manipulált-e, de tényleg egy brutál meredek lejtőn készült. Azóta a 29″-os bicajjal már nem lenne annyira meredek, de 26″-ossal még nagyon az volt.

Ugyanis úgy beindult a szekér, hogy elkezdtem sorban nyerni a 2000-es és 2001-es XCO Magyar Kupa futamokat SeniorA-ban. Mindkét évben a behúzott OB címen kívül nyertem a Magyar Ranglista összetettet is – volt olyan év, hogy szinte minden XCO futamot megnyertem.

2000-szoke-hajEgyszer rávett a feleségem, hogy festessük be a hajam szőkére.
Nagyon szép lett.

Végig Benkó Laci (PCCC), Juhász Miki (TREK), Vock Balázs (Tatanka), Lakatos Peti (MTB Sopron) és Adorján Sanyi (Merida) voltak a legnagyobb ellenfeleim, de valahogy akkoriban nagyon elkaptam a fonalat és nem nagyon tudtak elkalapálni.

1999-OB-11999 évi MTB XCO (Cross Country, CC) OB eredményhirdetés.
Benkó Laci (Benkó Barbi papája) és Juhász Miki elégedetten dörzsölik a markukat, mert ők is kaptak egy-egy palack ásványvizet díjként.


2000-OB-02000 évi, nem szilveszteri pezsgőlocsolás


2000-OB-12000 évi XCO Magyar Bajnokok. Azóta egy generáció felnőtt:
a lábomnál Benkó Barbi guggol, mögöttem Parti Andris bújik meg. :)
Bogár Gabi lett az elit bajnok, aki ma a Waberer’s Areus csapat edzője.

Talán 2001-ben Harangék meghívtak és elvittek az Worldgames of Mountainbiking-ra is Ausztriába, Saalbach-Hinterglemmbe, de annyira váratlan volt meghívás és szezon vége volt már nekem, hogy különösebben nem készültem rá. Ráadásul a verseny előtti éjszakán még valami hüttében söröztük is, szóval azt a teljesítményemet fedje inkább jótékony feledés…

2001-OB-12001. Útban a harmadik XCO bajnoki címem felé.
Ez egy KTM Team Edition bicaj, de mivel az akkori hazai KTM képviselet még egy váltótartó papuccsal sem volt hajlandó támogatni, inkább leragasztottam a KTM matricákat.


2001-OB-32001 SeniorA Magyar Bajnoki dobogó.
Juhász Miki és Vock Balázs mosolya lehetne egy kicsit őszintébb.

2001 év végén elhatároztam, hogy kiszállok, vége, elég volt. Elegem volt a folyamatos edzésekből és hogy túl sok bulit kellett kihagynom a versenyzés miatt. Inkább szörfözni kezdtem és valamennyire kiműveltem magam freestyle szörfözésben. Viszont apró lépésekben, de megállíthatatlanul hízni kezdtem. Nem volt nehéz nem észrevenni, mert egyre nehezebben siklott meg a deszka! Elkezdett megemelkedni a vérnyomásom. Egy idő után kardiológushoz fordultam. Persze kiderült, hogy a labor eredményeim is sokat romlottak.

A kardiológus csak annyit kérdezett a szív ultrahang után:

– Maga sportolt és versenyzett régen? – Igen.
– És egyszer csak abbahagyta a sportolást? – Igen.
– És azóta nem mozog rendszeresen? – Nem.
– Na akkor helyben is vagyunk, kezdjen el újra sportolni! – OK, de azt az időt a családomtól venném el!
– Igaz, viszont ahány évvel meghosszabbíthatja ezzel az életét,

annyi plusz évet tud még eltölteni velük!

Erre elhallgattam és hazafelé elhatároztam, hogy újra bicajozni fogok.
2011. Pont tíz év kihagyás után.

2001-OB-42001 XCO OB győztesek, balról jobbra: Máró Józsi (haladó), Szuromi Gyuri (SeniorB), Buruczki Szilárd (U23), Harang (ő csak úgy odakeveredett), Vajda Márti (elit nő), Fésüs L. (SeniorA), Melts András (junior), Herczog András (serdülő), Vinczeffy “Zerge” Zsolt (elit ffi)

Én nem tudok „csak úgy” tekerni, szóval megint csak edzések lettek belőle. Edzésekből meg versenyek. 2011-ben az első, a Crosskovácsi maraton, százezredik lettem, persze még mindig dagadtan (10kg plusz). 2012-ben elindultam az év végi utolsó Ózd XCO Magyar Kupán, majd 2013-tól a fullos XCO sorozaton, plusz a maratonokon. Hát így jutottunk el az első blogbejegyzésemhez, onnantól meg már úgyis tudtok mindent :)

Szóval így folytatódott:

2013 XCO Magyar Kupa sorozat – utolsó állomás előtt