Debreceni CX- és Virágkarnevál
Régen minden más volt… ma meg minden a régi.
Jöjjenek érdekességek az első debreceni cyclocross futamon innen és túlról. Imádtam az egészet! De kezdjük egy kicsit távolabbról.
A lányom kérdezte valamelyik nap az irodalom házijával kapcsolatban (a magyar mondákról tanulnak): – Apa, mondj már nekem valami igazi családi anekdotát!
– Hát jól van macska, mesélek akkor a keresztapámról, Fésüs Gyuláról, aki az 1960-as évek közepén a debreceni Városi Tanács Pénzügyi Osztályán dolgozott. Egy szép napon a főnöke megbízta, hogy találjon már ki valami nagyobb pukkanást (ő úgy fogalmazott, olyan nyári rendezvény ötletén dolgozzon, amely méltó Debrecenhez, de szerintem ő is valami baromi nagy dobást szeretett volna), amivel meg lehetne mozgatni a debreceni polgárokat és akár országos visszhangja is lenne.
Keresztapám: Fésüs Gyula és édesapám.A keresztapám kért három nap gondolkodási időt, majd hatvanas pulzussal sorolta el a főnökének a teljességgel hihetetlen ötleteit:
– 1. „Esti lampionos, zenés, csónakos felvonulás és verseny, úttörők részvételével a Nagyerdői csónakázó tavon.” – ez szerintem elég szerény ötlet, csak ezért kár lett volna éjszakákon át virrasztani. :)
– 2. „Tiszántúli Ipari és Kereskedelmi Áruminta Vásár (az 1938-as felújítása) a Nagyerdőn.” – na pipikém, ’ebbe már van spiritusz, talán ebből nőtt ki a későbbi debreceni Mihály napi vásár, amely a mai napig megrendezésre kerül Debrecenben évről-évre.
– 3. „Virágkarnevál (a Riói példa nyomán, de sokkal szerényebb méretekben).” – Ülsz kisciciám?! Érted mi folyik itt? Itt született meg a kolosszális nagy ötlet!!!
A tesóm kijött szurkolni – meg is nyugodtam – akkor nyerek. :)Ide ollózok egy rövid hivatalos részt, hogy érezd, ez nem puszta fecsegés és nem egy üres anekdota, hanem komoly ötlet volt. A keresztapámat idézem, saját tollából:
„- Rövid időn belül a Tanácsülés rendeletben, míg a Végrehajtó Bizottság határozatban foglalt állást a virágkarnevál évenkénti megrendezése mellett. Pénzügyi fedezetként első évben az előző évi költségvetés pénzmaradványát jelölte meg, míg a továbbiakban a kulturális ágazat népművelési költséghelyen kellett betervezni az előirányzatokat, minden évben.” – mondjuk ebből én egy árva szót sem értek, de mindegy is, a virágkarnevál azóta is köszöni szépen, jól van! Szóval érted?
Az én keresztapám találta ki a Virágkarnevált!
Ha érdekel a teljes sztori hivatalos és igazán autentikus megfogalmazásban, akkor tessék: Debreceni Virágkarnevál.
De kanyarodjuk vissza a debreceni cyclocross versenyre, hisz mégis csak ezért kattintottál ide.
Farkas Attila (Fari bácsi) is eljött a mesés Vad Keletről (Nyíregyháza, de ha úgy nem dereng neked, akkor Tirpákia) és együtt elevenítettük fel, hogy pont 20 évvel ezelőtt is együtt versenyeztünk pontosan ezen a szent helyen! Merthogy 1999-ben az Adrenalin Klubbal rendeztünk először Cross-Country versenyt Debrecenben az Újkerti szánkódombon. Farinak a nagyerdei és ez az újkerti versenyek volt élete első két versenye és ott bele is ragadt a kerékpárversenyzésbe. Én akkoriban már elég rendesen járkáltam a CC futamokra szerte az országban, szóval nekem nem volt akkora újdonság a versenyzés. Ám ami igazán kivételes érzés: otthon versenyezni.
Akárcsak most!
A DKSI volt olyan szíves és felkarolt egy CX futamot – egyelőre csak „akkreditált cyclocross futamként”, de jövőre remélhetően már Magyar Kupa futam besorolást kap a rendezvény. Megérdemelné, mert zseniális a környezet és minden körülmény adott egy újabb, minden igényt kielégítő supercross MK futamra!
