Fésüs László fotói és blogja

Kedvenc fotóim és XCO, CX versenybeszámolók

Nyaralás (telelés) Bali szigetén – Indonézia, 2016

Nyaralás (telelés) Bali szigetén - Indonézia, 2016, LettaMár rég megtanítottak a szörfös haverjaim, hogy nem nyáron, hanem tél elején kell elmenni szabadságra, mert ez a legjobb módja, hogy valahogy túlélő üzemmódban kibekkeljük a telet. Tökéletesen feltöltődve és csokibarnán, tele D vitaminnal máris sokkal közelibbnek tűnik a március. Egyébként is, mindenki nyáron megy, én nem is értem őket: a melegből elmenni még melegebbe?! – marhaság, én csak ücsörgök a hűs irodában (külön bónusz, hogy elég nagy csend van július-augusztusban körülöttem) és közben arra gondolok, hogy majd november-december tájékán mekkora flash lesz a tengerbe lógatni a lábam.

Ezt az idén még megfejeltük azzal, hogy a karácsonyi dilit is teljes egészében kihagytuk, no ez volt az igazán telitalálat! Persze a nagymamáknak ez nem tetszett annyira, de majd jövőre bepótoljuk a közös szentestét. Irány Bali, azt olvastam, ott elég pazar az időjárás és nem csak a levegő, de a tenger is finom meleg. És tényleg! Valójában pont a meleg tenger miatt választottuk Balit.
Tovább olvasom…

10. Kőbányai Bringapark CX Kupa- taknyolásból taknyolásba

10. Kőbányai Bringapark Kupa, Fésüs LászlóA CycloCross nem más, mint egy soha véget nem érő tanulási folyamat. Már azt gondoltam, lassan megéreztem, megértettem, hogyan kell hatékonyan versenyezni, de ismét bebizonyosodott, hogy van még mit tanulnom. Mindjárt kifejtem, mire gondolok.

Bakter azt mondta verseny után, szerinte nem szabad elesni, mert csak megütheti magát az ember, meg időt is veszít, meg a technikát is leamortizálhatja. Okos! Nagykirály, de egy kicsit hamarabb is mondhatta volna, mondjuk a verseny előtt… :)

Én meg ezt egyébként tudtam, tudtam, csak nem sejtettem: szóval a második kör legelején, közvetlenül az aszfalt utáni füves jobbosban taknyoltam egy nem kicsit.
Tovább olvasom…

LOcarGO Veszprém Cross 2016

LOcarGO Veszprém Cross 2016, kis képSírva kérlek, ne csessz ki magaddal, ne egy kerékpárverseny előtt néhány nappal próbáld ki a futást, ha előtte hosszú ideje egy grammot sem futottál! Balga módon – igaz csütörtökön esett az eső és a karbonon szarul áll a sárvédő, szóval a bringa nem volt opció – elmentem futni egy Gazdagrét kört. Volt benne szint is szépen, és adtam neki a tempót is, hogy „legyen valami edzésértéke”. Hát lett is: másnap reggel megdöbbenve ébredtem, hogy mekkora izomláz lett a combjaimban – a wc deszkára pl. már csak hátul kitámasztva, tricepszből leengedve tudtam ráereszkedni…

Persze nem is múlt el nyomtalanul két nap alatt az izomláz a veszprémi LOcarGO CycloCross Magyar Kupára. A bringán mondjuk közel sem fájt annyira, mint reggelente a budin fel- és leszálláskor, de tutira nem növelte a verseny élvezeti értékét.
Tovább olvasom…

Linartech Cyclocross Magyar Kupa, Kecskemét

kecskemet-kA versenyről hazafelé azon tűnődtünk Mátéval, aki elkísért a versenyre, hogy milyen vicces dolog történt ma velünk? Ma semmi. Jó, de akkor meg mi a francról írjak a beszámolóban?!

Azóta este van és egy fokkal jobb a helyzet, mert kinyitottam a Kecskeméti Sörmanufaktúra kézműves sörét, amit Pelikán Janitól kaptam ajándékba a dobogó után. Mi ugyanis üres kézzel jöttünk (volna) haza: valahogy elkeveredtek otthon maradtak a 120 220 forintos érmek és pucéron álltunk a dobogónak látszó átlátszó fémkereten – kecskeméti versenyrendezők, lehet még ennél is lejjebb? Ugye nem, egyszeri hiba volt és legközelebb megkapják a helyezettek a szükséges tiszteletet.

Szóval Jani volt olyan rendes, hogy az elit győztes nyeremény láda sörből (mondjuk az a fődíj viszont nagyon rendben van!) leosztott néhány sört a csimbiknek. Isten tartsa meg a jó szokását! Lehet, ezt már az Amplatz BMC-nél tanulta, a profi csapatoknál is le szoktak osztani ezt-azt a nyereményből.
Tovább olvasom…

Életem első CycloCross győzelme – CrossLiget 2016

16cl-kElőször is szeretném ezt a győzelmet Bacsek Zolinak, illetve a Speed-Way shopnak és Marcinak ajánlani, akik végtelenül önzetlenül és ingyen felajánlottak egy szingós kerékszettet a CrossLiget vasárnapi futamára! A piros Mavic Helium kerekek kicsit kopottasan, kicsit lógva is (tavaly még talán Zóka Zoli nyűtte őket, előtte meg ki tudja) de kiválóan tették a dolgukat, óriási segítség volt!

A futamunk után az elit futamon szurkoltunk, ott láttam meg Bacsek Zolit a pálya mellett babakocsit tolva. Odafutottam persze megköszönni a kerekeket. Pont sírt a kéthónapos édes kisbabája, mert hallotta ugyan a bunny-hopokat, de túl mély volt a babakocsi és szegény emiatt semmit sem látott a versenyből. Teljesen érthető, én is sírtam volna a helyében.
Tovább olvasom…

Dupla CycloCross hétvége Várgesztesen

Villapark Vértes Cyclocross - Fésüs LászlóÁáá, rohadt nehéz a CycloCross!
Tetszik, mert nagyon jó a hangulata? Veszel egy CX bringát, mert te is indulni szeretnél? Eddig kerek a sztori, de nem gondolnám, hogy egyből a dobogó magaslati levegőjét szívod majd…

Most elég jó állapotban vagyok, azt hittem végre fogok tudni dominálni a CX M2-ben. Hát persze, fogok tudni dominálni – ha majd rendezek magamnak egy versenyt és egyedül indulok rajta.

Különleges versenyhétvége: szombaton és vasárnap is rendezett CX versenyt a TKTK, pontosan ugyanazon a pályán, csak ellentétes irányban. A szombati verseny piszok jól indult: az első körben kicsit elnyúlt előttem Adame Laci, de még kezelhető távolságban követtem második helyen, Specziár Viktor következett, de jelentősen, majdnem egy perccel lemaradva mögöttünk. Eddig zsír! Kb. féltávnál, a harmadik kör felére a szlovák U19-es versenyzővel, Oliver Jaroš-sal kezdtünk visszazárkózni Lacira. Ejha, ebből még bármi is lehet!!!
Tovább olvasom…

László Sándor emlékverseny, Nagyhegyes 2016

László Sándor emlékverseny, Nagyhegyes 2016Tök zavarban vagyok, milyen hangvételű beszámolót kellene írnom. Az előrejelzés szerint várt mocsok idő miatt rengetegen távol maradtak, igen-igen foghíjas mezőny sorakozott fel Nagyhegyesen. Már ahogy a rajtnál körülnéztem, érezhető volt, hogy nem lesz olyan mesés menés, mint egy-egy picit nívósabb és napsütötte versenyen, mint mondjuk a Tihany Kupán, vagy a Riczu Imre emlékversenyen. Emiatt most kicsit szerényebbre kellene vennem a beszámolót.

