Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

IV. László Sándor emlékverseny

Kissé majom vagyok. Nyertem a Master2 kategóriát, mégsem vagyok teljesen elégedett, mert nem úgy nyertem, ahogy én azt szerettem volna: elmenésből. Gyere, bosszankodjunk együtt! :)

Azt hiszem kezdem érteni a rabokat: borzalmasan szerettem volna megszökni! Pontosan azért, hogy ne kelljen asszisztálnom minden idők legalacsonyabb versenyátlagához: 37 km/h síkon (!) – ezt bármikor leforgatom egyedül is. Te mondod meg mikor: hóban, fagyban, kora reggel, vagy késő este, ilyen-, vagy olyan ellenszélben, mindegy! Ennyit tényleg kell tudni menni egy versenyzőnek bármikor egy sík körön önállóan is.

Összességében tehát vállalhatatlan versenytempó. Másrészről viszont mégis egész jó volt a dolog edzésértéke, mert az összes valamirevaló szökési kísérletben aktív szerepet vállaltam, nyomtam idegből, hátha végre el tudunk gurulni néhány fiatallal. Elég lüktető lett emiatt ez a verseny. Szóval ilyen szempontból meg kifejezetten jó kis lószolgatós menet lett ez. Bizony, jó lesz ez a közelgő cyclocrossra, beépül ez is!
Tovább olvasom…

Riczu Imre emlékverseny 2017

Riczu Imre emlékverseny 2017, Fésüs LászlóMindig a trendet kell nézni, azt szoktam mondani. Eszerint rendben leszek: két éve harmadik, tavaly második lettem a Riczu Imre emlékversenyen, Törökbálinton, tehát most pont egy győzelem következik. Elég egyszerű, nem?

Pompásan helyezkedtem a végső sprintre, ahogy kell, Viktor hátsókerekén. Mikor megindította a vágtát én is odapörköltem, 1300 fölötti pillanatnyi watt, 57 km/h feletti sebesség, ám ez sem volt elég a győzelemhez. (Az 57 síkon nem olyan nagy karrier, de a Riczu befutó picikét emelkedik és pofaszelünk is volt.) Jó, lehet egy parányival tovább kellett volna tudni tartani azt az 1300 wattot az első helyért…

Egyébként nagyon tetszett a verseny! Zseniális idő, napsütés, tökéletes pályabiztosítás, nagy felhajtás, sok szurkoló, még a tesómék is eljöttek Debrecenből.
Imádom a Riczut! Tényleg parádés, nagy presztizsű verseny lett az évek folyamán. Azt sajnáltam, hogy szétszedték a felnőtt–Master1, illetve a Master2 futamokat, attól féltem, hogy a sunnyogó sporik miatt megint nem lesz rendes tempó, de a félelmem alaptalan volt. Szerencsére az U19-es srácok képesek voltak jönni – mondjuk menni már nem annyira… De mindjárt elmesélem.
Tovább olvasom…

2017 Mátra maraton – Top maraton összetett a zsebben!

Ezt most nagyon-nagyon akartam!
Lelkileg kellett, ott legbelül: hosszú-hosszú veretlenség után legutóbb a Bükk maratonon elvertek, ez most már így is marad?! Bástya elvtársat akkor már le lehet írni?!
„- Én már szart érek?!” (Ugye megvannak azok a szigorú, bozontos, összevont szemöldökök Bástya elvtársnál? :)

Ennek megfelelően mindent megtettem ezért a győzelemért. De tényleg minden létező apróságot. Az utóbbi hetekben pl. Mátra maraton specifikus edzésmunkát végeztem, a János hegyen gyűrtem az összes létező legmeredekebb, legundorítóbb, legpusztítóbb és legkövesebb emelkedőt. O.útival is rámentem méregből az önsanyargatásra, a Verecke lépcső pl. pont jó volt erre. Koplalok idegből: tonhalon és makrélán élek napok óta bogyiszlói paprikával, a változatosság kedvéért pedig hol lilahagymával, hol meg fokhagymával eszem. (Fontos a változatos táplálkozás, variálni kell az étrendet.)
Tovább olvasom…

