Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

Kamaraerdő CX Magyar Kupa futam, 2018

Master3 lettem. (A CycloCross szakág már a jövő évi, 2019-es korosztályos besorolást veszi alapul.) Mivel annyira családias-barátias a Master2 brigád – meg valójában csak ott lehet életre-halálra küzdeni, mert olyan kemény is – így továbbra is ott szeretnék versenyezni. A CX szakági vezetés először nem akarta engedni, mondván „nem UCI konform”, de aztán csak meggyőzték egymást és végül engedélyezték, hogy „felnevezzek” Master2-be.

Ám a döntés csak az utolsó pillanatra született meg, előnevezni még csak M3-ba tudtam és a verseny reggelén a helyszínen neveztem át M2-be. Aminek nem kis kavarodás lett a vége. Elmegyek melegíteni, jövök vissza, erre mondják a versenytársak:
Tovább olvasom…

2018 Underworld Kupa

Reggel átvettem a rajtszámomat és tényleg ez lett: „KEFE”!

Kész. Bármi is történhet, ez a verseny már az enyém, életem versenye lesz, akárhogy is végződik. Beért a gyümölcs. (Ja, és nem kérdés, simán megér további 399 sört.)

A rajt előtt megkértem Specziár Viktort, hogy pirítson már oda egy amolyan tökös „viktoros” indulást, lökjük már meg az elejét! Viktornak nem kellett kétszer mondani, a salakon alig bírtam bevenni mögötte a kanyarokat, már ott el-elcsúsztak a gumijaim. Arra voltam kíváncsi, hogy mit lép erre Prájczer Peti, az egyes számú kihívónk, akinek elvileg nagyon fekszik ez a pálya: amolyan “eliminátoros”.
Tovább olvasom…

2018 Bükk maraton – pulzuskontroll

Jó sok időbe telt, mire végre úgy tudok versenyeket nyerni, ahogy mindig is szerettem volna: pulzuskontroll mellett. Fejes Miki kérdezte a rajtnál, hány éve versenyezem, de csak ingattam a fejem, fogalmam sincs. Mondjuk erre is jó a blogom, ebből ki tudom számolni:

1997 óta versenyzem, igaz, ebben volt egy hosszabb kihagyás is (szörfözés a csavargó haverokkal), de 2011 óta ismét padlógáz, tehát valójában nem is olyan sok, összesen tizenpár év, inkább csak soknak tűnik.

Szóval kb. száz évig versenyeztem úgy, hogy a startsíptól nyél (régen az XCO-kon mindig a Scooter: Fire-re indultunk, az még jobban felvitte a rajtpulzust!), szóval ipari nyél, bírom, ameddig bírom, majd leszakadok a francba és nyalogatom a sebeimet: próbálok pulzust rendezni, de nem megy, „fennragad”, képtelen vagyok lehozni és emiatt nem is tudok úgy haladni, mint a többiek, mert szénné savasodtam.
Tovább olvasom…

2018 Duna maraton – hé buksi!

Döbbenet, de Specziár Viktornak általában tényleg jók a megérzései! A rajtunk előtt odamentem a középtáv rajtjához csimbizni a pro riderekkel – valahogy Viktor is odakeveredett közéjük :) – és persze fecsegtem mindenkivel egy keveset. Mindenkinek a lelkére kötöttem, nem szabad elesni!
Mikor Viktor került sorra, dumálunk, dumálunk, egyszer csak mélyen a szemembe néz és azt mondja:
– Nálatok ez a Prájczer Peti most nagyon erős!
– Hát – mondom – persze, hogy erős, már tavaly is alig bírtam elverni, mikor még csak M1 volt, most meg elsőéves M2 és edz, mint a sertés, Eliminátor világkupákon versenyzik, még szép, hogy erős, mint a dög!
– De Kefe, ez a Prájczer Peti tényleg nagyon erős most, érted?!
– Jól van Viktor, köszi szépen, inkább menjél versenyezni…
Legyen elég annyi, hogy Prájczer Petit végül nem bírtam lekerülni a sprinten, kb. egy fél biciklihosszal rakott le. De halihóóó, ne szaladjunk ennyire előre!
Tovább olvasom…