A rajtnál kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy néhány fegyvertársam nem tolta oda a cangát, Rozgonyi Sanyi, illetve a fiatalok közül Majoros Dávid, Magyar Gergő, vagy épp Vas Barni sajnos távol maradtak. No nem baj, azért Kárpáti Bálint (Kőbánya Cycling Team) és Radics Milán (Kecskemét Első Sor) itt vannak és velük is kiválóan lehet meccselni!
Egészen erős rajtot vettünk és pont Radics Milán nagyon vagányan rakta be mellém a gépet a célegyenes végén a balosra. Engedtem – persze hogy engedtem, ha már egyszer beesett mellém féktávon – és megkezdtük a csiki-csuki kanyargós erdős szakaszt. Néhány kanyar és máris éreztem, hogy kezdünk lassulni, tudnék gyorsabban menni. Az első dombos felfutó előtt meg is kínáltam és élre álltam.
Onnantól kezdve remekül működött a sajáttempó. Máris nyitottam egy kis rést magam mögött, és ez szuper dolog két ok miatt: egyrészt nem mutatom közvetlen közelről a jó íveket, másrészt nem lihegnek a nyakamba és így nem kényszerítenek hibára – sokkal könnyebb apró pici hibákat véteni, ha közvetlenül a kerekeden fordul valaki és időnként illedelmesen összedarálnak a bütykök!
A palánk utáni bicajra visszaugrásnál érdemes vigyáznia központi műszercsoportra… :)
Így viszont élveztem a nyugalmat és a szurkolást! Az első körben a dupla palánknál közvetlen mögöttem hatalmas robaj – hátranézés nélkül is tudtam, hogy valaki beakadt, valaki hatalmasat zakózott. Azt hiszem Radics Milán volt, aki aznap a közönség szórakoztatásának új formáját hozta meg:
az öt körünkből háromban elesett a palánkon!
Azt hiszem ez már bőven a „Hörömpő cirkusz, világszám!” kategória, erre már én is meglengetem a kalapomat! :)
A verseny folyamán csak egyetlen dolgom akadt: folyamatosan követtem mögöttem Kárpáti Bálint mozgását, mikor kicsit közeledett, erősítettem a tempómon, mikor megnyugtatónak éreztem a távolságot (10-15 mp), akkor picikét lazítottam a wattokon.
Illetve még egy dolgom akadt: kiszolgálni a szurkolókat. Bevallom férfiasan, elsősorban a szurkolók kedvéért sprinteltem meg kiállva minden egyes dombmászást. Valljuk be, mégis csak jobban néz ki kiállva a nyeregből billegni felfelé, mint beülve préselni a wattokat. Profi-szerűbb… Mintha… :)
Imádtam a szurkolókat! Aggodalmaskodtam, attól féltem előtte, hogy a viszonylag korai időpont, a hideg, a kevés nevező elriasztja a nézőket és a kutya se lesz kíváncsi ránk. De nem így volt! Derekas szurkolást kaptunk, mint mindig! Annyira király volt összefutni a régi debreceni arcokkal, kicsit anekdotázni a 20 évvel ezelőtti kerékpáros évekről a futam után!
Csak a rend (és Bakter) kedvéért: gyorsabb volt a tempóm a Master2 győztes Speciális Viktornál. De bocsánat, még mielőtt felhördülnél a szokásos MTB vs. CX bicaj vitán: Cser Gabi az elit futamban viszont gyorsabb volt nálam, szóval azért kiválóan lehetett haladni CX bicajjal is ezen a pályán!
Remek kis verseny volt, én jövőre is biztosan eljövök! Köszönjük Debrecen!
Régen álltunk együtt dobogón Kolb Tomival, gratulálok!A Palóc Cross rendezői tátott szájjal rontottak be a hímtagdzsungelbe a fotós regisztrációs díj ötletükkel. Hála Úr Jézusnak Debrecenben ez szóba sem kerülhetett, így ismét remek fotók készülhettek – Köszönöm szépen Farkas Milán (milanphoto.hu) és Vígh Attila, hogy soron kívül elküldtétek a képeiteket!