Tamási XCO Magyar Kupa 2017

Erős kétely maradt bennem a jól sikerült Underworld Kupa után: hogy fognak működni a lábaim a duplahétvégén, képes leszek-e elfogadható tempót tekerni vasárnap is. Megtettem, amit csak tudtam, pl. ittam egy izgi fehérje shake-et közvetlenül a szombati verseny után (Nitro Pure Whey, BioTech) mert pont Specziár Viktor javasolta egy régebbi versenyen, hogy ez a teendő többnapos versenyeknél. Mondjuk Viktor azt is mondta, hogy a fehérjét a sör helyett kell inni – de ez élből marhaság, ebből is lehet látni, hogy Viktor sem érthet mindenhez. Illetve alapos nyújtás meg hengerelés otthon, de hát ezeket eléggé gyűlölöm, különösen a hengert, mert az valójában önszadizás.

Szokás szerint kora reggel leértem Tamásiba, hogy pályát járjak, eléggé megdöbbentem a legmeredekebb emelkedőn és az azt követő máris szétfékezett, mély homokos, kanyargós, ördögien meredek lefelén, de a második körben már gond nélkül abszolváltam azt a trükkös DH-t is. Erre mi történik?! A célba visszaérve dühöng nekem Viktor, hogy amíg mi pályát jártunk, a technikai értekezleten a Master3-as szakik siránkozására a Master futamból kivették azt a meredek emelkedőt és lejtőt! De jó, hogy begyakoroltam, már reggel szakadt rólam a víz… Viszont így semmi komoly technikai elem nem maradt a pályában. Hogy fogok így nyerni?!
Tovább olvasom…

Underworld Kupa 2017, áldozzak be ezért egy XCO MK-t?

Underworld Kupa 2017, befutóEzekre a pillanatokra akarok majd emlékezni, mikor öreg leszek. (Micsoda, hogy már rég az vagyok?! Bolond vagy, mi van veled?! :)

Mikor ennyien szurkolnak a pálya mellől, az tényleg megfizethetetlen.

A dupla hétvége miatt sokat morfondíroztam, mi lenne a jó taktika szombaton, jól is kellene menni de mégsem teljesen kifingatni magam az Underworld Kupán, hogy maradjon valami kis minimál kraft vasárnapra a Tamási XCO Magyar Kupára is. Kérdezgettem a haverokat, mi legyen az okosság, és mivel mindenki hatalmas nagy stratéga (lehet a focihoz is értenek), mindenki azt javasolta, utazzak egy kicsit Specziár Viktoron, nézzem meg, hogy mozog, hol tudok majd gyorsabb lenni. Tovább olvasom…

Bükk maraton 2017 – trónfosztás, M2 második

Mindenki nyugodjon le a picsába, Fejes Miki már megfejtette, miért lettem második!

Ha egy olyan sorozatban, mint a Top Maraton egymás után 13-szor folyamatosan első vagy, aztán egyszer csak 15 másodperccel második, akkor megjelenik egy apró kérdőjel. (Előtted van? Tudod, olyan görbe a teteje meg a hasa és alul van egy pont.)

Szóval adott a kérdőjel és óriási szerencsém volt, hogy az eredményhirdetés előtt elmentünk Fejes Mikivel pisilni, mert megemlítettem neki a dolgot: – Te Miki, azért szpíkerként a 13 befutómból szemtanúja voltál legalább vagy 6-7 győzelmemnek és most meg második lettem – no, kicsit azért el vagyok kenődve! Csak annyit kérdezett pisilés közben (annyira beszéltük a témát, hogy még kardozni is elfelejtettünk): – Kefe, mit csináltál másként verseny előtt?
Tovább olvasom…

2017 XCO OB, Zalaegerszeg – DNF

Nem aludtam Zalaegerszegen, nem voltam előzetesen pályát járni, csak vasárnap reggel érkeztem. (Nem úgy, mint Megyó, aki egy lakóautóval már péntektől odaköltözött közvetlenül a startvonal mellé, szóval semmit sem bízott a véletlenre… :) Úgy döntöttem, hogy a szombatot inkább Badacsonyban töltöm a lányommal, aki leköltözött egész nyárra. Amikor csak tudok, lemegyek hozzá, mert hiányzik a kis kockafej. A kicsi végre elég megbízhatóan tud úszni, de ezt le akartam ellenőrizni. Együtt beúsztunk a badacsonytomaji strandon a külső bójáig, meg vissza. Lihegett, de végigúszta! Rém büszke vagyok rá! Szörfösként tényleg nagyon tisztelem a vizet, a Balatont, emiatt ezt az úszást saját szememmel akartam látni.