XCO Csömör Nagydíj C1, 2018

Egy csomót gondolkodtam rajta, hogy bevalljam-e. Most nagy levegőt veszek és igen: a verseny reggelén titokban elestem a csömöri pálya legnagyobb ugratóján, a Színpadon. Hála Úrjózsefnek semmi bajom nem lett, csak apró sebek a bal térden. Csőrös lett az ugrás, ahogy az első kereken gurultam lefelé, a hátsó kerék az égben, közben kicsit „elferdült”, az első kerék elkezdett keresztben csúszni, belekanyarodtam a bozótba és felbucskáztam. Hogy miért érdekes ez? Mert ez még a pályabejárás előtti reggeli „előpáyabejáráson” történt. Elegánsan Billabong pólóban, szörfös boardshortban, kesztyű nélkül, épp csak hogy sisak volt rajtam.
(Anélkül mondjuk tejért sem gurulok le a kisboltba!)
Tovább olvasom…

2018 Crosskovácsi maraton

Tényleg kezd elegem lenni az esőből és a sárból! De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Verseny után megkérdeztem néhány arctól, hogy ők is nehezebbnek érezték ezt a menetet, mint a szintén hulla sáros Specialized Szilvásvárad maratont, vagy csak én éreztem így? De nem csak nekem, mindenkitől azt hallottam, hogy a szokásosnál jóval több energiát húzott le ez a verseny és igen, szerintük is nehezebb volt, mint a Szilvás marci. A mérleg: az ötödik Crosskovácsi acélsas is felkerült a vitrinre, viszont mínusz egy kormánycsapágy, mínusz egy monoblokk, mínusz egy lánc – illetve a méregdrága SRAM XX kazetta csak akkor fog kiderülni, hogy megúszta-e, mikor felraktam az új láncot… (Remélem lesznek raktáron a Probike-ban, mert hétvégén megint verseny, Csömör XCO Nagydíj).
Ja, és ez a pár zokni is a kukában végezte.
Tovább olvasom…

Specialized Szilvásvárad maraton 2018

Picit sem volt vicces a pálya második felén a felhőszakadásban veretni: kettő perc alatt szanaszét áztunk, a villámok közvetlenül mellettünk csapkodtak és teljesen irreálissá vált a lejtőzés, mivel semmit sem láttunk a gumikról felcsapódó sártól. Egy darabig még kerülgettem a tócsákat, aztán már egyáltalán nem, ing-gatya keresztül a helyenként tényleg hatalmas pocsolyákon! (Ha kiskölyök lennék, biztos jobban élveztem volna.) Persze ha győzni szeretnél, akkor nincs kiszállás a meccsből, túl kell élni valahogy. Esküszöm, közben többször arra gondoltam, hogy a szerencsétlen közép- és hosszútávosok most tényleg teraszopcsiban vannak, mert nekem befejeződik 30-40 perc múlva, de nekik még órák lehetnek hátra! A verseny után heroikus küzdelmekről olvastam a beszámolókban – az enyémet semmiképpen sem nevezném heroikusnak, inkább csak a körülmények voltak mocskosul kellemetlenek.
Tovább olvasom…

Várgesztes XCO Magyar Kupa, 2018

Negyedik lettem, ez cool! – Mondjuk tavaly sosem örültem volna egy negyedik helyezésnek (ugye, nyertem az M2 összetett MK ranglistát, mindenhol dobogón voltam, kettő futamot meg is nyertem) de ebben az évben már más szelek fújnak a fenekemből… :) Egyrészt komoly motivációs problémák, plusz válás, plusz egy új főnököm-főnöke, aki imád kettővel lefelé mikromenedzselni… Szóval közel sem tudtam annyit edzeni, amennyit akartam volna – már, ha akartam volna.

