maraton Archívum - Fésüs László fotói és blogja

Posts tagged ‘maraton’

2018 Crosskovácsi maraton

Tényleg kezd elegem lenni az esőből és a sárból! De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Verseny után megkérdeztem néhány arctól, hogy ők is nehezebbnek érezték ezt a menetet, mint a szintén hulla sáros Specialized Szilvásvárad maratont, vagy csak én éreztem így? De nem csak nekem, mindenkitől azt hallottam, hogy a szokásosnál jóval több energiát húzott le ez a verseny és igen, szerintük is nehezebb volt, mint a Szilvás marci. A mérleg: az ötödik Crosskovácsi acélsas is felkerült a vitrinre, viszont mínusz egy kormánycsapágy, mínusz egy monoblokk, mínusz egy lánc – illetve a méregdrága SRAM XX kazetta csak akkor fog kiderülni, hogy megúszta-e, mikor felraktam az új láncot… (Remélem lesznek raktáron a Probike-ban, mert hétvégén megint verseny, Csömör XCO Nagydíj).
Ja, és ez a pár zokni is a kukában végezte.
Read more

Balaton MTB Maraton – rövid, abszolút második

Te, ez a füredi Balaton Maraton tulajdonképpen egy pompás kis verseny! Tavaly nem voltam ezen és meglepődtem, hogy ez baromira nem csak egy családias kis barázdabillegetés, hanem egy Top Maraton stílusú parádé rengeteg versenyzővel! Remek rendezés, kiváló jelölés és gyors pálya, pompás eredményhirdetés, kupák a győzteseknek, tombola és sok-sok cimbora – nagyon tetszett az egész, úgy ahogy van!

(Ma a képek kicsit rendhagyók lesznek, mert nem találtam magamról versenyképeket. Meg már úgyis unjátok azokat.)

Végre kisütött a nap és persze ez is szépet húzott felfelé a rendezvényen. Már iparilag vagyok frusztrált ettől az esős és szeles „tavasztól”, totál kivagyok, hogy hosszú hónapok óta D vitamint kell vacsoráznom és állandóan fázok. Reggel azért még itt is elég hűvös volt és rá kellett hogy jöjjek: már olyan öreg vagyok, hogy bemelegítés nélkül nem szabad elkezdenem még a bemelegítést sem.
Read more

Duna Maraton, 2016 július

Folyamatosan csökkenő előnnyel nyerem a Top Maratonokat, lassan sprintelnem kell majd a győzelemért. Kicsit para.
Az elmúlt három évben szinte már megszoktam a megnyugtató 6-8 perces fórokat, az pedig nem kevés, abba beleférne egy vázcsere, vagy akár egy teleszkóp nagy-generál is az egyik frissítőnél. Most a Dunán viszont már csak két perc előnnyel zártam. Pedig nem lassultam, valójában kb. életem formájában vagyok.

De sokan megerősödtek időközben, valahogy mindenki egyre többet edz. A Straván pont látszik, hogy ki mennyi melót tesz bele és ha azt látod, hogy a versenytársaid piszok sok melót tesznek bele, akkor neked „még piszokabb” sok melót kell beletenned, ha a spiccen akarsz lenni. Csakhogy ehhez roppant nagy motiváció kell, amit egyre nehezebb fellelni az idő múlásával.
Read more

Erdőbénye Drótszamár fesztivál – legyen akkor középtáv!

Beszámoló, rev.2
A Drótszamár Fesztivál utáni napon megírtam a bejegyzést, olyan éjfél körül publikáltam is – de már másnap reggel vissza kellett kapcsolnom inaktívvá. A Drótszamár hivatalos honlapon olvastam ugyanis hajnalban a szervezők üzenetét, hogy a hozzátartozók kifejezett kérésére nem jelenhet meg kommunikáció a versenyen történt tragikus balesettel kapcsolatban. Bár nem értek vele egyet, mert a kerékpáros társadalmat nagyon érdekli, hogy mi történt, mindenki szeretné levonni a tanulságokat, de a hozzátartozók kérését természetesen tiszteletben kell tartani.

Egyik tapasztalt hosszútávos versenyzőtársunk úgy tudom első felütéses durrdefekt miatt lesodródott a meredek lefelén az útról és egy nagyon-nagyon meredek hegyoldalon, szinte már-már szakadékba zuhant. A szakszerű mentés, helikopteres kórházbaszállítás ellenére is nagyon rosszak voltak az esélyei. A célban még azt hallottam, hogy bár nagyon súlyosak a sérülései, de stabil az állapota. Rettenetesen megdöbbentem másnap a tragikus hírre és napokig borzasztóan nyomott lelkiállapot lett úrrá rajtam. Ismerem őt a versenyekről, a verseny reggelén is pacsiztunk a depóban. Csapongnak és szavakkal le nem írhatók az érzéseim.
Read more

UFO vagyok, vagy nem vagyok UFO?