Szóval nem volt előzetes XCO pályabejárás – de utólag nem is ezen múlt.
Tovább olvasom…

Duna Maraton 2017 – kőkemény csapatás

Na most írj vicces beszámolót fafej! Ha ez is menni fog, tényleg nagy császár vagy! De nem, ez ma nem fog menni.

Ilyen áron talán már nem is akarok többé nyerni. Ez már tényleg messze túl volt a nagyjából „jóleső” versenyzésen. (Ha komolyan veszed, mondjuk nincs is olyan, hogy „jóleső” MTB versenyzés.) Az előző években, mikor a fiatalabbakkal robogtam: ők segítettek nekem felfelé, én meg segítettem nekik lefelé, meg síkon, de általában nem kellett totálisan széthajtanom a belemet. Ám tavaly világossá vált, ebben az évben pedig már tény, hogy két kíméletlen vérszívó is bejelentkezett, a legelső hibánál, vagy gyengeségnél azonnal mindketten fel fognak lépni elém a dobogóra.
Tovább olvasom…

Várgesztes XCO Magyar Kupa – győztem, mégsem vagyok elégedett

Vérzik a szívem, nagyon kevesen voltunk. Imádom az XCO-t és rossz látni a hazai sorvadását. Szerencséten volt az időpont is, andorrai világkupa, Szerbiában UCI C2-es XCO (óriási gratula Palumby Zsombi, well done!), illetve a Tour de Hongrie is elszipkázta a teljes Cube Csömör- és TREK elit sort. De valahogy a korosztályos kategóriák is elég hervadtak voltak.

Bíztam benne, hogy eljön Kőszegi Krisztián (benevezett pedig), de inkább a szibériai önkéntes munkatábort választotta: bevallása szerint egy kiskalapáccsal szétvert vagy 8-10 m3 betont szombaton. De az is lehet (ha esze van), hogy pipázgatva-koktélozva egy kempingszékből igazgatta a robothadseregét, ezt nem lehet tudni.
Tovább olvasom…

Csömör XCO Magyar Kupa, 2017

Már megint ugyanaz a kérdőjel! Hasonlóan, mint két hete a Crosskovácsi előtt, a Csömöri verseny előtt is elmentem pályát járni és már megint jobb kört mentem a pályabejáráson, mint az előző évi versenyeken – eddig rendben is van – de akár a tegnapi verseny bármelyik körénél is. Ábelke megint megkérdezheti:
– De miért?!!! Miért nem tudom versenyen is produkálni ugyanazt a tempót?

Imádom a csömöri pályát, de ezt tényleg gyakorolni kell, nem lehet csak úgy nekiugrani, mint bohóc a biciklinek. Tehát pont egy héttel a verseny előtt kimentem, négy csodásan egyenletes, de azért egyre gyorsuló kört mentem és a negyedik gyorsabb lett, mint bármelyik eddigi versenyen. Ejha, zsírkirály, ezt a tempót kell csak tartani majd jövő vasárnap és készen is vagyunk! Na persze.
Tovább olvasom…

Melyik a nehezebb szakág?

Egy tök érdekes összehasonlítást láttam a GCN csatornán: Melyik a nehezebb, az országútizás, vagy a montizás? Sőt, úgy lenne korrekt az összehasonlítás, ha belevennénk a cyclocross-t is, szóval hasonlítsuk össze mindhármat! De máris mondom, szerintem sincs olyan fekete-fehér válasz, hogy ez, vagy az a legnehezebb. Egészen más terhelés mindhárom – kicsit belebonyolódom a témába a kedvedért. (Máris teljesen össze vagyok zavarodva!)