Szóval tök örülök ennek a negyedik helynek! Kemény mezőny: három zsír új M2 szaki jelent meg a rajtnál: HoCsa (Horváth Csaba, Focus Team), Zóka-Újhelyi Zoli (Speed-Way Team) és Motován Miki (Focus Team), mindhárman topkategóriás M1-ek voltak, várható volt, hogy szépen kifújják majd az orrunkat. Eljött még Krisz és Spec Viktor is: Krisz is (viszonylag) új M2 és végre elkezdett rendesen tréningezni, Viktoron meg elájulsz: élete formájában van, szénné edzi magát és hiába kiséri le a pacalokat egy-egy tepsi sütivel, láthatóan sokat fogyott, rendesen már-már kerékpárversenyző alkata van. (Nem túl szerencsés párosítás ez nekem: Viktor fogyott, én meg híztam – a rohadt életbe a fullpanzióval Fuerteventurán!)
Tovább olvasom…

VácCross CX gála, 2018

VácCross 2018 CycloCross Magyar Kupa, Fésüs LászlóNagyon őszinte leszek veled: az előző években azért nem mentem el a váci cyclocross versenyekre, mert az volt a neve, hogy „Váci Cyclecross”. Érted, így „e” betűvel! Arra gondoltam, ilyen suta névvel csak valami béna verseny lehet, szóval nem érdekelt különösebben.

Ám az idényre új nevet, sőt rangot is kapott: VácCross és Magyar Kupa futam lett. Egy VácCrossra már csak elmegyek! Hát elmondom neked: Somoghy Attila és csapata az idény egyik legjobb versenyét rakta össze! Zseniális pálya, szuper pályajelölés, az ügyes marketing miatt sok nevező és sok szurkoló és pazar CX idő! Imádtam az egészet!!! Ebben a szezonban már nem azért járok CX versenyekre, hogy dobogóra állhassak, hanem hogy pontosan ilyen rendezvényeken bambulhassak, találkozzunk a cimborákkal és együtt szakértsük meg a világ dolgait futam előtt és után.
Tovább olvasom…

Szekszárd Cyclocross Magyar Kupa

Mekkora jó kis pálya volt ez a Szekszárd CX Magyar Kupa!
A sár miatt technikás, a szintek miatt erős, szóval csak akkor tudsz a spiccen végezni, ha nagyon egybe-rendbe vagy. Technikai hibák, megcsúszások, elesések nem férnek bele, az biztos. Sok-sok harmadik hely után ezúttal a második pozíción végeztem. Azt szokták mondani, hogy a második hely rosszabb, mint a harmadik, mert a második azt jelenti, hogy elvesztetted a nagy csatát. A harmadik viszont inkább, hogy:
– De király vagy, megcsípted a dobogót! De ezt most nem így érzem. Ez a második nekem most egy „kis első”, mert Specziár Viktort és Adame Lacit is sikerült magam mögött tartani.
Tovább olvasom…

Kecskemét TPI TRADE Cyclocross MK

A Straván megígértem, meggyónom milyen hat (6) hibát követtem el a kecskeméti CX futam kapcsán.
Az egyes számú hiba: egy héttel előtte vasárnap neveztem, majd átküldtem Papp „Dózergengszter” Dininek a nevezésem, hogy utaljon. Erre Dini pikk-pakk már hétfőn átutalta a nevezési díjat. Kedden aztán megnéztem a meteorológiai előrejelzéseket (a Met.hu térképes modelleket, ECMWF, AROME – szoktam összefésülni a Windguru.cz-vel) és rögtön hanyatt estem, mert már kedden tudtam, hogy megszívtam: eső lesz, sár meg mocsok. Én pedig épp segget csinálok a számból, mert mindenkinek magabiztos hangon kijelentettem, hogy én már sárban/hóban/fagyban nem versenyzem, hiszen öreg vagyok már bohócnak. Csak sajnos Dini visszavonhatatlanul átutalta a nevezési díjat és olyan viszont nem létezik, hogy ki van fizetve, én meg nem indulok!!!
Tovább olvasom…

Veszprém CX Magyar Kupa, 2017

Veszprém Cross 2017 - Fésüs LászlóSzurkoltak már neked tízezres fordulaton üvöltő láncfűrésszel?! Ha már igen, akkor neked is biztos a hideg futkározott a hátadon, mint nekem a veszprémi CX futamon. Zoboki Peti (VKE-Nelson Pepperl+Fuchs) tövig húzott gázzal lengette az iparilag füstölő motoros fűrészt. Tök mindegy ilyenkor mennyire vagy nyélen, mennyire mész „csőben”, mennyire van kizárva a külvilág – na garantálom, ezt akkor is észreveszed, papa! Respekt nektek Peti, szurkolásból jeles!