Ám a verseny a viszonylag korai elmenés miatt igen melósra sikerült és egész elfogadható tempót mentünk először négyen, majd hárman: 40 feletti átlagot a szökésben, a kellemetlen hideg és szeles időben. A szabadidőprogram ténylegesen versennyé vált a második felére! Az eredményt még a lányom is igen nagyra értékelte, igazi kézzel ollózott konfettiesővel (!) várt otthon, mikor beléptem az ajtón. :)
Tovább olvasom…

III. Riczu Imre emlékverseny, Törökbálint

riczu-imre-2016-kTudod miért nem tudtam megnyerni a futamunkat? Szerintem, mert egy percig sem hittem el igazán, hogy akár meg is tudom nyerni.

A verseny előtti napokban azon morfondíroztam, hogy nagyon jól sikerült az évem, sőt, ahol csak lehetett elvertem Specziár Viktort is – na de most aztán hétszentség, hogy törleszteni fog az ő hazai pályáján, egy igazi o.úti versenyen. Én meg úgy voltam vele, hogy tényleg nyomni fogom, ahogy a csövön kifér, igyekezni fogok – csak tényleg hasra ne essek egy kanyarban, mert baromira nem ér annyit az egész. Tökéletesen biztos voltam benne, hogy Viktor most idegből fog beleadni apait-anyait, hogy leverjen mint a szeget. Tényleg igazi presztízs meccs lesz! De valahogy úgy éreztem, az előzmények is arra mutattak, hogy neki áll a zászló.
Tovább olvasom…

Hörömpő cirkusz, világszám!

2016 Elimina Tour Kanizsa Nagydíj XCO - KefeSpecziár Viktor egy kabaré előadással nyitotta a 2016-os Elimina Tour Kanizsa Nagydíj XCO Master futamát. Viktor rögtön a start után végigsprintelt a teljes Master mezőny mellett és élre állt. Nekem kicsit olyan volt, mintha nem lenne tisztában vele, hogy négy kört kell mennünk, hanem mintha azt várná: az első 800 méter után le fogják majd inteni kockás zászlóval a versenyt és ott helyben átadják az aranyérmet az élen állónak.

Ám a rendezőket valahogy senki sem értesítette, hogy le kellene inteni a versenyt, így Viktor már 850 méternél bajba került: kezdett fogyni a szusz és elkezdte lekerülni őt a mezőny eleje. Először Hattyár Dani (Focus Team), majd Krisz (TREK), HoCsa (Horváth Csaba, Focus Team) és rögtön utána én is. Ott Viktor szerintem megsértődött, ünnepélyesen le is dobta a vasmacskát, szóval fél perc múlva, mikor hátrapillantottam, kb. alig láttam meg.
Tovább olvasom…

2016 Mátra Maraton – a 11. futamgyőzelem

2016 Mátra Maraton - Fésüs László blogjaKépzeld, a rajt utáni hosszú és gyors (55 Km/h) aszfaltos lefelé utolsó kanyarjaiban hirtelen egy ismeretlen spori előzött meg (legelöl voltam), érezhetően agresszíven. Engem tényleg nem zavart, kockáztass csak haver! Olyan srácnak tűnt, aki egy fél perc „világhírért” („Én vezetem a rövid abszolútat lefelé!”) hajlandó felesleges kockázatot vállani.

Pocsékul kanyarodott, megcsúszott a sodrós, kavicsos aszfalton és vagy fél métert csúszott keresztbe a hátsó kereke, de valahogy megfogta. A belső ívről, fél szemmel figyeltem, elesik-e, vagy nem. Persze kisodródott legszélre és azonnal rájött, hogy nem azért fordulunk kicsit óvatosabban a kavicson, mert általában véve fosorintunk a kanyarokban, hanem mert baromira nem az első 5 km-es lefelé aszfalton fog eldőlni ez a verseny… Hamar kiderült, úgy jutott el a spiccre, hogy közben Vas Balázst is majdnem kirakta. Hmmm…
Tovább olvasom…

Underworld Kupa 2016 – kell pofon?!

2016 Underworld Kupa - Fésüs LaciElég ritkán ígérnek be nagypofont futam közben, de a 2016-os UnderWorld Kupán ez is megtörtént. :)

A 2 km-es rövidke pályán 70 induló garantálta a folyamatos lekörözéseket és bizony sok helyen egynyomú ösvény, vékony sávok – szóval nem mindenhol fértünk el kényelmesen. A szűk pincében is folyamatosan előzgettünk, én mindig előre osztottam a lapokat: – A kanyar előtt jövök neked jobbról! – Rögtön a kanyar után menni fogok! – meg ilyenek.

Az egyik sporit annyira sokkolta ez az instrukció, hogy nagy igyekezetében feltekerte magát a narancssárga műanyag kordonra. Jó nagyot zakózott: előre szaltó fél csavarral, nagyon szép kivitelezés, de végül semmi komoly baj. Ahogy tápászkodott fel már mondta is:

– A rohadt életbe jobbról! Nincs olyan, hogy jobbról! Majd a célban jól pofán váglak jobbról!
Tovább olvasom…

Bükk maraton 2016 – meg a nagy dilemma

2016-Bukk-kKépzeld, már közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz! Akik hasonló cipőben járnak és vannak olyan bolondok hogy ők is versenyeznek, biztosan szoktak filózni évről-évre az „óriás dilemmán”: mennyi befektetett munkát (időt, energiát és pénzt) ér meg ez az egész versenyzés. Én már többé-kevésbé elértem amit akartam – meg tudnék tölteni érmekkel egy Nokiás dobozt – így számomra ez még nehezebb kérdés az idő előrehaladtával.

Jövőre pl. jóval kevesebb esélyem lesz az M2 XCO OB címre. Miért? Ebben az évben a kedvenc pályámon (+1), top formában (+2) és ismert ellenfelek ellen (+3) készülődtem a versenyre. Vagyis kerek volt a világ. Jövőre viszont – kapaszkodj meg, ülsz? – nem biztos, hogy a kedvenc pályámon (-1), nem biztos, hogy top formában (-2) és máris biztos, hogy keményebb ellenfelek ellen (-3) kell majd viaskodnom. Matekből jó voltál? Ha igen, akkor érzed te is, hogy jövőre nagyságrendekkel kevesebb esélyem lesz a bajnoki címre, mint idén volt.
Tovább olvasom…

XCO Országos Bajnokság, Csömör

Csomor-2016-kTalán ez volt az utolsó esélyem XCO Master2 Magyar Bajnoki címet nyerni. Ám most sem sikerült. Csömör pedig tényleg a kedvenc Cross-Country pályám, érzem a ritmusát, élvezem az ugratókat, még a legnagyobbat, a „színpadot” is. A meredek mászások inkább rövidebb sprintszakaszok, ami nekem kedvez, nem a vékonyka hegyimenőknek. A DH szakaszok meg csupa szűk mandíneres S kanyarok egymás után – ha megérzed a hullámzását, lüktetését, mosolyog a szád menet közben, mert sejted: nagyon halad, sőt szárnyal a bringa lefelé.