Mindenki csak az egyikkel kezdi. Olyan nincs, hogy a kisgyerek karácsonyra kap két bringát, egy o.útit, meg egy montit, húsvétra meg hozzá még egy CX-et is. (Legalábbis az én időmben szóba se kerülhetett ilyesmi. Egyetlen haverra sem emlékszem, akinek két biciklije volt.) Nos, valamelyikkel elkezded, rajta maradsz és általában csak hosszú-hosszú évek múlva kezd érdekelni a másik). Majd még később esetleg a harmadik is.
Tovább olvasom…

2017 Crosskovácsi maraton

2017 Crosskovácsi maraton, Fésüs LászlóIdőnként előfordul, hogy tényleg nehéz megítélni menet közben: most akkor jól megyek, vagy nem? Most akkor forognak rendesen a lábaim, vagy csak kínlódok?

Szinte végig ezen morfondíroztam (már amikor kaptam levegőt) az idei Crosskovácsi futamon. A dilemmát az okozta, hogy a verseny előtti szerdán is letekertem a teljes pályát pályabejárásként és igaz, hogy steril körülmények között (egyedül voltam és tökéletes Chi vett körül), de parádésan haladósra sikerült: kb. másfél- két perccel gyorsabb voltam, mint a tavalyi CRK versenyemen!

Az edzésen persze nagyon vigyáztam a pulzusra és baromi egyenletesen mentem az emelkedőkön. Ezzel szemben az idei versenyen brutál erősen kezdtünk, nekem már a felvezető körben égig szökött a pulzusom, elég hosszan anaerob zónában küzdöttem az életjelenségekért (180 is volt a 186 maxomhoz képest) és ez nagyon rossz hatással volt a teljes versenyemre. Végestelen-végig úgy éreztem, hogy túl magas a pulzusom, rommá vannak savasodva a lábaim és emiatt képtelen vagyok jó tempót menni.
Tovább olvasom…

Wattmajom lettem – az első pofonok

SRAM RED DZero Power MeterHosszas hezitálás után beadtam a derekam és rendeltem egy wattmérőt a SCOTT-ra. Mivel SRAM Red22 van rajta, így adta magát a Quark DZero, kicsit várni kellett rá, de végül megérkezett. A felszerelése és beüzemelése semmi extra, gond nélkül mentek rá az Absolute Black ovál tányérok. (A környékbeli hegyek miatt kompaktban utazom, tehát a 34/50 és hátul a 11-28 nekem ideális).

Régóta nézegetem a többiek wattértékeit a Straván és persze volt elképzelésem arról, hogy én kb. mekkora wattokat tudok forgatni. Baranyi Dani (Kontent-DKSI friss igazolás) április végén ment egy 370W-os húszpercet FTP felmérésként, ezt szemeltem ki alapnak. (Baranyi Dani – FöTöPö) Tovább olvasom…

Szilvásvárad maraton, 2017 május

Fésüs LászlóFormabontó beszámoló a versenyről, ezeket a sorokat még a verseny előtti pénteken írom:

Biztos vakargattad már a fejed – ha követsz a Straván – hogy mi a francért megyek ennyi #duplaNormát, meg #kétszerNormát, esetleg #triplaNormát, ahelyett, hogy új és még újabb utakat és szegmenseket találnék magamnak. Vagy négy éve „fedeztem fel” az Istenhegyi utat, fel egész Normafáig, épp az első Top Maratonra (pont Szilvásváradra) edzettem és azon gondolkodtam, hogy lehetne hatékonyabban készülni rá. Ugye megvan, hogyan indul az ÖSSZES Top Maraton, de akár az XCO-k is? Mind fölfelé, a maratonok kb. 6-8-10 km-en keresztül egyenletes, kb. 4%, majd 6-8%-os emelkedők! Na erre találtam ki az Istenhegyit. Aztán időközben többet is találtam benne.
Tovább olvasom…

Balaton MTB Maraton – rövid, abszolút második

Te, ez a füredi Balaton Maraton tulajdonképpen egy pompás kis verseny! Tavaly nem voltam ezen és meglepődtem, hogy ez baromira nem csak egy családias kis barázdabillegetés, hanem egy Top Maraton stílusú parádé rengeteg versenyzővel! Remek rendezés, kiváló jelölés és gyors pálya, pompás eredményhirdetés, kupák a győzteseknek, tombola és sok-sok cimbora – nagyon tetszett az egész, úgy ahogy van!

