II. Nagykanizsa Nagydíj 2019 XCO C2

Nem biztos, hogy jó taktikát választottam. Vagy biztosan nem jót?

Ha tényleg győzni szeretnél, kétféleképpen tudsz versenyezni: vagy az elején teljes mértékben kézbe veszed a kontrolt és végig te osztod a lapokat, vagy csak sodródsz az eseményekkel és a végére hagyod a győztes move-ot. Mindkettő működhet, de nem mindig működik mindkettő.

A cyclocross szezonon felbuzdulva az első opciót választottam: ezen a versenyen az elején elrobbantok, elpusztítok a rajtból amilyen keményen csak bírok és mikor összeszedtem annyi előnyt, hogy már nem (mindig) látnak az ellenfeleim, akkor visszaveszek a tempóból és nyugiban hazabiciklizek. Zsír terv!

Ám két apróságot nem vettem figyelembe: egy, hogy Lakat (Lakatos Peti, Focus Team Hungary) ősi versenytásam kiváló formában van, sokat és minőségit edzett, sőt szépen le is van fogyva, illetve kettő, hogy én viszont nem vagyok elég erős ehhez a mesteri tervhez… És kövér is vagyok. Még mindig van rajtam kb. másfél kiló az ideális versenysúlyomhoz képest.

Több más dolog sem stimmelt egyébként: amellett, hogy nem vagyok a kívánt erőnlétben, nem mentem le előző este Nagykanizsára dödöllét enni pályát járni, illetve, előző nap meg edzettem egy derekasat, amit kimondottan nem szoktam, ha másnap verseny van. Tudod, nehezen, illetve egyáltalán nem regenerálódok egyik napról a másikra.

Végre a jól megérdemelt korosztályban. :)

Talán kiderült ebből, hogy nem vettem egészen komolyan ezt a versenyt. Illetve sehogyan sem vettem. Gyakorlatilag egész héten győzködtem magam, de csak szombaton döntöttem el, hogy másnap reggel lerontok Kanizsára. De persze ha már ott vagyok, alap, hogy győzni szeretnék. És az „A” terv mellett döntöttem.

Tényleg keményen eljöttem a rajttól, brutál módon bekezdtem, a legtöbben hamar leakadtak, de a legnagyobb megrökönyödésemre Lakat tudott követni! Nem a hátsó kerekemen verette, csak úgy 4-6 méter távolról. Nyomtam neki, mint süket a csengőt, de Lakat csak nem akart eltünedezni. Marha magas volt a pulzusom, érzetem, hogy ez így baromira nem fog végigmenni, de csak forgattam idegből arra várva, hogy egyszer csak oda lesz Lakat… De nem lett oda. Én viszont egy kör alatt szétfüstöltem a lábaimat, csak úgy lubickoltak a combizmaim a savban. 9 mp előnnyel zártam az első kört – de az életem árán.

A második körben már vészesen közeledett hozzám. A hullám-pumpapályán pedig, ahol hibáztam egy kicsit – leért a pedálom és le kellett tennem a lábam, kb 3-4 mp megtorpanás – teljesen fel is ért rám. Éreztem, hogy nem kicsi a baj. A következő emelkedőket még megnyomtam, de éreztem, hogy már kicsit sem gond neki a nyomomban maradni.

Ami még meglepett, hogy Lakat meglepően szépen mozgott a pályán! Ez egy kellemesen technikás épített XCO pálya két nagyobb ugratóval, méretes kövekből kirakott sziklakerttel, az említett pumpapályával, ahol a púpok zavaróan közel vannak egymáshoz a 29-es bicajokhoz, szinte beleáll az első kerék minden púpba. Sok-sok gyökeres kanyar és minimál, szinte semmi sík rész. Szóval Lakat döbbenetesen jól döngetett a pályán, beadott minden ugratót és olyan helyeken is közelíteni tudott hozzám, ahol nem is gondoltam volna.

Fotó: Zoboki Attila, köszönöm!

A második kör második felében elhatározta magát és támadott, átvette a vezetést. Rásprinteltem és raktam a kereket, a nem túl meredek emelkedőn még le tudtam követni, sőt, az utolsó előtti lejtőn még meg is lószoltam és visszavettem a pole-t. Teljesen tudatosan tettem, azért, hogy az egynyomú kanyargós lejtőn én lehessek elöl és elnyúlhassak, ha úgy adódik, vagy épp lassítsam, ha úgy adódik. Nem volt nagy karrier, a nyakamon maradt Lakat az utolsó meredek felfelé aljáig. Ahol is ismét támadott. Azt már nem tudtam lekövetni… Végül több, mint 10 mp-cel győzött, tiszta szívből gratulálok neki! Erőből megvert a végén.
Kreácsik Miki (Alpinbike Team Giant Endura) érkezett mögöttünk a harmadik helyre, neki is gratulálok!

Tökéletesen elsavasodtam az utolsó emelkedőre. Egyáltalán nem tudtam tempót menni, csak valahogy feltekertem. A Strava analízis mindent megmagyaráz: 174-es átlagpulzus a teljes versenyre, hát persze hogy túl kokas – eddig 172 volt a legmagasabb versenypulzusom. Ez nekem már tényleg parketta, nem bírtam ki.

A végére teljesen beégett a tüdőm.

Olyan bagolyköpetek jöttek fel a torkomból, hogy ahová azokat elhelyeztem, ott hóvirág többé nem terem. Nem jó irány, vissza kell térnem az ésszel versenyzéshez – csak az mondjuk nehezemre esik… :)

Mostantól te is ilyen szép igényesen hordd a karmelegítődet!

Azt nem jelenteném ki, hogy amatőr hiba volt így bekezdeni az elején. Ki kellett próbálni. Mai eszemmel viszont talán célravezetőbb lett volna szépen végigszuszogni Lakat hátsó kerekén, majd az utolsó emelkedő tetején a kilátó alatt egy kövér lósz – és ha megvan, akkor nincs az az isten, hogy az utolsó lefelén megelőzzön! Persze ez megint csak találgatás, semmire sem jó. Mindenesetre, ha vissza lehetne játszani ezt a tegnapit, inkább ezt tenném. Olyan közel mennék rajta végig, hogy közben újra és újra szétfújnám a fru-fruját. :)

Azt viszont bátran ki merem jelenteni, hogy még több alázat szükséges a részemről, sosem szabad lebecsülni az ellenfeleket és ha TÉNYLEG győzni akarok, akkor mindent oda kell tenni. Előző nap odautazni, pályát járni, pihenni, teljes koncentráció. És miért ne akarnék még győzni?

Zseniális pálya, parádés rendezés és pompás, hogy végre kaptak kupát a győztesek!!! Köszönjük a megbecsülést!

Végigsírtam a díjátadónkat, mikor „a” Máté az én serlegemet Lakatnak adta oda. :)


Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyit jelent nekem és nekünk, hogy pro fotósok is elkísérnek a versenyeinkre. Bak Feri vagyis Firga bácsi ezúttal is fantasztikus sorozatot tett le az asztalra, köszönjük szépen!

Nagykanizsa XCO MK 2019 eredmények:
2019_nagykanizsa_xco_tktk.xlsx (39KB)
2019_nagykanizsa_xco_tktk.pdf (125KB)