De közbeszólt az időjárás, a kétnapos vigasztalhatatlan esőben rommá ázott az egész. Azok döntöttek jól, akik gumicsizmát és esőkabátot hoztak magukkal Csömörre. Köszönő viszonyban sem volt a mai saras, dagonyás, gusztustalan pálya a nekem kedvessel. Erről természetesen senki sem tehet és persze mindenkinek ugyanolyan saras lett, de ez nem vígasztal.
Tovább olvasom…

Duna Maraton, 2016 július

Duna Maraton 2016, Fésüs LászlóFolyamatosan csökkenő előnnyel nyerem a Top Maratonokat, lassan sprintelnem kell majd a győzelemért. Kicsit para.
Az elmúlt három évben szinte már megszoktam a megnyugtató 6-8 perces fórokat, az pedig nem kevés, abba beleférne egy vázcsere, vagy akár egy teleszkóp nagy-generál is az egyik frissítőnél. Most a Dunán viszont már csak két perc előnnyel zártam. Pedig nem lassultam, valójában kb. életem formájában vagyok.

De sokan megerősödtek időközben, valahogy mindenki egyre többet edz. A Straván pont látszik, hogy ki mennyi melót tesz bele és ha azt látod, hogy a versenytársaid piszok sok melót tesznek bele, akkor neked „még piszokabb” sok melót kell beletenned, ha a spiccen akarsz lenni. Csakhogy ehhez roppant nagy motiváció kell, amit egyre nehezebb fellelni az idő múlásával.
Tovább olvasom…

Erdőbénye Drótszamár fesztivál – legyen akkor középtáv!

Erdőbénye Drótszamár Fesztivál éremBeszámoló, rev.2
A Drótszamár Fesztivál utáni napon megírtam a bejegyzést, olyan éjfél körül publikáltam is – de már másnap reggel vissza kellett kapcsolnom inaktívvá. A Drótszamár hivatalos honlapon olvastam ugyanis hajnalban a szervezők üzenetét, hogy a hozzátartozók kifejezett kérésére nem jelenhet meg kommunikáció a versenyen történt tragikus balesettel kapcsolatban. Bár nem értek vele egyet, mert a kerékpáros társadalmat nagyon érdekli, hogy mi történt, mindenki szeretné levonni a tanulságokat, de a hozzátartozók kérését természetesen tiszteletben kell tartani.

Egyik tapasztalt hosszútávos versenyzőtársunk úgy tudom első felütéses durrdefekt miatt lesodródott a meredek lefelén az útról és egy nagyon-nagyon meredek hegyoldalon, szinte már-már szakadékba zuhant. A szakszerű mentés, helikopteres kórházbaszállítás ellenére is nagyon rosszak voltak az esélyei. A célban még azt hallottam, hogy bár nagyon súlyosak a sérülései, de stabil az állapota. Rettenetesen megdöbbentem másnap a tragikus hírre és napokig borzasztóan nyomott lelkiállapot lett úrrá rajtam. Ismerem őt a versenyekről, a verseny reggelén is pacsiztunk a depóban. Csapongnak és szavakkal le nem írhatók az érzéseim.
Tovább olvasom…

Crosskovácsi 2016 – legközelebb nem osztom az észt előtte

Crosskovacsi 2016 maraton, Fésüs LászlóA verseny előtt néhány nappal kimentünk pár sporival Nagykovácsiba, hogy bejárjuk a pályát. Utána mindannyian egyetértettünk abban, hogy marhára vigyázni kell majd a versenyen, ésszel kell menni, mert átrendezhetik az arcberendezésünket a pálya köves és mély nyomvályús DH szakaszai. Utána én voltam a leghangosabb szószóló a Straván, hogy mindenki ésszel menjen, nehogy valami sérülés legyen. Na, mit gondolsz ki esett a legnagyobbat szombaton?!

Hát persze hogy én. Akkorát estem, mint egy sertés az egyik köves, csúszós balos kanyarban. Pontosan ismerem ezt a kanyart, sokszor mentem már rajta. Kifelé lejt és köves, mégis a lehető legnagyobb lendülettel kell megrakni, mert rögtön utána egy meredek emelkedő következik és nagyon nem mindegy, hogy befordulsz kettővel és elkezded forgatni az egérkét (a legrövidebb áttételt), vagy befordulsz 20-25-tel és lendületből felgurulsz majdnem az emelkedő közepéig.
Tovább olvasom…

Tehetség vs. befektetett munka

2016 Szilvásvárad Specialized maraton - Fésüs LászlóMár eddig is biztosan világossá vált számodra: a bejegyzéseimet, tanácsaimat nem profiknak szánom – mit is tudnék én mondani nekik?! Te például nem vagy egy kimondott kerékpárversenyző őstehetség? Nem baj, pont van egy jó hírem számodra! Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy a kerékpársportban eredményesség szempontjából drámaian nagyobb szerepe van az aktuálisan befektetett munkának a tehetséggel szemben. Van néhány példám erre. (Illetve csak erre vannak példáim.)

Mi, öregek mikor látjuk a lelkes apukákat és anyukákat a versenyeken, aki elhozzák a kicsi gyereküket, hadd kenje össze a lánc a jobb vádlijukat, mindig elégedetten bólogatunk. Egy bizonyos szint fölé biztosan nem lehet eljutni úgy, ha nem gyermekkorban kezdett el versenyezni valaki. Felnőtt fejjel nem lehet megtanulni olyan szintem bicajozni, ami pl. a top (mondjuk XCO) versenysporthoz szükséges. Csakhogy várj: ha te gyerekkorod óta bicajozol, ez még nem minden! Gondolod, hogy ezer éve cangázol és már száz versenyen indultál, ez mindig is elég lesz, ebből meg lehet lenni? Nem, nem lesz elég, előbb-utóbb szépen ki fogják fújni az orrodat – akár kevésbé tehetségesek is.
Tovább olvasom…

Másfél év kellett egy újabb XCO MK győzelemhez

2016 Felsőtárkány FOX XCO Magyar Kupa, Fésüs LászlóMár az első két idei XCO Magyar Kupa is azt mutatta, hogy jó formában vagyok, mindkétszer csak Megyó tudott megverni. Megyó jelezte előre, hogy most nem jön Felsőtárkányba, én pedig hazudnék ha azt mondanám, nem futott át bennem, hogy most akár győzhetek is. De frankón nyugtattam magam, hogy ez nem az én pályám lesz. Valójában csak a technikás Csömör és Nagykanizsa fekszik nekem, a többi pálya nekem csak kínlódás.

És persze pláne nem lesz egyszerű ilyen időben nyerni. Előre tudtuk, hogy eső és sár lesz, én pedig nem tudok úgy haladni a puha felázott talajon, mert nálam mega-kilogrammok (78 darab) préselik a kerekeket az agyagba – összehasonlítva Vas Petivel, aki annyira 59 kilós, hogy szinte felúszik a sárra…
Tovább olvasom…

FFE, avagy a Fordított Fanyúl Effektus

2016 Várgesztes XCO Magyar Kupa, rajt előtti napozásA 2016-os Várgesztes XCO Magyar Kupán nem percenként, vagy kétpercenként egymás után, hanem egyszerre startolt a teljes M1, M2 és M3 mezőny. És persze bennünket csak a teljes Master1 brigád beszólítása után kezdtek el besorolni. Tehát hiába vagyok elöl a ranglistán, csak kb. a negyedik sorból tudtam rajtolni.

