Balaton MTB Maraton – rövid, abszolút második

Te, ez a füredi Balaton Maraton tulajdonképpen egy pompás kis verseny! Tavaly nem voltam ezen és meglepődtem, hogy ez baromira nem csak egy családias kis barázdabillegetés, hanem egy Top Maraton stílusú parádé rengeteg versenyzővel! Remek rendezés, kiváló jelölés és gyors pálya, pompás eredményhirdetés, kupák a győzteseknek, tombola és sok-sok cimbora – nagyon tetszett az egész, úgy ahogy van!

(Ma a képek kicsit rendhagyók lesznek, mert nem találtam magamról versenyképeket. Meg már úgyis unjátok azokat.)

Végre kisütött a nap és persze ez is szépet húzott felfelé a rendezvényen. Már iparilag vagyok frusztrált ettől az esős és szeles „tavasztól”, totál kivagyok, hogy hosszú hónapok óta D vitamint kell vacsoráznom és állandóan fázok. Reggel azért még itt is elég hűvös volt és rá kellett hogy jöjjek: már olyan öreg vagyok, hogy bemelegítés nélkül nem szabad elkezdenem még a bemelegítést sem.

Rajtceremónia

A rajtnál mindig körülnézek, próbálom összerakni azt a 4-6-8 embert, akikkel elöl fogunk menni: akiken én fogok lógni – meg akik rajtam. Egyértelmű volt: Naszódi Zsolt (TuttiBringa Kaposvár) lesz az egyes számú nyúl, tavaly abszolútban 5. lett ugyanezen a versenyen hosszútávon, meg egyébként is mindig valahol legelöl végez minden Top maratonon. Nem is értettem, mit keres a rövid rajtnál, de biztos megvolt rá az oka.

A lassú rajt után azonnal gyorsított talán Németh Roland (VKE Nelson) és ment még rá egy-két arc. Én csak Naszódi Zsoltira figyeltem, az ő ritmusát követtem, valahogy éreztem, hogy az ő egyenletes, de piszok gyors tempója itt korszerűbb lesz, mint a lassú rajt utáni erőltetett lószparádé.

#csakanyél (Versenyezz te is kucsmában!)

Kb. a 8. km-ig el tudtam menni Zsoltival és emiatt tényleg büszke vagyok magamra, mert brutális ritmust diktált. Nem csoda, hogy szépen lassan leszakadtak rólunk a többiek. Zsolt húzott majdnem végig, de azért én is bedolgoztam neki, nehogy szó érje a ház elejét. Ő persze gyakorlatilag kipihente magát mögöttem, ahogy leváltott és visszavette a pole-t, végleg búcsút intett immár nekem is. Egyedül maradtam.

Volt egy kisebb para 15-17 km körül. Foggalmam sincs erről a pályáról és már vagy 8 km-en keresztül hámoztam át magam egyedül a hosszútáv mezőny végén (15 percre indultunk rájuk). Mellesleg nagyon fegyelmezettek voltak, mindenki rendesen elengedett, többen rám is köszöntek, drukkoltak, nagyok vagytok srácok! Főleg Bibi (Holló Tibi, Merida Maraton CST) és Benedek Gabi (Gödöllő, „a felejthetetlen 200 méter” :)! Szóval egyedül tempóztam, mint az ujjad, csak hámozgattam és kezdtem azt hinni, hogy valahogy lemaradtam az elágazásról, valahogy rajtamaradtam azon a kurva hosszútávú pályán! (Ne értetlenkedj: nem kurvára hosszútávú az sem, inkább csak amolyan középtáv, de ma nekem kurvára hosszútávú lenne egy ilyen kezdés után.) Kezdett baromira elmenni a kedvem: persze ezen is végig tudok menni, még vagy száz embert meg is előzhetek, de az már nem verseny lesz, mert egyáltalán nem 50 km-re kezdtem be… De aztán egyszer csak megláttam az intekontinentális problémamegoldó embert, aki világmegváltóan azt mutatta nekem:

– Rövid erre, többiek arra!

