Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

Posts tagged ‘bükk maraton’

2018 Bükk maraton – pulzuskontroll

Jó sok időbe telt, mire végre úgy tudok versenyeket nyerni, ahogy mindig is szerettem volna: pulzuskontroll mellett. Fejes Miki kérdezte a rajtnál, hány éve versenyezem, de csak ingattam a fejem, fogalmam sincs. Mondjuk erre is jó a blogom, ebből ki tudom számolni:

1997 óta versenyzem, igaz, ebben volt egy hosszabb kihagyás is (szörfözés a csavargó haverokkal), de 2011 óta ismét padlógáz, tehát valójában nem is olyan sok, összesen tizenpár év, inkább csak soknak tűnik.

Szóval kb. száz évig versenyeztem úgy, hogy a startsíptól nyél (régen az XCO-kon mindig a Scooter: Fire-re indultunk, az még jobban felvitte a rajtpulzust!), szóval ipari nyél, bírom, ameddig bírom, majd leszakadok a francba és nyalogatom a sebeimet: próbálok pulzust rendezni, de nem megy, „fennragad”, képtelen vagyok lehozni és emiatt nem is tudok úgy haladni, mint a többiek, mert szénné savasodtam.
Tovább olvasom…

Bükk maraton 2017 – trónfosztás, M2 második

Mindenki nyugodjon le a picsába, Fejes Miki már megfejtette, miért lettem második!

Ha egy olyan sorozatban, mint a Top Maraton egymás után 13-szor folyamatosan első vagy, aztán egyszer csak 15 másodperccel második, akkor megjelenik egy apró kérdőjel. (Előtted van? Tudod, olyan görbe a teteje meg a hasa és alul van egy pont.)

Szóval adott a kérdőjel és óriási szerencsém volt, hogy az eredményhirdetés előtt elmentünk Fejes Mikivel pisilni, mert megemlítettem neki a dolgot: – Te Miki, azért szpíkerként a 13 befutómból szemtanúja voltál legalább vagy 6-7 győzelmemnek és most meg második lettem – no, kicsit azért el vagyok kenődve! Csak annyit kérdezett pisilés közben (annyira beszéltük a témát, hogy még kardozni is elfelejtettünk): – Kefe, mit csináltál másként verseny előtt?
Tovább olvasom…

Bükk maraton 2016 – meg a nagy dilemma

2016-Bukk-kKépzeld, már közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz! Akik hasonló cipőben járnak és vannak olyan bolondok hogy ők is versenyeznek, biztosan szoktak filózni évről-évre az „óriás dilemmán”: mennyi befektetett munkát (időt, energiát és pénzt) ér meg ez az egész versenyzés. Én már többé-kevésbé elértem amit akartam – meg tudnék tölteni érmekkel egy Nokiás dobozt – így számomra ez még nehezebb kérdés az idő előrehaladtával.

Jövőre pl. jóval kevesebb esélyem lesz az M2 XCO OB címre. Miért? Ebben az évben a kedvenc pályámon (+1), top formában (+2) és ismert ellenfelek ellen (+3) készülődtem a versenyre. Vagyis kerek volt a világ. Jövőre viszont – kapaszkodj meg, ülsz? – nem biztos, hogy a kedvenc pályámon (-1), nem biztos, hogy top formában (-2) és máris biztos, hogy keményebb ellenfelek ellen (-3) kell majd viaskodnom. Matekből jó voltál? Ha igen, akkor érzed te is, hogy jövőre nagyságrendekkel kevesebb esélyem lesz a bajnoki címre, mint idén volt.
Tovább olvasom…

Bükk maraton és Vas Balázs

2015 Bükk maraton, Fésüs LászlóKicsit szentimentálisan fogom kezdeni és befejezni. Ha fiatal vagy és nem bírod az ilyesmit, már most szállj ki a forgóból és ne is olvasd tovább!

Életem legerősebb Top Maraton győzelme kicsit elgondolkodtatott. Abszolút második helyen érkeztem be, ami tényleg az eddigi legjobb eredményem, de ha arra gondolok, hogy van-e még feljebb? Nem, nem hinném. Ráadásul ez csak rövid táv! Emlékszel, mindig mondom: vigyázz csalóka ez a szép eredmény, a kemények közép- és hosszútávon indulnak!

Szóval szép és tényleg büszke is vagyok rá, de nem érzem, hogy képes lennék innen tovább fejlődni. Asszem ennyi: ismerd meg a határaid – és szomorodj el. Vas Balázs (U17, Merida Maraton Team) mutatta meg ezen a versenyen, valójában merre és meddig tart az utam.
Tovább olvasom…

Katasztrófa, majd két győzelem

2014 Mátra MaratonMásfél éve nem volt komolyabb technikai, vagy egyéb gondom hegyikerékpár versenyen, ami miatt fel kellett volna adnom azt. (Lekopogom.) Ám a 2014-es Bükk maratonon beütött a krach. A nyolcadik kilométernél – abszolút első helyen, én húztam az egész brigádot – egyszer csak szétrobbant a hátsó gumi. A szó legszorosabb értelmében felrobbant: pukkant egy nagyot, a benne lévő lötyi azonnal szertendő-szana-széjjel fröccsent, szóval menthetetlen volt. Félreálltam, hogy ne gázoljon le a csorda és szótlanul figyeltem, ahogy elrobognak mellettem a versenyzők, akiknek nem kellene…
Tovább olvasom…