Márpedig ismét kulcsfontosságú volt minél előbb a spiccre jutni két dolog miatt. Az első ugratónál ha bárki kicsit is hibázik előttem, akkor nem csak tumultus, de akár sérülés is lehet belőle. Az utána következő egynyomú, a reggeli eső miatt csúszóssá vált meredeken emelkedő ösvényen pedig ahogy megtörténik az első bizonytalanság és lábletétel, onnantól kezdve az összes utána következő spori garantáltan tolni fogja a bicajt. Na, ebből én szeretnék kimaradni.
Tovább olvasom…

Egy óra o.úti nyélen vs. XCO Magyar Kupa futam

Pilis-2016-kMiért ne hasonlíthatnék össze ránézésre két teljesen más típusú erőkifejtést, amelyek végeredményben mégiscsak igen-igen hasonló módon csináltak ki a végére? Néhány hete mentünk egy ing-gatya országúti „max-átlag” KOM kísérletet hat tökös fickóval – ezt fogom összehasonlítani a Pilis Kupa XCO Magyar Kupa futammal. Az egyik abszolút csapatmunka, a másik viszont teljesen egyéni menet, mégis nagyon hasonlóan lett végem mire leszálltam a bicajról.

Tavaly ősszel már megpróbáltuk megrakni az ikonikus Bugyi Ringet Sasival (#sasialized), Molnár Tomival és a többi 40+ csapattaggal, de több ok miatt is kudarcba fulladt a KOM kísérlet. Egyrészt túl erősen kezdtünk, már az első kilométereken az ötvenet inkább felülről nyaldostuk, másrészt a folyamatosan leszakadó sporik támogatását végképp megpecsételte Tomi defektje kb. féltávnál. Sasival ugyan kettesben végigcsináltuk akkor a maradék 20 km-t, de persze nem lett meg a csúcsdöntés. Akkor elhatároztam, hogy azért egyszer még adni fogunk ennek az érzésnek!
Tovább olvasom…

Balla Viktor emlékverseny, 2016

2016 Balla Viktor Emlékverseny, KefeÓriás dilemma a verseny előtt: induljak a Master-ben – sajnos csak 42 km – vagy nevezzek fel amatőr Felnőttbe a 84 km-es versenyért? Arra jutottam, hogy majd a verseny reggelén eldöntöm, az időtől és a kedvemtől teszem függővé. Éjszaka esett az eső, még reggel is vizes volt az aszfalt és “bináris hideg” volt kora reggel (0-1 fok, felváltva), szóval nem jött meg a kedvem a nagyobb távhoz.

Tavaly ugye megnyertem ezt a versenyt és egyébként is, olyan édes a győzelem íze; elhatároztam, hogy nagyon oda fogok figyelni, nehogy elmenjen valami szökés nélkülem. Egy nappal korábban érkeztem Debrecenbe, hogy kicsit guruljak a pályán, majd anyáméknál aludtam. Nem tetszett különösebben a pálya, ‘mer ‘oan döcögős volt az aszfalt – főleg a Panoráma úton – hogy a lelket is kirázta belőlem.
Tovább olvasom…

VI. Félsziget Kupa, Tihany

2016-Tihany-kMivel jó ideje biciklizek, úgy gondoltam, be tudom állítani magamnak a helyes ülésmagasságot.

– Hát nem!

Sasi (Sáska Zoli, ASE kerékpár) mostanában vette át az új “Sasialized” kerékpárját és méltatta, hogy a Bringalandban milyen pipecül beállították neki. Mivel nekem is pont új az o.uti cangám, illetve már én is régóta fontolgatom, hogy érdemes lenne egy BG (Body Geometry) fit beállítást lefuttatni, szóval kértem egy időpontot. A Tihany kupa előtti szerdai napon Simon Balázs fogadott, befogta a Scottot egy görgőbe, ráültetett, elkezdtem tekerni, ő meg boldogan összecsapta a kezét:

– Juj de jó: teljesen szarul ülsz rajta! Tudunk javítani!
– Na, mondom magamban: de hisz ez remek, csak vagy húsz éve ülök így…

Tovább olvasom…

A kezdetek, második rész

1999 OB dobogóCoppi Kópé unszolására robogjon tovább a szekér! Szóval ott folytatom, hogy 1994-ben a vadiúj szerzeménnyel, az egész jó állapotú neonsárga Wheeler hegyi bringával a tetőn elindultunk Miskolcra, Diósgyőrbe. Már a tekerés legelején megdöbbentem, mert felvettük a sisakot, kesztyűt – majd kb. 14 méter gurulás után megálltunk az első kocsmánál, levettük a sisakot, kesztyűt és bementünk. Én pedig megértettem, hogy miért hívta konzekvensen ezt a sportot a főnököm Happy Bike-nak…

Szóval egy Unicum/sör után tényleg elindultunk felfelé. Baromira élveztem, persze nem mentünk nagy tempót és nemsokára megálltunk pisilni is. Remekül éreztem magam Bükkszentkeresztig. Ám ahogy tovább tekertünk, Répáshuta előtt meg kellett tapasztalnom, hogy
Tovább olvasom…

A kezdetek, első rész

trophy-kPont tél van és unatkozom, szóval elővettem egy-két őskori fotót és lefújtam róluk a port. Igazán jópofa visszagondolni azokra az időkre, mikor még nem volt főszereplő az életemben a bicaj, de azért elég sokat tekeregtünk a haverokkal.

Mint a legtöbb gyerek akkoriban, én is camping bicajjal kezdtem az ipart. Iszonyúan tetszettek a BMX-ek, de sajnos csak álom maradt (itthon még nem lehetett kapni csak nyugaton), szóval sosem kaptam BMX-et a szüleimtől. Mindössze annyival kellett beérnem, hogy egy acél pálcát hegeszttettem a camping kormányára a garázs-szomszéddal, Halász Lajos bácsival kormánymerevítőnek – ettől érzésem szerint máris BMX-é vált a bicajom. Addig ugráltam vele, amíg néhány hónap alatt össze is törtem a vázat.
Tovább olvasom…

Strava a barátom

Gruber Images 1Talán már unalmas, hányszor említettem a korábbi beszámolókban, milyen sokat köszönhetek a Stravának. Tényleg megtaláltam benne azt a plusz motivációt az edzésekhez, amely képes volt végül néhányszor újra dobogóra rántani. A másik fantasztikus dolog pedig, hogy milyen sok király arccal ismerkedtem meg a Straván. Elmondom hogyan használom és hogy csináltam több, mint száz KOM-ot. Ha már Strava Pro vagy máris lapozz tovább, ugyanis nagyszabású titkokról azért nem fogok tudni beszámolni.

Ha viszont még új vagy és még nem tetted, az első dolgod legyen, hogy csatlakozz néhány fontos Klubhoz (a saját klubodon kívül). A Strava Hungary, Mountainbike Challenge, BringaZóna, ha elmúltál 40 akkor a Negyven plusz kihagyhatatlan: ha még nem múltál el 40, akkor meg múlj el mihamarabb. :) Hogy miért fontos ez? A vizibilitás, a láthatóság miatt. Itt találkozhatsz tapasztalt és aktív versenyzőkkel, csekkolhatod ki mit edz és miket okoskodik. A Strava tulajdonképpen egy jópofa fórum is, hamar választ kaphatsz egy-egy bringás kérdésre – még olyanokra is amit fel sem tettél.
Tovább olvasom…

2015 CycloCross Magyar Kupa összetett második hely

8. Bringapark Kupa, CyclocrossErős késztetést éreztem a 8. Bringapark Kupa verseny előtti estén, hogy rendhagyó módon a beszámolót már a verseny előtt kezdjem el megírni és előre „papírra vessem” a kigondolt stratégiát: rajtnál előre fogom engedni Viktort és megyek vele ameddig csak bírok. Nagyon fogok vigyázni a bringára és a gumikra, mert a dobogón, vagy közel a dobogóhoz kell végeznem az összetett 2015-ös Cyclocross Magyar Kupa második helyhez. De végül nem írtam le – lusta voltam, inkább bontottam egy sört – persze azért még elég jól emlékszem rá, mert pont tegnap volt. :)

Ehhez képest a kora reggeli pályabejárásnál a rézsűs-oldalazós szakaszon valahogy elakadt az első kerék egy kisebb gödörben és úgy hasraestem, hogy beszorult a levegő és úgy maradtam. Felálltam, felrángattam a dudvából a bicajt, majd derékszögben támaszkodtam a vázra és úgy próbáltam aprókat lélegezni, hogy valahogy életben maradjak. Az egyik fiatal pályabíró pont ott állt és végignézte a földharcomat de nem szólt egy árva szót se. Nem kell azonban atomfizikusnak lennem, hogy kitaláljam valószinűleg min morfondírozhatott:
Tovább olvasom…

Ezt elhiszed hogy már megint elbénáztam?!

