Egy óra o.úti nyélen vs. XCO Magyar Kupa futam

Pilis-2016-kMiért ne hasonlíthatnék össze ránézésre két teljesen más típusú erőkifejtést, amelyek végeredményben mégiscsak igen-igen hasonló módon csináltak ki a végére? Néhány hete mentünk egy ing-gatya országúti „max-átlag” KOM kísérletet hat tökös fickóval – ezt fogom összehasonlítani a Pilis Kupa XCO Magyar Kupa futammal. Az egyik abszolút csapatmunka, a másik viszont teljesen egyéni menet, mégis nagyon hasonlóan lett végem mire leszálltam a bicajról.

Tavaly ősszel már megpróbáltuk megrakni az ikonikus Bugyi Ringet Sasival (#sasialized), Molnár Tomival és a többi 40+ csapattaggal, de több ok miatt is kudarcba fulladt a KOM kísérlet. Egyrészt túl erősen kezdtünk, már az első kilométereken az ötvenet inkább felülről nyaldostuk, másrészt a folyamatosan leszakadó sporik támogatását végképp megpecsételte Tomi defektje kb. féltávnál. Sasival ugyan kettesben végigcsináltuk akkor a maradék 20 km-t, de persze nem lett meg a csúcsdöntés. Akkor elhatároztam, hogy azért egyszer még adni fogunk ennek az érzésnek!

Strava 40+ bicajozás

Áprilisra úgy érzem kikupáltuk magunkat külön-külön is, illetve a hétvégi 40+ csapatedzéseknek köszönhetően valamennyire össze is szoktunk. Szóval kiválasztottam egy viszonylag szélcsendes napot és megfűztem a brigádot, hogy próbáljuk meg újra. Nem volt nehéz dolgom, mert valahol mindenkinek bögyében maradt ez a szegmens. A biztonság kedvéért meghívtunk még három vendégművészt: Pogit (Popovics Gergely, Epronex), Petró Karcsit (ASE kerékpár) és Ave-t (Antal Attila). Megbeszéltük, hogy nem kezdünk nagyon erősen, de mindenki érezte, hogy folyamatosan 45 felett kell haladnunk, ha új csúcsot akarunk.

Strava 40+ csapatEz nem pont a csúcsdöntési kísérlet, de valami hasonlóan nézett ki az is.

Nem untatlak a kipurcanás érzésének különböző fokozataival, legyen elég annyi, hogy az utolsó 5-6 km-en ténylegesen azon morfondíroztam, hogy ha 46-47-nél lehányom a kormányomat és a felső vázcsövet, akkor épp a mögöttem haladókra fog fröccsenni a teljes mennyiség, mert nincs sár- és hányásvédőm… De kiállásról, vagy lazításról szó sem lehetett, mert ez csapatmunka volt, ezúttal nem magamért mentem, hanem a közös eredményért. Na, erre még Sasi rátett egy lapáttal és az utolsó km-en 47-48-ról felrántotta 50-52-re a tempót, majd mikor a váltásra került a sor ránk ordított, hogy

– Menjetek!!!

Én akkor már rohadtul nem akartam sprintelni, vagy fokozni a tempót, csak tekertem és néztem, hogy most mi lesz. Ekkor elém került Karesz és Ave – ohh, na mégis lesz sprint?! – megindultak, erre persze én is, majd a legvégén a legutolsó utáni tartalékkal még forgattam egy utolsót. Nyilván sejtettük utána, hogy ez meglehet, de hazafelé azon tűnődtem, hogy nem emlékszem, hogy valaha is ennyire kifacsartam volna magam. Ez már nem az az egészséges jóleső fáradság volt, hanem az a

– Gyerekek, ez már tényleg baromira nem normális!

feeling.