Elég változatos volt a futamunk. Az elejétől a végéig folyamatosan cserélődtek a pozíciók. Tényleg izgalmas kis meccs lett ez! Nekem mondjuk nem kezdődött jól, mert hiába lettem harmadik a Ligetben, miután kihagytam a barcikai futamot, így nem volt elég pontom, hogy a rajtnál beszólítsanak az első sorba.
Tovább olvasom…

CrossLiget CX 2017

Gyerekek, eljött a vég: hivatalosan utolsó éves Master2 lettem! Nincs mese, holnap elmegyek a kötélboltba és veszek valami rendesebb kötelet. (Tapsvihar, a Master3-asok biztosan ünnepelnek: tetszik nekik az ötlet! :)

Immár tényleg mindhárom szakágnak megvan a maga etalon versenye. Országúti: Riczu Imre emlékverseny. MTB: Crosskovácsi. Cyclocross: CrossLiget. Ezek a versenyek véleményem szerint évről évre űberelik a többi versenyt, ezeken a viadalokon akkor is el fogok indulni, ha már egyetlen egy versenyen sem indulok… :)

Srácok, ez szuper volt, de azért hihetetlenül fájt ez a menet!
Tovább olvasom…

IV. László Sándor emlékverseny

Kissé majom vagyok. Nyertem a Master2 kategóriát, mégsem vagyok teljesen elégedett, mert nem úgy nyertem, ahogy én azt szerettem volna: elmenésből. Gyere, bosszankodjunk együtt! :)

Azt hiszem kezdem érteni a rabokat: borzalmasan szerettem volna megszökni! Pontosan azért, hogy ne kelljen asszisztálnom minden idők legalacsonyabb versenyátlagához: 37 km/h síkon (!) – ezt bármikor leforgatom egyedül is. Te mondod meg mikor: hóban, fagyban, kora reggel, vagy késő este, ilyen-, vagy olyan ellenszélben, mindegy! Ennyit tényleg kell tudni menni egy versenyzőnek bármikor egy sík körön önállóan is.

Összességében tehát vállalhatatlan versenytempó. Másrészről viszont mégis egész jó volt a dolog edzésértéke, mert az összes valamirevaló szökési kísérletben aktív szerepet vállaltam, nyomtam idegből, hátha végre el tudunk gurulni néhány fiatallal. Elég lüktető lett emiatt ez a verseny. Szóval ilyen szempontból meg kifejezetten jó kis lószolgatós menet lett ez. Bizony, jó lesz ez a közelgő cyclocrossra, beépül ez is!
Tovább olvasom…

Riczu Imre emlékverseny 2017

Riczu Imre emlékverseny 2017, Fésüs LászlóMindig a trendet kell nézni, azt szoktam mondani. Eszerint rendben leszek: két éve harmadik, tavaly második lettem a Riczu Imre emlékversenyen, Törökbálinton, tehát most pont egy győzelem következik. Elég egyszerű, nem?