Salgo-kPedig baromira haladt a bringa a salgótarjáni Karancs Kupa CycloCross-on! A befejezett négy köröm gyorsabb lett, mint a Master1 győztes Bakter első négy köre és csak 10mp-cel lassabb, mint pl. Cser Gabié, aki a változatosság kedvéért elitben megy ebben az évben. Az U19-esek legeleje általában előttünk szokott bóklászni – de most nem ez volt a helyzet, pedig szlovák versenyzők is rajthoz álltak.

Elhatároztam, hogy nem startolok különösen erősen: közvetlenül a rajt után élre is állt a helyi Adame Laci én pedig hagytam őt, sőt még Viktort is magam elé engedtem. Laci azonnal nyitott egy kis előnyt, de úgy voltam vele, hogy a Tóth Atis szerint „kurvaerős” Viktor úgyis bombaformában van, szóval jó vagyok én mögötte, majd egyszer csak felrántjuk Lacira.
Tovább olvasom…

CrossLiget 2015, a zseniális CX verseny

CrossLiget-kBátran kijelenthetem, hogy az Econix CrossLiget 2015 verseny a legjobb dolog ami a CycloCross-szal történhetett Magyarországon. Pompás időben, szuper körülmények között tera-giga látványos versenyzéssel és fergeteges hangulattal ajándékozták meg egymást a versenyzők és a nézők.

Mától ez az etalon!

Mindig megnézem, megnézzük az elit futamot a Master2 után és szurkolunk a sporiknak, de valljuk be, általában azért nem rágjuk tövig a körmünket az izgalomtól. Vannak persze helycserék, technikai gondok, előzések, felbucskázások, de azért nyugodtak szoktak lenni ezek az összecsapások. Nem így volt ezen a vasárnapon, igazi parádés versenyzést mutatott be az elit futam első harmada!
Tovább olvasom…

Birka módon megint nagyon bekezdtem – 7. BringaPark Kupa

7Bringapark-kRossz előjellel indult a 2015-ös 7. Kőbányai BringaPark Kupa. És nem is csak arra gondolok, hogy 1C fokot mutatott a Garmin és egyre intenzívebben esett az eső, hanem mert már a pályabejárásnál lefordult az első gumim a felniről.

Egyáltalán nem lepődtem meg, mert pontosan ugyanott és ugyanúgy történt meg ugyanez az eset két héttel ezelőtt, mikor Spec Viktor meghirdetetett egy kora novemberi vasárnapi pályabejárást. Egy kb. 30-40 fokos döntött rézsű oldalában kellett megtenni mondjuk 10-15 méterses gidres-gödrös távot, az elején lefelé, majd rögtön felfelé. A tubeless CX setupom úgy tűnik nem nagyon bírja ezt a fajta terhelést. Ez nagyon hasonló egyébként ahhoz, amit egy rendkívül gyors, füves, ráadásul döcögős kanyarban kap jó mélyen bedöntve a gumi: egyes pillanatokban iszonyatos oldalirányú erő kóstolgatja a gumi-felni kapcsolatot. Ezt tutira jobban bírják a belsős gumik.
Tovább olvasom…

No, most meg miért nem tudok CycloCross versenyt nyerni?!

Veszprém SuperCross 2015 - Cyclocross rajtTavaly is írtam egy hasonló témájú bejegyzést – akkor XCO Magyar Kupákra vonatkozóan – és nagyon jó ómen volt, mert utána rögtön sikerült nyernem egy MK futamot Csömörön. Most is megpróbálkozom ezzel a trükkel, hátha megint bejön. Valójában egy kicsit már kezd frusztrálni, hogy még egyetlen CX versenyt sem nyertem életemben, pedig már tényleg sokszor végeztem dobogón.

Azzal szerintem sokan egyetértenek, hogy ez egy külön műfaj. Mindegy, hogy sikeres országútis , vagy XCO-s vagy, ez baromira nem jelenti azt, hogy CycloCrossban is egyből az élre kerülsz. Mindkettőhöz hasonlít és mindkettőtől nagyon különbözik. Mostanra sikerült talán kicsit közelebb kerülnöm ehhez a szakághoz is, úgy CycloCross bicajkezelés technikában, mint CX bicaj ügyben. CycloCross technikában miszerint már nem okoz gondot a palánkon átszökkenés, meg lépcső felfutások, megszoktam a CX canga kanyarodási stílusát, elég jól érzem a csúszáshatárokat. Illetve a bicajom sem szivat már: nincsenek defektjeim, technikai gondjaim, már nem váltogatok össze-vissza és végre lehetőségem van értelmesen áttételezni a CX bringát.
Tovább olvasom…

Impresszív start a 2015-ös SuperCross évad első futamán

SuperCross sorozat, Eddekor-Ózd Kupa, Master2 dobogóTavaly is nagyon tetszett az ózdi CX pálya, jót meccseltem Megyóval és Pityikusszal, most is valami hasonlóra számítottam. A II. Riczu Imre emlékversenyen és a Velence XCO MK-n kiderült, hogy Specziár Viktor kiemelkedő formában van, szóval ha a verseny előtt megkérdezel, Viktort és Pityikuszt biztosan a dobogóra vártam és reménykedtem benne hogy talán én is felférek majd mögéjük. A verseny előtt azt hiszem aláírtam volna a harmadik helyet.

A Footstrong-os arcok parkoltak mellém verseny előtt, teljesen körbevettek és „beintegráltak”, de nagyon örültem neki, mert borzasztóan jó hangulatú kis társaság. Döbbenetes, hogy 7-8 aktív versenyzőjük mindegyike Master2 korosztályú (Balu, az utolsó mohikán is szépen “felcseperedett” idén a korcsoportunkba), szóval ők sem jeleskednek jelenleg az utánpótlás nevelésben.

Tovább olvasom…

Példátlan sérüléssorozat és gyengécske szezonvégi eredmények

2015-Velence-1Hasonló pech-sorozatban még nem volt részem, egy héten belül három(!) bukás borzolta a kedélyemet – illetve a bőrt a fenekemen, a könyökömöm és a térdemen.

Kezdődött ugye a nagykanizsai zakóval, amely kevésbé járt hámsérülésekkel, ám nagyon komolyan megütöttem a fenekem, kék-zöld-lila lett, de ami rosszabb: a farcsontomat is odavágtam, ami a mai napig kellemetlen és fájdalmas. (Nyugi, bicajozásnál nem fáj!)