(Ma a képek kicsit rendhagyók lesznek, mert nem találtam magamról versenyképeket. Meg már úgyis unjátok azokat.)

Végre kisütött a nap és persze ez is szépet húzott felfelé a rendezvényen. Már iparilag vagyok frusztrált ettől az esős és szeles „tavasztól”, totál kivagyok, hogy hosszú hónapok óta D vitamint kell vacsoráznom és állandóan fázok. Reggel azért még itt is elég hűvös volt és rá kellett hogy jöjjek: már olyan öreg vagyok, hogy bemelegítés nélkül nem szabad elkezdenem még a bemelegítést sem.
Tovább olvasom…

Balla Viktor e.v., Debrecen – mikor a küllők mentek a levesbe

Most aztán tényleg sokat gondolkodtam, milyen hangvételű legyen a beszámolóm. Persze rendesen csalódott vagyok, mert a végső sprinten összeakadtunk néhányan és kitörték két küllőmet, de nem is emiatt vagyok leginkább csalódott. Sokkal inkább azért, mert tényleg rusnya arcát mutatta meg az országúti: gyakorlatilag élvezhetetlen volt az U17-Master futam.

Akkor sem lenne más a véleményem, ha jól sikerült volna a sprint és ne adj’ isten ledurrantottam volna Specziár Viktort – akkor is tutira hiányérzetem lenne ezzel a versennyel kapcsolatban. Molnár Tomi, Balogh Lui, Vörös Feri, meg a Nagyember csinálták jól, akik felneveztek felnőttbe.
Ott bezzeg volt tempó rendesen.
Tovább olvasom…

Félsziget Kupa 2017 – tihanyi évadnyitó vasmacska

Félsziget Kupa 2017 – Fésüs LászlóAhh, csak huszonötödik lettem Tihanyban. A szerpentinen felfelé a végső sprint közepén úgy beálltak a lábaim, mintha Vigyázz!-t rendeltek volna el nekik és gyakorlatilag megálltam, elengedtem egy csomó embert. Úgy voltam vele, hogy innen már mindegy, hogy ötödik vagyok, vagy tizenötödik, vagy akárhanyadik.

De őszintén Kefe, olyan egyszerű ez az egész: egy 73 km-es versenyre nem lehet max 75-80 km-es edzésekkel felkészülni! Márpedig nekem az idén 80 km volt a legtöbb. És teljesen logikus: egész verseny alatt nagyjából jól éreztem magam, a mezőny elején helyezkedtem, amikor életképesnek ítéltem egy elmenést, arra én is ugrottam.

De a legvégét már nem bírtam ki.
Tovább olvasom…

Linartech Kupa Kecskemét, a 2017-es CX MK zárófutam

A verseny után álltunk a sorban a Kecskeméti Sörmanufaktúra pavilonjánál és előttem szöszmötölt Filepkó Gabi (Footstrong SE): épp két sörválogatást rakatott össze. – Málnás legyen benne? Kérdezte a pultos. – Nem, málnás sör helyett legyen inkább egy Stout! Tetszett a válogatás, én sem kértem volna málnásat, inkább egy Stout-ot, vagy IPÁ-t. Mondom Filinek: – ha kész vagy pajti, a két pohár csapolt IPÁ-t ne fizesd ki, ahogy megbeszéltük, azt én intézem!

Már kezdtem is lassan bosszankodni közben, mennyit válogat itt ez a figura – bár tényleg jó söröket szelektált. Erre a végén, mikor kész lett és kifizette, odafordult hozzám: Kefe, ez a tiétek, az egyik a tiéd, a másik Adame Lacié, hogy mekkorát mentetek az idén! Bumm, ott le is esett az állam! Anélkül, hogy túlmisztifikálnám ezt az egészet,

az ilyenek tényleg óriási pillanatok!!!