Pompásan helyezkedtem a végső sprintre, ahogy kell, Viktor hátsókerekén. Mikor megindította a vágtát én is odapörköltem, 1300 fölötti pillanatnyi watt, 57 km/h feletti sebesség, ám ez sem volt elég a győzelemhez. (Az 57 síkon nem olyan nagy karrier, de a Riczu befutó picikét emelkedik és pofaszelünk is volt.) Jó, lehet egy parányival tovább kellett volna tudni tartani azt az 1300 wattot az első helyért…

Egyébként nagyon tetszett a verseny! Zseniális idő, napsütés, tökéletes pályabiztosítás, nagy felhajtás, sok szurkoló, még a tesómék is eljöttek Debrecenből.
Imádom a Riczut! Tényleg parádés, nagy presztizsű verseny lett az évek folyamán. Azt sajnáltam, hogy szétszedték a felnőtt–Master1, illetve a Master2 futamokat, attól féltem, hogy a sunnyogó sporik miatt megint nem lesz rendes tempó, de a félelmem alaptalan volt. Szerencsére az U19-es srácok képesek voltak jönni – mondjuk menni már nem annyira… De mindjárt elmesélem.
Tovább olvasom…

2017 Mátra maraton – Top maraton összetett a zsebben!

Ezt most nagyon-nagyon akartam!
Lelkileg kellett, ott legbelül: hosszú-hosszú veretlenség után legutóbb a Bükk maratonon elvertek, ez most már így is marad?! Bástya elvtársat akkor már le lehet írni?!
„- Én már szart érek?!” (Ugye megvannak azok a szigorú, bozontos, összevont szemöldökök Bástya elvtársnál? :)

Ennek megfelelően mindent megtettem ezért a győzelemért. De tényleg minden létező apróságot. Az utóbbi hetekben pl. Mátra maraton specifikus edzésmunkát végeztem, a János hegyen gyűrtem az összes létező legmeredekebb, legundorítóbb, legpusztítóbb és legkövesebb emelkedőt. O.útival is rámentem méregből az önsanyargatásra, a Verecke lépcső pl. pont jó volt erre. Koplalok idegből: tonhalon és makrélán élek napok óta bogyiszlói paprikával, a változatosság kedvéért pedig hol lilahagymával, hol meg fokhagymával eszem. (Fontos a változatos táplálkozás, variálni kell az étrendet.)
Tovább olvasom…

Tamási XCO Magyar Kupa 2017

Erős kétely maradt bennem a jól sikerült Underworld Kupa után: hogy fognak működni a lábaim a duplahétvégén, képes leszek-e elfogadható tempót tekerni vasárnap is. Megtettem, amit csak tudtam, pl. ittam egy izgi fehérje shake-et közvetlenül a szombati verseny után (Nitro Pure Whey, BioTech) mert pont Specziár Viktor javasolta egy régebbi versenyen, hogy ez a teendő többnapos versenyeknél. Mondjuk Viktor azt is mondta, hogy a fehérjét a sör helyett kell inni – de ez élből marhaság, ebből is lehet látni, hogy Viktor sem érthet mindenhez. Illetve alapos nyújtás meg hengerelés otthon, de hát ezeket eléggé gyűlölöm, különösen a hengert, mert az valójában önszadizás.

Szokás szerint kora reggel leértem Tamásiba, hogy pályát járjak, eléggé megdöbbentem a legmeredekebb emelkedőn és az azt követő máris szétfékezett, mély homokos, kanyargós, ördögien meredek lefelén, de a második körben már gond nélkül abszolváltam azt a trükkös DH-t is. Erre mi történik?! A célba visszaérve dühöng nekem Viktor, hogy amíg mi pályát jártunk, a technikai értekezleten a Master3-as szakik siránkozására a Master futamból kivették azt a meredek emelkedőt és lejtőt! De jó, hogy begyakoroltam, már reggel szakadt rólam a víz… Viszont így semmi komoly technikai elem nem maradt a pályában. Hogy fogok így nyerni?!
Tovább olvasom…

Underworld Kupa 2017, áldozzak be ezért egy XCO MK-t?

Underworld Kupa 2017, befutóEzekre a pillanatokra akarok majd emlékezni, mikor öreg leszek. (Micsoda, hogy már rég az vagyok?! Bolond vagy, mi van veled?! :)

Mikor ennyien szurkolnak a pálya mellől, az tényleg megfizethetetlen.