A nagykanizsai verseny (és esés) után – hétfő pihenőnap – kedden mentem el újra edzeni a 29-essel. Valahol Normafa magasságán egy tök sík, de gyökeres részen kiállva pedáloztam. Nem tudom, hol járt az eszem, de egyszer csak lecsúszott a bal kezem a kormányról. Ülve ez nem annyira gáz, de kiállva azonnal elveszítettem az egyensúlyom és néhány méter kacsázás után felbucskáztam, pont mint egy krumpliszsák. Nem ütöttem meg magam komolyabban, de picit lehorzsoltam a combom. Mérgelődtem egy sort, viszont megjegyeztem, hogy rohadtul kell vigyáznom kiállva tekerésnél, nem szabad leges-legszélen fognom a kormányt, mintha kormányszarvak is lennének rajta, mert a szivacsos Spyral markolatokról nagyon könnyen le tud csúszni a kesztyűm.
Tovább olvasom…

Nagyon fájdalmas esés – és az idei sokadik XCO MK második hely

2015 Nagykanizsa XCO Magyar KupaNagyon-nagyon tetszik ez a nagykanizsai XCO pálya, rettenetesen technikás, nem tudnak rajta dominálni a vékony mászó- specialisták. Még a csömörinél is jobb, rövidebbek az emelkedők és van a közepén egy rövidebb sík rész, ahol meg lehet szusszanni egy cseppet. Hevesen dobogott a szívem a pályabejáráskor, mert éreztem, ez a pálya az enyém lehet! Tombolt bennem a győzni akarás, ha most nem, akkor mikor?! Persze tökéletesen éreztem, hogy szoros lesz ez a verseny és sejtettem, hogy nagyon könnyű hibázni ezen a pályán. A szombat délutáni pályabejárás után azzal feküdtem le este, hogy tényleg baromira oda fogok figyelni, most ne bénázzam el!!!

Minden körülmény tökéletes volt. Szuper pálya ugratókkal, pumpa-pályával, bazi nagy rönkökkel és sziklakerttel, gyökeres DH szakaszok és technikás szűk kanyarokkal. Az idő pedig: ennél elképzelni sem lehet jobbat, napsütés és tökéletes hőmérséklet! Én is jó formában éreztem magam, minden passzolt a jó eredményhez. Picit még fújtam a telóba, hogy keményebb legyen, a pályabejáráson az ugratók landolásakor nagyon közel voltak a lekoppanáshoz. A kerekekbe is egy picikét többet pumpáltam a szokásosnál a biztoság kedvéért: előre 1.8, hátra 1.9 bar-t. Rázott is persze, mint a dög!

Tovább olvasom…

Top maraton összetett a zsebben!

Mátra Maraton 2015 - Fésüs LaciOlyan megtiszteltetésben volt részem a Mátra maraton rajtjánál, hogy beleborzongtam, még most is libabőrös leszek, ha rágondolok. A hosszútáv rajtja előtt 5 perccel – tehát a saját rajtom előtt kb. 25 perccel(!) – már odagurultam besorolni a starthoz, hát azt hiszed én voltam az első?! Bent állt máris vagy 100-150 ember! Persze oldalról már nem játszik, gyorsan hátulról begurultam, de rohadt messzire voltam az első sortól. Leghátul még kicsit lazább volt a stáb, előre tudtam kéredzkedni egy-két sort, de aztán ott bedugult. Ott álltam kétségbeesve és akkor elkezdtek egyre többen hátranézegetni, oda-odaszóltak: Na mi van Kefe, elkéstél? És ahogy kérdezgették és nevetgéltek egyre többen néztek hátrafelé, hogy na mi ez a parádé – majd lássatok csodát, gyakorlatilag szépen lépésről lépésre megnyitottak nekem egy sávot középen, egészen az első sorig! De ne úgy képzeld, hogy egy szűk sávban nagy nehezen előre tudtam verekedni magam, hanem lényegében kényelmesen előresétálhattam! Persze meg-megálltam pacsizni a haverokkal, sporikkal, mindenkinek megköszöntem ezt a gesztust – még most is libabőrös vagyok, ahogy rágondolok! Óriási érzés volt, köszönöm srácok, az igazi “VIP feeling” valami ilyesmi lehet.
Tovább olvasom…

Underworld Kupa és statisztikai demo

2015 Underworld Kupa, Fésüs LaciA lányom sokáig Anna Peti és Gergőt olvastatott velem elalváshoz. Szerintem nekünk már az összes kötet megvan, de hiába, egy idő után én bizony kezdtem megunni a megszokott történeteket. Elkezdtem marhaságokat beleszőni – persze a kis zsír egyből kiszúrta – és egy idő után már ő követelte: Apa, akkor ma három Anna Peti; egyet „rendesen”, kettőt meg viccesen! Ha neki is jobban tetszik a viccesen, akkor biztos másoknak is, szóval most egy darabig nem írok melankólikus bejegyzéseket.

Tavaly szépen lezsíroztam az Underworld Kupát, persze most is erre készültem. Kicsit beaggódtam, mikor megláttam Speciális Viktort is előnevezve, de eltökélt voltam: ez a pálya nekem annyira kedvez, hogy most majd kifújom az orrát! De erre sajnos nem kerülhetett sor, mert Viktor nem jött el, gyanítom, hogy a kékesi Tour de Hongrie szakaszon segítette Eisit. Helyette viszont megjelent Megyó (Medgyes Gabi, KTM) a regnáló és aktuális XCO és maraton Magyar Bajnok – és én persze azonnal éreztem a vesztemet. Hééé srácok, akik utáltok, hogy eljövök a versenyetekre és nyerek, jelentem tökéletesen átérzem, mert velem is pont ez történik ilyenkor… Persze ez verseny és én pedig egyáltalán nem bánom, hogy nem adnak mindig mindent ingyen.
Tovább olvasom…

Bükk maraton és Vas Balázs

2015 Bükk maraton, Fésüs LászlóKicsit szentimentálisan fogom kezdeni és befejezni. Ha fiatal vagy és nem bírod az ilyesmit, már most szállj ki a forgóból és ne is olvasd tovább!

Életem legerősebb Top Maraton győzelme kicsit elgondolkodtatott. Abszolút második helyen érkeztem be, ami tényleg az eddigi legjobb eredményem, de ha arra gondolok, hogy van-e még feljebb? Nem, nem hinném. Ráadásul ez csak rövid táv! Emlékszel, mindig mondom: vigyázz csalóka ez a szép eredmény, a kemények közép- és hosszútávon indulnak!

Szóval szép és tényleg büszke is vagyok rá, de nem érzem, hogy képes lennék innen tovább fejlődni. Asszem ennyi: ismerd meg a határaid – és szomorodj el. Vas Balázs (U17, Merida Maraton Team) mutatta meg ezen a versenyen, valójában merre és meddig tart az utam.
Tovább olvasom…

2015 XCO OB betli

2015 XCO OB Sopron, Master2 rajtMár az elutazás előtt nagyon rossz érzésem volt a pályát illetően, mert a két évvel ezelőtti OB pálya is harakiri volt a 9 perces iszonyú meredek mászással. Az idei pálya az előzetes info alapján nem változott jelentősen, mindössze kicsit nehezebb lett

A DH szekcióba bekerült egy plusz igen technikás sziklakert, majd rögtön utána egy ultrameredek visszamászás. Szóval igazi vadállat pálya, hullameredek hosszú felfelék és brutál technikás lefelék ugratókkal, letörésekkel, sziklakertekkel.

