Crosskovácsi után – Csömör előtt

2014 Crosskovácsi dobogóOlyan sokszor előfordul, hogy egy verseny előtt nem tudok jól aludni.
Pattintok két sört és máris kevesebbet zakatolnak a fogaskerekek, nem eszi a lánc az agyam az ágyban. Most a Crosskovácsi verseny előtt is így volt – de életemben először NEM a másnapi verseny miatt… Rozgonyi Sanyi felrakott egy “kedvcsináló” videót a következő hétvégén következő Csömör UCI C2 kategóriás nemzetközi- és Magyar Kupa XCO verseny pályájáról, ami OLYAN ugratók vannak, amilyet még nem láttam XCO versenyen! Rendes DH szintű ugratók, kidobók. Para ezerrel! Mindegyik mellett lesz ugyan “Chicken way” – kikerülni néhány másodperc feláldozása árán – ám az nem én vagyok. Kiváncsi leszek a Master 2 kategóriában hányan fogják bevállalni ezeket, én viszont már döntöttem:
Go get ’em, Tiger!

Egy kis visszatekintés a hétvégi Crosskovácsi maratonra. Nem szivesen írnék sokadik “szokásos” beszámolót: AA ment előttem, BB felért rám, CC-vel viaskodtam, DD-t utólértem… Inkább csak az érdekes részekre koncentrálok. Három perccel indítottak a középtávosok után, szegények még az aszfaltos 2 km végét is alig érték el, mikor máris hátbavágtuk a végét. Az egyedüli szépséghiba az volt, hogy az aszfalt után kétnyomú ösvényen természetesen a két szélső keréknyomban tekertek felfelé – nekünk nem maradt más, mint középen a bokáig érő fűben. Nem lehet véletlen, hogy amikor tekersz, eszedbe se jutna középen menni, egyszerüen mert sokkal nehezebb. Az volt. Majdnem végig a felvezető körben folyamatos előzések, felfelé is, lefelé is. Nagyon sok plusz energia volt végigpusztítani a középtáv második felén a felvezető kör alatt.

2014 Crosskovácsi Kefe DH

Közben egy számomra ismeretlen zöld mezes srác megelőzött és elnyúlt, mögöttem közvetlenül Imre Szabi (Merkapt, Master 1), akivel tavaly igen-igen sokat viaskodtunk különböző versenyeken – és sosem tudtam még megverni. Ami lényeg, hogy abszolút második pozícióban mentem, Szabi szorosan mögöttem. A többiek leszakadtak. A hosszú egyenes sóderes felfelén előre engedtem Szabit, hogy kicsit pihenhessek mögötte. Ekkor értük utól Pék Andrist (a Master 2 mumusomat) is, ám ő középtávozik, szóval az első 10 km-en legalább 3 percet vertem rá, ez szuper, ez nagyon jó hír! (OK, hosszabbat megy, de akkor is.)
2014 Crosskovácsi DH
Szabi ekkor tüdőzött le egy bogarat. Szerintem legalábbis cserebogár lehetett, mert akkora bagolyköpetet rakott ki szegény, hogy szinte megdöccent rajta a bicajom. Krákogott, köhögött, le is lassult egy kicsit. Én is picit visszavettem, de nem “álltam meg” vele, reméltem, hogy hamar rendbe jön és tudjuk veretni tovább. Az igazat megvallva jobban haladtunk együtt, szinte tolt maga előtt mint egy mágnes az azonos pólust. Egyedül már tutira visszavettem volna kicsit a tempót. Tényleg szépen haladtunk. Ám egyszer csak felért ránk Vertich Tomi (SHKE, Master 1), akivel jól ismerjük egymást, mert azon kevesek közé tartozik aki XCO-ra is jár, majd’ minden hétvégén találkozunk. Gyorsabb volt, pikk-pakk elment. Még egy közjáték történt a célig: az utolsó DH előtt valahogy leesett a láncom, de már történt ilyen, menet közben az első váltóval vissza tudtam rakni. Persze ekkor lelassultam egy kicsit ahhoz képest, hogy előtte végig nyélen mentünk (de tényleg!), Szóval Szabi mellém ért. Rögtön látta a lánc leesést és azonnal visszavett a tempóból! Szépen visszaengedett maga elé, igazi Úr volt. Bár ne tette volna az ő szemszögéből, mert az utolsó DH-n nem voltam verhető aznap (azóta is megmaradt a KOM, tehát sok elit versenyzőnél is gyorsabb voltam), már nem tudott utólérni. Abszolút 3. helyen futottam be, a kategóriát magabiztosan (7 perccel) nyertem. Külön öröm, hogy a dobogóra felfért Gelle Laci mellé Fellegi Gabi csapattársam is, szóval két Meditech-es vigyorgott a dobogón. Imre Szabi pedig Fair Play díjat érdemel, respect neked barátom! Hasonló helyeztben én sem hagylak majd le a következő maratonokon, megigérem!
2014 Crosskovácsi dobogó