A dupla hétvége miatt sokat morfondíroztam, mi lenne a jó taktika szombaton, jól is kellene menni de mégsem teljesen kifingatni magam az Underworld Kupán, hogy maradjon valami kis minimál kraft vasárnapra a Tamási XCO Magyar Kupára is. Kérdezgettem a haverokat, mi legyen az okosság, és mivel mindenki hatalmas nagy stratéga (lehet a focihoz is értenek), mindenki azt javasolta, utazzak egy kicsit Specziár Viktoron, nézzem meg, hogy mozog, hol tudok majd gyorsabb lenni. Tovább olvasom…

Bükk maraton 2017 – trónfosztás, M2 második

Mindenki nyugodjon le a picsába, Fejes Miki már megfejtette, miért lettem második!

Ha egy olyan sorozatban, mint a Top Maraton egymás után 13-szor folyamatosan első vagy, aztán egyszer csak 15 másodperccel második, akkor megjelenik egy apró kérdőjel. (Előtted van? Tudod, olyan görbe a teteje meg a hasa és alul van egy pont.)

Szóval adott a kérdőjel és óriási szerencsém volt, hogy az eredményhirdetés előtt elmentünk Fejes Mikivel pisilni, mert megemlítettem neki a dolgot: – Te Miki, azért szpíkerként a 13 befutómból szemtanúja voltál legalább vagy 6-7 győzelmemnek és most meg második lettem – no, kicsit azért el vagyok kenődve! Csak annyit kérdezett pisilés közben (annyira beszéltük a témát, hogy még kardozni is elfelejtettünk): – Kefe, mit csináltál másként verseny előtt?
Tovább olvasom…

2017 XCO OB, Zalaegerszeg – DNF

Nem aludtam Zalaegerszegen, nem voltam előzetesen pályát járni, csak vasárnap reggel érkeztem. (Nem úgy, mint Megyó, aki egy lakóautóval már péntektől odaköltözött közvetlenül a startvonal mellé, szóval semmit sem bízott a véletlenre… :) Úgy döntöttem, hogy a szombatot inkább Badacsonyban töltöm a lányommal, aki leköltözött egész nyárra. Amikor csak tudok, lemegyek hozzá, mert hiányzik a kis kockafej. A kicsi végre elég megbízhatóan tud úszni, de ezt le akartam ellenőrizni. Együtt beúsztunk a badacsonytomaji strandon a külső bójáig, meg vissza. Lihegett, de végigúszta! Rém büszke vagyok rá! Szörfösként tényleg nagyon tisztelem a vizet, a Balatont, emiatt ezt az úszást saját szememmel akartam látni.

Szóval nem volt előzetes XCO pályabejárás – de utólag nem is ezen múlt.
Tovább olvasom…

Duna Maraton 2017 – kőkemény csapatás

Na most írj vicces beszámolót fafej! Ha ez is menni fog, tényleg nagy császár vagy! De nem, ez ma nem fog menni.

Ilyen áron talán már nem is akarok többé nyerni. Ez már tényleg messze túl volt a nagyjából „jóleső” versenyzésen. (Ha komolyan veszed, mondjuk nincs is olyan, hogy „jóleső” MTB versenyzés.) Az előző években, mikor a fiatalabbakkal robogtam: ők segítettek nekem felfelé, én meg segítettem nekik lefelé, meg síkon, de általában nem kellett totálisan széthajtanom a belemet. Ám tavaly világossá vált, ebben az évben pedig már tény, hogy két kíméletlen vérszívó is bejelentkezett, a legelső hibánál, vagy gyengeségnél azonnal mindketten fel fognak lépni elém a dobogóra.
Tovább olvasom…

Várgesztes XCO Magyar Kupa – győztem, mégsem vagyok elégedett

Vérzik a szívem, nagyon kevesen voltunk. Imádom az XCO-t és rossz látni a hazai sorvadását. Szerencséten volt az időpont is, andorrai világkupa, Szerbiában UCI C2-es XCO (óriási gratula Palumby Zsombi, well done!), illetve a Tour de Hongrie is elszipkázta a teljes Cube Csömör- és TREK elit sort. De valahogy a korosztályos kategóriák is elég hervadtak voltak.