Tovább olvasom…

CrossAréna, CX OB 2017 – M2, második hely

CrossAréna, CX OB 2017Elég hazudós figura lettem. Halálos átéléssel magyaráztam tavaly, az idény első CycloCross futamán boldog-boldogtalannak, hogy én hóban-sárban a továbbiakban már nem versenyzek, hogy 10 fok alatt engem már nem is érdekelnek a CX futamok. Szezon közben aztán rájöttem, hogy akár plusz 3-4C fokban is jó lehetek, szóval végül csak elnéztem a tíz fok alatti versenyre is.

Ezt a fogadalmat azért elég alaposan megfejeltem a CrossAréna CX OB-n: reggel még -15C fokot mutatott az autó hőmérője, a futamunkra ez gyönyörű szépen megszelidült kb. -7C-ra. Az eredeti kijelentésem tehát picikét módosítom: -10C fok alatt már tutira nem érdekelnek a CX futamok… :)
Persze így azért kicsit másként álltam neki a versenyzésnek, mindent egy lapra tettem fel: nem vittem pótkerekeket, gumikat, alkatrészeket, semmit – ha bármi miatt elakadok, akkor ammen: gondolkodás nélkül kiszállok a forgóból, összecsomagolok és hazamegyek. Nem szívesen szöszmötölnék a technikai zónában minusz hétben a hetedik helyért.
Tovább olvasom…

Nyaralás (telelés) Bali szigetén – Indonézia, 2016

Nyaralás (telelés) Bali szigetén - Indonézia, 2016, LettaMár rég megtanítottak a szörfös haverjaim, hogy nem nyáron, hanem tél elején kell elmenni szabadságra, mert ez a legjobb módja, hogy valahogy túlélő üzemmódban kibekkeljük a telet. Tökéletesen feltöltődve és csokibarnán, tele D vitaminnal máris sokkal közelibbnek tűnik a március. Egyébként is, mindenki nyáron megy, én nem is értem őket: a melegből elmenni még melegebbe?! – marhaság, én csak ücsörgök a hűs irodában (külön bónusz, hogy elég nagy csend van július-augusztusban körülöttem) és közben arra gondolok, hogy majd november-december tájékán mekkora flash lesz a tengerbe lógatni a lábam.

Ezt az idén még megfejeltük azzal, hogy a karácsonyi dilit is teljes egészében kihagytuk, no ez volt az igazán telitalálat! Persze a nagymamáknak ez nem tetszett annyira, de majd jövőre bepótoljuk a közös szentestét. Irány Bali, azt olvastam, ott elég pazar az időjárás és nem csak a levegő, de a tenger is finom meleg. És tényleg! Valójában pont a meleg tenger miatt választottuk Balit.
Tovább olvasom…

10. Kőbányai Bringapark CX Kupa- taknyolásból taknyolásba

10. Kőbányai Bringapark Kupa, Fésüs LászlóA CycloCross nem más, mint egy soha véget nem érő tanulási folyamat. Már azt gondoltam, lassan megéreztem, megértettem, hogyan kell hatékonyan versenyezni, de ismét bebizonyosodott, hogy van még mit tanulnom. Mindjárt kifejtem, mire gondolok.

Bakter azt mondta verseny után, szerinte nem szabad elesni, mert csak megütheti magát az ember, meg időt is veszít, meg a technikát is leamortizálhatja. Okos! Nagykirály, de egy kicsit hamarabb is mondhatta volna, mondjuk a verseny előtt… :)

Én meg ezt egyébként tudtam, tudtam, csak nem sejtettem: szóval a második kör legelején, közvetlenül az aszfalt utáni füves jobbosban taknyoltam egy nem kicsit.
Tovább olvasom…

LOcarGO Veszprém Cross 2016

LOcarGO Veszprém Cross 2016, kis képSírva kérlek, ne csessz ki magaddal, ne egy kerékpárverseny előtt néhány nappal próbáld ki a futást, ha előtte hosszú ideje egy grammot sem futottál! Balga módon – igaz csütörtökön esett az eső és a karbonon szarul áll a sárvédő, szóval a bringa nem volt opció – elmentem futni egy Gazdagrét kört. Volt benne szint is szépen, és adtam neki a tempót is, hogy „legyen valami edzésértéke”. Hát lett is: másnap reggel megdöbbenve ébredtem, hogy mekkora izomláz lett a combjaimban – a wc deszkára pl. már csak hátul kitámasztva, tricepszből leengedve tudtam ráereszkedni…