Simán nyertem az Esztergomból rajtoló 2015-ös Duna Maratont, de nem is ez volt a legszebb az egészben, hanem, hogy hogyan! A szokásos első hosszú emelkedőn gyakorlatilag felértem az élbollyal (az utolsó néhány km-t közvetlenül Kádi Tomi hátsó kerekén, második pozícióban), csak Vaskapu környékén szakadtam le róluk kb. a 6. km körül. De ezúttal nem az a drasztikus „ledobtam a vasmacskát és leakadtam a pi…ba” leszakadás volt, hanem folyamatosan láttam magam előtt az élen álló 3 srácot egy-két kanyarral előrébb, végig az árnyas szerpentinen.

És azután jött a meglepetés: úgy a 11-12. km környékén visszaértem az abszolut élbolyra! Ilyen még nem fordult elő egyetlen korábbi Top Maraton versenyemen sem, rettenetesen feldobott a dolog. Az más kérdés, hogy ahogy becsatlakoztam azonnal éreztem, túl kényelmes tempót megyünk, hamar kifújtam magam és szivesen mentem volna egy ici-picit gyorsabban. Szóval komfortosnak éreztem a tempót – már amennyire komfortos lehet harminccal veretni egy dózerúton 34 fokos melegben, finom fehér szinű porban… Közben felért ránk a Master1-es Simonyi Andris (Bike4life) is, na ezt már nem tolerálták a srácok, a soron következő emelkedőt Földi Bence kezdeményezésére meglószolva ismét elnyúltak előlünk.
Read more

Crosskovácsi maraton, 2015 június

Ezt a képet erre az alkalomra tartogattam, mert most jött el az aktualitása. Nézd meg ezt a dagadt zsírosbödönt – így néztem ki a 2011-es Crosskovácsi maratonon, az volt a legelső, „nagy visszatérő” versenyem 10 év kihagyás után. Pont 10 kilóval voltam nehezebb, mint most, ez már az erősen észrevehető kategória…

Persze gyalázatosan mentem 2011-ben, Master2 középmezőnyben, vagy annál is hátrébb végeztem. Sok olyan barátom is megelőzött akkor, akikre azt hittem, még edzés nélkül is meg tudom verni őket, pusztán emlékezetből. Hát nagyon nem, totál kifingtam a versenyen és úgy lelassultam, hogy még a lányok is sorra oktattak! Ha megnézed a bicajt, ez még a régi KTM Team Edition, amivel háromszor voltam Master1 XCO Magyar Bajnok (1999-2001), akkor szuper bicaj volt, de ma már görgőzni se szívesen ülök fel rá. Mai szemmel borzalmas beállításokkal használtam: hosszú, 0 fokos stucni nagyon alacsonyra szerelve, szűk kormány kormányszarvakkal, még középső újjal húzutt fékek, vékony semi-slick gumik és még sorolhatnám.
Read more

Specialized Szilvásvárad maraton

Életem eddigi talán legélvezetesebb versenye volt a 2015-ös Specialized Szilvás maraton. Tökéletesen uraltam a pulzusom és elég erős voltam ahhoz, hogy ne full 100%-on, csak mondjuk 98%-on versenyezzek, így is tudtam tartani a tempót a „célcsoporttal”. Olyan érdekes, hogy a hegyikerékpár versenyek eddig számomra mindig ugyanazt a kaptafát jelentették: az elején eldurrantok a versenyt vezető élcsoporttal, megyek velük nyélen ameddig csak bírok, majd leszakadok, folyamatosan érnek fel rám versenyzők, és végül hazaérek valamelyik grupettóval. Mindezt végig nagyon magas pulzuson, túlélő üzemmódban. Ám ez most más volt.

Most is elmentem a legelejével és borzasztóan koncentráltam a pulzusomra. Szuper ézés volt, hogy bírom a tempót felfelé a csömöri utánpótlás válogatott fiatalokkal, meg Hattyár Danival, aki egyébként elit kategóriában versenyez az XCO Magyar Kupákon. Hogy mennyire volt kontrollált: a levegővételem felfelé menet a zihálás és a viszonylag nyugodt lélegzés között ingadozott, arra is figyeltem, hogy feleslegesen ne ziháljak. Mellettem tekert Kőszegi Krisztián (Master1) akivel nagyon jól ismerjük egymást, teljesen hasonló erőben vagyunk, versenyről versenyre általában egymás mellett menetelünk és az adott nap dönti el, ki van épp kicsit jobb formában. Szóval Krisz viszont nagyon-nagyon zihált mellettem és ebből éreztem, hogy ő valamikor el fogja engedni ezt a vonatot… Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy nem is szóltam hozzá, csak kinyúltam balra és megérintettem a karját üdvözlésképpen – beszélni nem akartam. Ő rámnézett és mondott valamit egy elgyötört grimasz mellett, talán hogy: Szia Kefe!
Read more