Na, akkor helyre is állt a világ rendje.

Stílus

Lehet egyébként fikázni a rövidtávot: 25km, ugyan már: gyermektáv! Mielőtt kiröhögöd, azért gondold át az intenzitását: 169 volt az átlagpulzusom, pont annyi, mint a CycloCross OB-n, vagy az összes XCO futamon – de ott csak 45 percre, itt meg egy órára.

Naszódi Zsolti átlagpulzusa 185 volt, ezt mondjuk nem is értem: hogy-hogy még él?!
az egyórás átlagteljesítménye pedig az óra szerint 314 Watt. (Érdemes megnézned a részleteket a Straván.)

A verseny első 4 km-e nekem lett a leggyorsabb. A rövid- és hosszútáv elágazásig (első 18.5 km, nagyrésze felfelé) pont olyan tempót mentem, mint a hosszú táv abszolút ötödik (illetve felnőtt férfi győztes) Kusz Matyié (Bringaland). Vagy ha a Master2 stábban mozgunk, akkor az elágazásnál 1:15 előnyöm volt az M2 dobogósokkal, Megyóval, vagy Berkes M. Janival szemben, a lassú rajtot nem számítva. (A győztes Kelemen Imit nem tudom, mert nem látom Straván.) Asszem nem kell pironkodnom, elég kokas tempó volt ez.

Gyerekek, induljon már az a hullám!

Viszont azt nem értem, hogy lehetek ilyen béna. Az utolsó egynyomú ösvényen nem kis sebességnél – tudtam, hogy innen már simán hazamegyek, de azért igyekeztem – valahogy elakadt valami gyökérben, vagy sziklában az első kerék, egy pillanat alatt átbucskáztam a kormány fölött és landoltam az avarban. Azonnal éreztem az éles fájdalmat a jobb térdemben, eléggé letérdeltem a kormányt, vagy a „pumpásváltót”, de összeszedtem a cangát és igyekeztem tovább. Most épp mélyhűtött borsóval jegelem, meg rákentem egy tubus fájdalomcsillapító gélt. Mindenesetre már egyáltalán nem zavar a térdem – a blogírásban. Talán majd a holnapi edzésben…

Nincs mese, minél kevesebb látszik belőlem, annál jobb.

Csámpa Tibivel (Cube Csömör, M2 második helyezett) jót fecsegtünk a derbi után egy derekas babgulyás mellett. (Rohadék babgulyás: nagyon finom volt ugyan, de szerintem ennyi kalóriát el sem égettem.) Tibi is élő bizonyíték arra, hogy a minőségi meló nagyon szépen megtérül: két-három éve bringázik idegből (jó, előtte is élsportoló kajakos volt, azt meg most inkább elhallgatom, hogy utána meg sokáig focista, bocsássuk meg neki, hisz átállt hozzánk a sötét oldalról). Buruczki Sziszi edzésterve alapján, Valter Tibi és Valter Atti-féle közös edzésekkel elég üzembiztosan közeledik hozzám: két éve még 25 percet kapott tőlem a Top Maratonokon, tavaly 10-15 percet, ma meg már csak 3 percet. Bajba lennék, ha minden Master2 ekkorákat fejlődne… De egyáltalán nem csodálkozom, mert ebben az évben Tibinek pont annyi km-e és szintje van, mint nekem és tényleg nagyon minőségit edz.

Illetve nem kell nagyon messzire mennem, az előző bejegyzésben írtam az öcsémről, ő is hihetetlen fejlődésen ment keresztül három hónap alatt. (Csak ki ne találja, hogy most akkor ő is versenyezni akar. :)
Szóval melózzál, megéri!

Gratula Csámpa Tibinek és Paár Vilmosnak!

Remek kis verseny volt ez, nagyon tetszett!


A dobogós képeket köszönöm szépen Zoboki Atti! (A rajzokat meg letagadom!)

II. Balaton Maraton 2017 eredmények (pdf):  2017_balaton_maraton.pdf (117KB)