Persze nem is múlt el nyomtalanul két nap alatt az izomláz a veszprémi LOcarGO CycloCross Magyar Kupára. A bringán mondjuk közel sem fájt annyira, mint reggelente a budin fel- és leszálláskor, de tutira nem növelte a verseny élvezeti értékét.
Tovább olvasom…

Linartech Cyclocross Magyar Kupa, Kecskemét

kecskemet-kA versenyről hazafelé azon tűnődtünk Mátéval, aki elkísért a versenyre, hogy milyen vicces dolog történt ma velünk? Ma semmi. Jó, de akkor meg mi a francról írjak a beszámolóban?!

Azóta este van és egy fokkal jobb a helyzet, mert kinyitottam a Kecskeméti Sörmanufaktúra kézműves sörét, amit Pelikán Janitól kaptam ajándékba a dobogó után. Mi ugyanis üres kézzel jöttünk (volna) haza: valahogy elkeveredtek otthon maradtak a 120 220 forintos érmek és pucéron álltunk a dobogónak látszó átlátszó fémkereten – kecskeméti versenyrendezők, lehet még ennél is lejjebb? Ugye nem, egyszeri hiba volt és legközelebb megkapják a helyezettek a szükséges tiszteletet.

Szóval Jani volt olyan rendes, hogy az elit győztes nyeremény láda sörből (mondjuk az a fődíj viszont nagyon rendben van!) leosztott néhány sört a csimbiknek. Isten tartsa meg a jó szokását! Lehet, ezt már az Amplatz BMC-nél tanulta, a profi csapatoknál is le szoktak osztani ezt-azt a nyereményből.
Tovább olvasom…

Életem első CycloCross győzelme – CrossLiget 2016

16cl-kElőször is szeretném ezt a győzelmet Bacsek Zolinak, illetve a Speed-Way shopnak és Marcinak ajánlani, akik végtelenül önzetlenül és ingyen felajánlottak egy szingós kerékszettet a CrossLiget vasárnapi futamára! A piros Mavic Helium kerekek kicsit kopottasan, kicsit lógva is (tavaly még talán Zóka Zoli nyűtte őket, előtte meg ki tudja) de kiválóan tették a dolgukat, óriási segítség volt!

A futamunk után az elit futamon szurkoltunk, ott láttam meg Bacsek Zolit a pálya mellett babakocsit tolva. Odafutottam persze megköszönni a kerekeket. Pont sírt a kéthónapos édes kisbabája, mert hallotta ugyan a bunny-hopokat, de túl mély volt a babakocsi és szegény emiatt semmit sem látott a versenyből. Teljesen érthető, én is sírtam volna a helyében.
Tovább olvasom…

Dupla CycloCross hétvége Várgesztesen

Villapark Vértes Cyclocross - Fésüs LászlóÁáá, rohadt nehéz a CycloCross!
Tetszik, mert nagyon jó a hangulata? Veszel egy CX bringát, mert te is indulni szeretnél? Eddig kerek a sztori, de nem gondolnám, hogy egyből a dobogó magaslati levegőjét szívod majd…

Most elég jó állapotban vagyok, azt hittem végre fogok tudni dominálni a CX M2-ben. Hát persze, fogok tudni dominálni – ha majd rendezek magamnak egy versenyt és egyedül indulok rajta.

Különleges versenyhétvége: szombaton és vasárnap is rendezett CX versenyt a TKTK, pontosan ugyanazon a pályán, csak ellentétes irányban. A szombati verseny piszok jól indult: az első körben kicsit elnyúlt előttem Adame Laci, de még kezelhető távolságban követtem második helyen, Specziár Viktor következett, de jelentősen, majdnem egy perccel lemaradva mögöttünk. Eddig zsír! Kb. féltávnál, a harmadik kör felére a szlovák U19-es versenyzővel, Oliver Jaroš-sal kezdtünk visszazárkózni Lacira. Ejha, ebből még bármi is lehet!!!
Tovább olvasom…