SuperCross CX első futam, Kazincbarcika
Fantasztikus idő segítette a felkészülést életem első igazi CycloCross futamára – úgy értem, amit valódi CX bringával tekertem. Nagyjából 3 hetem volt megszokni a Cube Cross Race Pro masinát, amit használtan vettem erre a szezonra. Nem volt nehéz észrevenni, hogy mennyivel gyorsabban lehet vele haladni betonon, mint MTB-vel, Gazdagrét – Sasad környékén rögtön le is vadásztam annyi KOM-ot, amennyit csak tudtam. Köztük olyanokat is, mint a Rétköz utca („Race the Bus”), Beregszász út és a Németvölgyi út teljes hosszában. Ami kiderült számomra: erősségem lett a kb. 4%-os emelkedő akár 2-3 km-en keresztül is. Igen jól tudok haladni síkon, a rövid sprintek is jól mennek, ám még gondjaim vannak a nagyon meredek (átlag 10-14%) falakkal, ezeket kell gyilkolnom ha javulni akarok. Azokon a szegmenseken képtelen vagyok úgy felsprintelni, mint a kis vékony, 50-60 kilós nyulak. Kiváló játék a Strava KOM vadászat, tökéletesen megmutatja miben vagy erős és mire kell koncentrálnod, ha számottevően gyorsulni akarsz.
Néhányszor kimentem a Hajógyári szigetre, a Kolbi által „kitűzött” CX pályára, illetve a Csillebérci táborban lévő tesztkörre, ami szintén tökéletes CycloCross terep. A szűk kanyarokat és a folyamatos kigyorsításokat gyakoroltam, na meg a CX velejárót: a villámgyors leugrást és felugrást a cangára. Néhányszor odavertem az alsó arcom, mire rájöttem, hogy kell fájdalommentesen visszaugrani az ülésre. Ám foggalmam sem volt, mire lesz ez elég, éjjel nappal ment a matek, böngésztem a tavalyi eredménylistákat, köridőket. Titokban dobogóra szerettem volna kerülni, ám valójában az első hat hely valamelyike reálisabb tervnek tűnt.
Főleg mikor megláttam a nevezési listán Megyót és Pityikuszt. Idén mindketten még Master 1-ben verették, Megyó az idei aktuális Master 1 XCO Magyar Bajnok, de Pisti is a dobogó közelében végzett. Nem írom ide, hogy hány évvel fiatalabbak, mert akkor örökre odalenne az én szokásos „39 múltam” válaszom. Mindketten erősebbek nálam. És akkor Zergéről nem is szólva, aki szerencsére valami miatt távol maradt ezen a hétvégén. A Footstrong csapattól is tartottam, Klein Tomi ugye még elkalapált év elején, a többiekkel meg még nem versenyeztem együtt, nem tudtam mire képesek. Plusz még Kis „bajnokok bora” Józsi és Vas „oroszlán” Peti, akik számtalanszor agyonvertek ebben az évben. Igaz éreztem valahogy, ez most egy kicsit más móka lesz.
A temérdek esélylatolgatás ellenére is ködben tapogatóztam. Azt elhatároztam, hogy egyrészt nem durrantom el az U19-esekkel az elején, hogy ne purcanjak ki az első kör végére. Másrészt azt is eldöntöttem, hogy ez a verseny csak tapogatózás lesz, csak húzatom magam valakivel, aki épp az elején megy a Master 2 brigádból.
Pontosan így is történt, a rajtnál még jól eljöttem, rögtön éreztem, hogy a top U19-es tempó nekem sok lesz, de egy rövid szakaszon azért mentem velük. Valójában Dina Danival akartam utazni, de erősnek tűnt az ő tempója is, mert persze próbált ragadni a csehszlovák kissrácokra, akik elég gyilkos köröket produkáltak. Szóval elengedtem Danit és hátranéztem, hogy bevárjak valakit és menjek mögötte kicsit „beletanulni a szakmába”. Speciális Viktor jött, szépen elengedtem és rátettem a kereket a hátára. Mentünk két-három kört együtt, de sejtettem, hogy ez így nem lesz jó, kevés lesz.