Bíztam benne, hogy eljön Kőszegi Krisztián (benevezett pedig), de inkább a szibériai önkéntes munkatábort választotta: bevallása szerint egy kiskalapáccsal szétvert vagy 8-10 m3 betont szombaton. De az is lehet (ha esze van), hogy pipázgatva-koktélozva egy kempingszékből igazgatta a robothadseregét, ezt nem lehet tudni.
Tovább olvasom…

Csömör XCO Magyar Kupa, 2017

Már megint ugyanaz a kérdőjel! Hasonlóan, mint két hete a Crosskovácsi előtt, a Csömöri verseny előtt is elmentem pályát járni és már megint jobb kört mentem a pályabejáráson, mint az előző évi versenyeken – eddig rendben is van – de akár a tegnapi verseny bármelyik körénél is. Ábelke megint megkérdezheti:
– De miért?!!! Miért nem tudom versenyen is produkálni ugyanazt a tempót?

Imádom a csömöri pályát, de ezt tényleg gyakorolni kell, nem lehet csak úgy nekiugrani, mint bohóc a biciklinek. Tehát pont egy héttel a verseny előtt kimentem, négy csodásan egyenletes, de azért egyre gyorsuló kört mentem és a negyedik gyorsabb lett, mint bármelyik eddigi versenyen. Ejha, zsírkirály, ezt a tempót kell csak tartani majd jövő vasárnap és készen is vagyunk! Na persze.
Tovább olvasom…

Melyik a nehezebb szakág?

Egy tök érdekes összehasonlítást láttam a GCN csatornán: Melyik a nehezebb, az országútizás, vagy a montizás? Sőt, úgy lenne korrekt az összehasonlítás, ha belevennénk a cyclocross-t is, szóval hasonlítsuk össze mindhármat! De máris mondom, szerintem sincs olyan fekete-fehér válasz, hogy ez, vagy az a legnehezebb. Egészen más terhelés mindhárom – kicsit belebonyolódom a témába a kedvedért. (Máris teljesen össze vagyok zavarodva!)

Mindenki csak az egyikkel kezdi. Olyan nincs, hogy a kisgyerek karácsonyra kap két bringát, egy o.útit, meg egy montit, húsvétra meg hozzá még egy CX-et is. (Legalábbis az én időmben szóba se kerülhetett ilyesmi. Egyetlen haverra sem emlékszem, akinek két biciklije volt.) Nos, valamelyikkel elkezded, rajta maradsz és általában csak hosszú-hosszú évek múlva kezd érdekelni a másik). Majd még később esetleg a harmadik is.
Tovább olvasom…

2017 Crosskovácsi maraton

2017 Crosskovácsi maraton, Fésüs LászlóIdőnként előfordul, hogy tényleg nehéz megítélni menet közben: most akkor jól megyek, vagy nem? Most akkor forognak rendesen a lábaim, vagy csak kínlódok?

Szinte végig ezen morfondíroztam (már amikor kaptam levegőt) az idei Crosskovácsi futamon. A dilemmát az okozta, hogy a verseny előtti szerdán is letekertem a teljes pályát pályabejárásként és igaz, hogy steril körülmények között (egyedül voltam és tökéletes Chi vett körül), de parádésan haladósra sikerült: kb. másfél- két perccel gyorsabb voltam, mint a tavalyi CRK versenyemen!

Az edzésen persze nagyon vigyáztam a pulzusra és baromi egyenletesen mentem az emelkedőkön. Ezzel szemben az idei versenyen brutál erősen kezdtünk, nekem már a felvezető körben égig szökött a pulzusom, elég hosszan anaerob zónában küzdöttem az életjelenségekért (180 is volt a 186 maxomhoz képest) és ez nagyon rossz hatással volt a teljes versenyemre. Végestelen-végig úgy éreztem, hogy túl magas a pulzusom, rommá vannak savasodva a lábaim és emiatt képtelen vagyok jó tempót menni.
Tovább olvasom…