Csömör: már Crosskovácsi után másnap, vasárnap kimentem pályát járni. Az sem érdekelt, hogy kicsit fájt a fejem. Nagykovácsiban ragadtam előző este, ahol Csupi barátommal (Mátyus Atti, a Crosskovácsi főrendezőjének tesója, aki maga is versenyzett aznap és megelőzte Duka Lacit és Saxo-t is, VP-t nem tudta, mert nem indult) és az összes nagykovácsi csavargóval ismét sikerült nívósan szórakozni. Időnként ki kell fújni a gőzt, hogy még kezesebb bárányok lehessünk otthon… A buliról csak annyit, hogy másnap reggel, mikor ébredtem Csupinál, ott volt egy Feri, aki mikor felébredt, csak annyit kérdezett:
– Hol vagyok?!
Mondom neki: – Csupinál!
– Az meg ki?
– Mátyus Csabi!
– Ja, akkor OK, de ki jön értem?



Csömör: szóval kimentem vasárnap. Ilyet még nem csináltam, csomagoltam sebtapaszokat, meg kötszert (nem vicc), hogy ne kelljen majd kapkodni. Vittem kemény habszivacs lapokat, amiket beraktam a csini gatyába két oldalt, ahol összevertem magam az eddigi bukásoknál. És megkerestem azokat az ugratókat. Sajnos egyedül voltam, senki sem gyakorolt akkor. Először azzal az ugratóval kezdtem, amin nagyon csúnyát estem tavaly. Leugrottam, visszatoltam. És újra és újra. Kezdett jobban menni, aztán megint estem egyet, de “kontrollált” esés volt, nem ütöttem meg magam. Megcsináltam vagy 6-8-szor, majd továbbmentem a következőre.

A hármas ugrató harmadik tagja volt csak vészes. “Megszakértettem”, majd megugrottam. Mégegyszer és mégegyszer. Kb. azt is megcsináltam vagy hatszor, egész komfortos volt a végére. Továbbálltam a következőhöz, a legnagyobb dupla ugratóhoz.

Na nem, ezt már tényleg nem! De! Összeszedtem magam és leugrattam. Kicsi volt a sebesség, az első kerékre érkeztem. kb. “Stopy” állásban, a bringa gondolkodott egy kicsit, de végül nem bucskáztam át a kormányon. Nagyobb tempó kell! Összeszedtem magam és a következő kisérletek már jobbak lettek, a hatodik-hetedik már egész kényelmes volt.

A pálya többi része nagyon csiki-csuki kanyarok, egynyomos technikás ösvény, szóval az nagyon tetszik nekem! A piros 26″-os S-Works-szel voltam, ami nagyon jól viselkedett az ugratókon és a szűk kanyarokban. Lehet, hogy azzal fogok indulni szombaton, egy éve mentem utoljára vele versenyen. De nagyon szeretem őt is, bár legtöbbször nem olyan fürge, mint a 29″-es nagytesó a szokásos pályákon. De ez nem egy szokásos pálya!

Most valamivel jobban alszom, hogy beugrottam azokat az ugratókat. Jól van ez így.



Nézd meg a Crosskovácsi 2014 fotókat – óriási köszönet Fellegi Gabinak és Tirszin Janinak (Nutrixxion) / Hostya Zolinak (H.Z pictures) az ismét fantasztikus képekért!

2014 Crosskovácsi maraton végeredmény:  2014_crosskovacsi.pdf (77 KB)