Na mindegy, parádés csapatmunka volt és pompás felkészülés, mert igazi erőfejlesztő effort. Szóval jöhetett az idei első XCO MK futam. Egyáltalán nem tetszett a pilisszántói pálya, 240m szint egy 4.5 km-es körön?! Nekem ez minden, csak nem élvezhető biciklizés. A lefeléket sem éreztem különösebben technikásnak, szóval erősen megcsappant motivációval vártam a hétvégét. Annyira nem voltam biztos a dobogós helyezésben, hogy még a bicajt sem mostam és ápoltam le a szokásos módon, mindössze fújtam kicsit a gumikba (1.8 – 1.9 bar), beolajoztam a láncot (Squirt Chain Lube), majd odatoltam a rajthoz (egy nagy kapu, rajta RAJT felirat).

Pilis-2016-1

Rögtön a rajt után Specziár Viktor elkövette azt a hibát, amit már én is oly sokszor: egy igazi erőpályán azonnal az élre állt. Én pedig azonnal meg is nyugodtam két ok miatt:

  • 1. – Pontosan tudtam, hogy ennek a pályának nem lehet úgy nekiugrani, mint bika a torreádor vörös posztójának, szóval éreztem, hogy pikk-pakk ki fogja fingatni magát.
  • 2. – Amíg Viktor húz, addig nem Megyó húz. Viktor tempóját még tudom tartani felfelé, Megyóét viszont biztosan nem. Szóval minél később előzi meg Megyó Viktort, nekem annál jobb.

És így is lett, csak az első kör második emelkedő végén unta meg Megyó Viktor tempóját, és váltotta le a spiccről – majd rögtön utána én is. Vikort azóta sem láttam, talán majd a következő versenyen.

Pilis-2016-2

Megyó viszont iszonyatos tempót kezdett menni, egyetlen másodpercre sem gondolkodtam el azon, hogy tenni kellene rá a kereket. Két perccel indítottak bennünket a Master1 futam után, a verseny végére mégis megette a teljes Master1 mezőnyt és abszolút első helyen fejezte be a 3. kört! Motován Mikit, Hocsát és Bogár Gabit is odaverte – mondjuk Gabi elárulta, hogy szerinte presztízskérdést csinált Megyó ebből az egészből és Gabi nem is akadályozta meg ebben. Mert pont nem érdekelte. Persze más kérdés lett volna, ha egy futamban vannak, Gabi azért valószinüleg rá tudott volna még pakolni egy-két lapáttal ha kell. De nem kellett.

Pilis-2016-3

Ami viszont engem illet, már a második körben felért rám Vas Peti, de a hosszú lejtő végére visszaszereztem egy kb. 15 mp-es előnyt. A harmadik körben viszont már hamarabb felért rám, mondtam is neki mikor megelőzött, hogy

– Szép volt Peti!

én ott lélekben el is engedtem a kezét. Jó nekem a harmadik hely ezen a pályán!

Aztán valahogy lefelé visszaértem rá, a fahíd alatt megpillantottam és egy “kvázi-KOM menetet” verettem a pálya utolsó 1 km-es loop-ján: meglószoltam az enyhén emelkedő egyedüli zónában, ahol előzni lehetett és befutottam második helyen. Nagyon zsír!

Pilis-2016-4

Szóval az összehasonlítás:

Bugyi ring: 38.8 km (21 m szint), 50:57 perc, 45.8 km/h – Pro Tour átlag,
165 átlagpulzus, 184 max pulzus — Kifingási faktor (1-10): 10

Pilis XCO: 14.7 km (733 m szin), 55:54 perc, 15.8 km/h – macskajancsi átlag,
170 átlagpulzus, 181 max pulzus — Kifingási faktor (1-10): 9

Ez is azt mutatja, hogy pusztán a pulzus értékekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Persze ha lenne wattmérőm … abból igen. De nincs.


Óriási köszönet a fotókért Máhr Attilának és Coppi Kópénak!

Pilis Kupa XCO MK futam eredmények:  2016_pilis_xco.pdf (69KB)