Már péntek délután lementem Sopronba gyakorolni, minden ugratót és letörést, gyökeres és sziklás szakaszt sokszor megcsináltam. Mindent elmond a pályáról, hogy csak két kört mentem és tök elfáradtam. Hogy lesz ebből három kör?! 290m szint körönként, majd’ 900m szint egy 14km-es XCO pályára?! Nooooormális?!
Tovább olvasom…

UFO vagyok, vagy nem vagyok UFO?

2015-Duna-kSimán nyertem az Esztergomból rajtoló 2015-ös Duna Maratont, de nem is ez volt a legszebb az egészben, hanem, hogy hogyan! A szokásos első hosszú emelkedőn gyakorlatilag felértem az élbollyal (az utolsó néhány km-t közvetlenül Kádi Tomi hátsó kerekén, második pozícióban), csak Vaskapu környékén szakadtam le róluk kb. a 6. km körül. De ezúttal nem az a drasztikus „ledobtam a vasmacskát és leakadtam a pi…ba” leszakadás volt, hanem folyamatosan láttam magam előtt az élen álló 3 srácot egy-két kanyarral előrébb, végig az árnyas szerpentinen.

És azután jött a meglepetés: úgy a 11-12. km környékén visszaértem az abszolut élbolyra! Ilyen még nem fordult elő egyetlen korábbi Top Maraton versenyemen sem, rettenetesen feldobott a dolog. Az más kérdés, hogy ahogy becsatlakoztam azonnal éreztem, túl kényelmes tempót megyünk, hamar kifújtam magam és szivesen mentem volna egy ici-picit gyorsabban. Szóval komfortosnak éreztem a tempót – már amennyire komfortos lehet harminccal veretni egy dózerúton 34 fokos melegben, finom fehér szinű porban… Közben felért ránk a Master1-es Simonyi Andris (Bike4life) is, na ezt már nem tolerálták a srácok, a soron következő emelkedőt Földi Bence kezdeményezésére meglószolva ismét elnyúltak előlünk.
Tovább olvasom…

Csömör XCO Magyar Kupa futam, 2015

2015-Csomor-kMost, vagy soha! Kb. így készültem a soron következő csömöri XCO (immár UCI C1 minősítésű) Magyar Kupa futamra. Tavaly ez volt az első MK forduló, amit meg tudtam nyerni és minden szempontból úgy készültem, hogy az idén is be tudjam húzni.
A verseny után a köridőket böngészve rajtam tényleg nem múlott: a három körön több mint egy perccel jobbat mentem az idén mint tavaly, pontosan ugyanezen a pályán. Ám ez mégsem volt elég a győzelemhez, mert Megyó sajnos alaposan rámpirított.
Lélekben nem készültem Medgyes Gabira (KTM Teszt Team, 2014 XCO Master1 Magyar Bajnok), mivel ő nem nevezett elő az Odinsporton mint mindenki más, csak egyszerüen megjelent a versenyen. Bemelegítéskor vettem észre – Bogár Gabival (Waberer’s Areus MTB Team) melegítettünk, pont úgy mint előző évben – szóval egyszer csak megláttam Megyót és azonnal tudtam, hogy ammen a tervemnek. Mondtam is Gabinak, de ő frankón megnyugtatott, hogy ne aggodalmaskodjak, rendben lesz az… De ez nem lett rendben.
Tovább olvasom…

Crosskovácsi maraton, 2015 június

2011 Crosskovácsi maraton, Fésüs LászlóEzt a képet erre az alkalomra tartogattam, mert most jött el az aktualitása. Nézd meg ezt a dagadt zsírosbödönt – így néztem ki a 2011-es Crosskovácsi maratonon, az volt a legelső, „nagy visszatérő” versenyem 10 év kihagyás után. Pont 10 kilóval voltam nehezebb, mint most, ez már az erősen észrevehető kategória…

Persze gyalázatosan mentem 2011-ben, Master2 középmezőnyben, vagy annál is hátrébb végeztem. Sok olyan barátom is megelőzött akkor, akikre azt hittem, még edzés nélkül is meg tudom verni őket, pusztán emlékezetből. Hát nagyon nem, totál kifingtam a versenyen és úgy lelassultam, hogy még a lányok is sorra oktattak! Ha megnézed a bicajt, ez még a régi KTM Team Edition, amivel háromszor voltam Master1 XCO Magyar Bajnok (1999-2001), akkor szuper bicaj volt, de ma már görgőzni se szívesen ülök fel rá. Mai szemmel borzalmas beállításokkal használtam: hosszú, 0 fokos stucni nagyon alacsonyra szerelve, szűk kormány kormányszarvakkal, még középső újjal húzutt fékek, vékony semi-slick gumik és még sorolhatnám.
Tovább olvasom…

Specialized Szilvásvárad maraton

Fésüs László - KefeÉletem eddigi talán legélvezetesebb versenye volt a 2015-ös Specialized Szilvás maraton. Tökéletesen uraltam a pulzusom és elég erős voltam ahhoz, hogy ne full 100%-on, csak mondjuk 98%-on versenyezzek, így is tudtam tartani a tempót a „célcsoporttal”. Olyan érdekes, hogy a hegyikerékpár versenyek eddig számomra mindig ugyanazt a kaptafát jelentették: az elején eldurrantok a versenyt vezető élcsoporttal, megyek velük nyélen ameddig csak bírok, majd leszakadok, folyamatosan érnek fel rám versenyzők, és végül hazaérek valamelyik grupettóval. Mindezt végig nagyon magas pulzuson, túlélő üzemmódban. Ám ez most más volt.

Most is elmentem a legelejével és borzasztóan koncentráltam a pulzusomra. Szuper ézés volt, hogy bírom a tempót felfelé a csömöri utánpótlás válogatott fiatalokkal, meg Hattyár Danival, aki egyébként elit kategóriában versenyez az XCO Magyar Kupákon. Hogy mennyire volt kontrollált: a levegővételem felfelé menet a zihálás és a viszonylag nyugodt lélegzés között ingadozott, arra is figyeltem, hogy feleslegesen ne ziháljak. Mellettem tekert Kőszegi Krisztián (Master1) akivel nagyon jól ismerjük egymást, teljesen hasonló erőben vagyunk, versenyről versenyre általában egymás mellett menetelünk és az adott nap dönti el, ki van épp kicsit jobb formában. Szóval Krisz viszont nagyon-nagyon zihált mellettem és ebből éreztem, hogy ő valamikor el fogja engedni ezt a vonatot… Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy nem is szóltam hozzá, csak kinyúltam balra és megérintettem a karját üdvözlésképpen – beszélni nem akartam. Ő rámnézett és mondott valamit egy elgyötört grimasz mellett, talán hogy: Szia Kefe!
Tovább olvasom…

Kisebb technikai bénázás Felsőtárkányon

Felsőtárkány XCO Magyar Kupa futam, Master2 rajtMindenki nyugodjon le a pi…ba, Vikor ma nem reggelizett semmi különlegeset!

Nagyon kíváncsi voltam rá, milyen formában lesz Specziár Viktor: megint „agyonver” bennünket, vagy pedig versenyzünk egy jót a mindenki által megszokott tempóban. Az utóbbi történt, ezzel ezt a “Viktor reggelije” témát le is veszem a napirendről – de ne rohanjunk ennyire előre, ez a sport ugye nem a lóverseny.