Megyó nagyon hamar felért ránk, átvette a vezetést. Azonnal gyorsítottam, de aztán hamar el is engedtem, mert talán tudtam volna menni vele egy darabon, de féltem, hogy kifingatom magam. Már annyiszor megszívtam ezt, hogy most tényleg tartalékolni akartam a végére.
A harmadik körben felért ránk Pityikusz is és mivel jobb volt a tempója, el is ment Viktor és mellettem. Na ezt már tényleg nem hagytam, átvettem az ózdi srác tempóját és a hátsó kerekén utaztam körökön keresztül. Már csak egy aggodalmam maradt, Kis Józsi a verseny elején közelített körről-körre – na őt igazán nem akartam, hogy felérjen, mert az fejben odavert volna. Szerencsére Zathureczky Márk (U19-es) hamarabb felért és Pisti meg Márk egész jó tempót diktáltak felváltva. Én csak arra vigyáztam, hogy bárki is van elől, én rögtön ott legyek a hátsó kerekén. Tök jót meccseltünk, előzgettük egymást Pityikusszal és könyököltünk Márkkal (időnként Jordán Bence, szintén U19 is ott lihegett a nyakunkban). Kimondottan élveztem a dolgot. Ami a lényeg: Kis Józsi már nem tudott közelebb kerülni, bárhogy is igyekezett.
Hamar jött az utolsó kör és én még mindig meglepően fittnek éreztem magam. Kezdtem összerakni a tervet, megkomponálni a futam végét, hogy Pityikusz előtt tudjak beérkezni. Tökéletes volt, hogy velünk maradt Márk is, kicsit „fel akartam használni” a végső támadásnál. Azt találtam ki, hogy ahogy Márk kerül előre, villámgyorsan bevágódom szorosan mögé, és mögöttem tartom Pistit. Aztán a kör második felében a tó mellett elhaladva kicsit megsprintelem az egyenest, hogy én forduljak elsőként a csiki-csuki ösvényre, mögöttem Márk, aki talán majd picit feltartja Pityikuszt, így tudok nyitni egy kis előnyt az utolsó kanyarokra.
Pontosan így is történt – ám egy dolog közbeszólt: az utolsó körre totálisan elzsibbadtak az ujjaim a folyamatos rázkódástól, rezonanciától. Az utolsó akadálynál, illetve lépcső felszaladásnál valahogy leesett a láncom elől a kisebbik tányérra és annyira elzsibbadtak az ujjaim, hogy egyáltalán nem éreztem őket, egyszerüen képetlen voltam az első váltóval visszaváltani a nagytányérra! Addig vacakoltam, míg Pityikusz csak visszaért rám.
Óóóóó, …, oda a tuti terv! Na jó, akor marad a végső sprint. Már nem is hajtottam keményen, csak vártam, hogy odaérjünk az aszfalthoz, direkt kicsit szélesebben fordultam, hogy Pisti ne tudja mögülem nyitni a sprintet, hanem inkább mellőlem, sőt kicsit inkább én legyek szélárnyékban. És indítottuk a végső menetet – de a következő váltásnál a rommá zsibbadt ujjaimmal „elváltottam”, ismét valahogy nagy csattanással nem oda került a lánc, ahová szántam, azonnal odalett a tempóm. Csak begurultam Pisti mögött, nagyot csaptam a kormányra mérgemben.
Steve bácsi videóján nagyon jól látszik a sprint bénázásom, az U19/Master2 futam 3:20-tól!
Rutintalanság ez, semmi egyéb. Ott kezdődik, hogy felsőfogásban nyitottam a sprintet, amit egyáltalán nem úgy szokás, le kell fogni alulra a kormányon, stabilabb is, jobban lehet rángatni a cangát, meg a légellenállás is kisebb. Na majd legközelebb!
Óriási köszönet Máhr Attillának, Molnár Tibinek és Vanik Zolinak a kiváló képekért!
2014 SuperCross Kazincbarcika eredmény: 
2014_supercross15_kazincbarcika.xls (81 KB)