Felsőtárkányban, az idei 3. XCO Magyar Kupa futamon (amely UCI C2 minősítést is kapott az idén), a startnál rákérdeztem Viktorra, hogy mi volt ez szokatlanul erős menet az előző XCO futamon Várgesztesen. Azt felelte, hogy amikor van ideje edzeni, akkor sokkal jobban tud menni, mikor nincs, akkor kevésbé jól. Én még nem tapasztaltam meg ezt az érzést, sosem volt még olyan feeling-em, hogy azért mentem jobban egy adott versenyen, mert többet edzettem az előző egy, vagy két hétben. Nem, nekem egy-egy XCO sikerhez sok-sok hét jól sikerült edzés kell és gondos előkészítés fejben: begyakorolni a pályát, összerakni a kanyarokat, ritmusváltásokat, előre eltervezni az áttételeket, hogy ne kelljen improvizálni futam közben. Szóval konkértabban: én úgy érzem, hogy nekem az utolsó heti edzés már nem oszt nem szoroz. Ha egy métert sem tekernék egész héten, akkor sem mennék lassabban hétvégén. Ez persze szubjektív, csak érzés, ezt azért nem próbálom ki tétmeccs előtt.
Tovább olvasom…

Várgesztes, XCO Magyar Kupa futam

Várgesztes, 2015 XCO Magyar Kupa FutamValami nem stimmel Specziár Viktor körül. Teljesen hasonló érzésem van, mint az etyeki CX futamon, írtam is erről akkor. Két héttel ezelőtt hasonló karakterű XCO pályán szépen elvertem Viktort, minden köröm gyorsabb volt, mint az övé. Azóta eltelt 13 nap és immár rakéta sebességgel ment el mellettem és tartotta is a szuperszónikus tempót az egész versenyen… Két hét alatt ilyen szépen meg lehet erősödni? Én természetesen edzettem közben a megszokott módon, nem lassultam, sőt. Nem esik nehezemre érdekes új, vagy régi szegmenseket találni a Straván ahol jó eséllyel KOM-okat tudok menni. Póbálok kicsit hosszabbakat tekerni, mert tiszta sor, hogy ezt kell tennem. Egyszóval edzésben vagyok.

Másrészt az igazi összahasonlítási alap mindig azok a versenyzők, akikkel többé-kevésbé egy szinten haladunk hétről-hétre: Vas Petivel és Pityikusszal ugye jókat szoktunk meccselni, illetve a Master1-es arcok: SpecGabesz és Krisz. A mostani várgesztesi futam szinte lekoppintotta az előző salgótarjáni futamot erőnlét szempontjából. Mondjuk úgy, hogy mi így öten körülbelül hasonló erőt képviselünk és ez nem is nagyon változik meg egy-két hét alatt.
Tovább olvasom…

Szuper XCO MK szezonkezdés Salgótarjánban

2015 Salgotarján XCO Magyar Kupa Futam, eredményhirdetésMindig nehéz megsaccolni az aktuális évad első XCO Magyar Kupa futama előtt, hogy a téli/tavaszi felkészülés mire elég, odaférek-e majd a dobogóra, vagy nem. A Strava azért elég jó támpontot ad: egyrészt a régi szakaszokat újrafutva rögtön látszik, hogy tavaly hasonló időszakhoz képest mennyire vagyok felpörögve, másrészt könnyű azonnali összehasonlítást kapni a többi sporival. Bíztató jel volt, hogy március-áprilisban csináltam vagy 9-9 KOM-ot vegyesen sprinteken és hegyen, ezzel azért már el lehet indulni.

A fentiek alapján most harmadik helyet tippeltem magamnak a futam előtt, úgy gondoltam, hogy Pityikusz és Vas Peti minden bizonnyal odavernek majd. Megdöbbenve vettem észre Speciális Viktort benevezve, nem láttam XCO versenyen már vagy 16 éve, hát ezt meg hogy találta ki?! Gondolom levágta, hogy a CycloCross versenyeken ugye megjelent az XCO Master2 „krémje”, ő meg többször is odafért közénk a dobogóra – szóval azt gondolta, hogy majd XCO-n is így lesz. Tulajdonképpen nem is tévedett…
Tovább olvasom…

Kalandozás az országúti versenyek világába

Területi Évadnyitó, egyben Balla Viktor EmlékversenyFelkészülési időszak révén kora tavasszal mindig a versenynaptárakat böngészem, hogy megfelelő versenyeket keressek. Nekem kulcsfontosságú, hogy minél több versenyen induljak, ez tud a legjobban felpörgetni az első fontosabb XCO Magyar Kupa futamra.
Ezúttal nem találtam XCO-t, vagy maratont erre a hétvégére, így elhatároztam, hogy meglövöm a debreceni Balla Viktor emlékversenyt. Nem indultam országúton vagy 16 éve, kíváncsi voltam, hogy a jelenlegi formámban hogyan muzsikálnék az aszfalton. Azért támpontot adott, hogy a verseny tavalyi M2 győztesét, Erdős Lacit (KÖRÖS-Bike) elég alaposan, vagy 7 perccel megrajzoltam az előző hétvégi tarcali XCO versenyen. Persze ő ízzig-vérig országútis, semmi tapasztalata nincs XCO-ban, szóval az eredmény semmiképpen sem mutatott valós erőkülönbséget. Mindenesetre támpontnak jó volt, megígértem neki Tarcalon, hogy Debrecenben találkozunk és őt fogom lesni, követni, hogy mit csinál, mert ehhez meg én nem értek.
Tovább olvasom…

Kőfejtő Cross Tarcalon, XCO szezonnyitó

Kőfejtő Cross, Tarcal, XCo szezonnyitó versenyVégre itt van a nyakunkon a 2015-ös versenyidőszak! Nem jelentkeztem az etyeki CX latyakozás óta, mivel nem történtek velem érdekes dolgok. Semmi különös, edzettem szépen, ellentétben az eddigi évekkel, mikor ki sem dugtam az orrom bicajjal a fagyos télbe. Borzalmasan fázós vagyok és kivétel nélkül minden edzésen szétfagytam – mindig hazafelé, lefele a hegyről. Az edzés nagyobb részében semmi baj, teljesen élvezhető a dolog felfelé, de visszafelé mindig baromira fáj a hidegben a jobb kulcscsontom, ami el volt törve egy motorbaleset miatt, nagyon érzékeny lett a hidegre. Mindig arról álmodozom, hogy ellentétben a DH-s arcokkal, akik felfelé mennek a fogassal, nekem az lenne ideális, ha az edzést Normafánál fejezhetném be és oda értemjönne valaki és lehozna autóval… Hogy megfordult a trend! Régen a lefeléket imádtam és utáltam felfelé mászni, most épp fordítva van. (Télen.)
Tovább olvasom…

Etyek SuperCross és Kőbányai KarcsiCross

Etyek Supercross 2015 januárKicsit rendhagyó módon nem a versenybeszámolóra szeretnék koncentrálni ebben a szösszenetben, hanem sokkal inkább a fantasztikus szurkolásra, amiben részem volt Etyeken. Őszintén szólva már leszálló ágban van a formám a nyárihoz viszonyítva és igen gyengén mentem az utolsó SuperCross futamon. Viszont a szurkolóim fenomenálisak voltak. Még a tévébe is bekerültek!

A második körtől kezdve nagyon komolyan viaskodtam magammal: a testem végig könyörgött, hogy álljunk már meg végre, kinek hiányzik ez a rohadt hideg, folyamatos sár és mocsok az arcomba, ám bárhányszor elhaladtam a szurkolótábor előtt, a szívem Tovább!-ot parancsolt. Hatodik helyen végeztem, ebben az évben ez számomra „indultak még kategória” volt. (Tényleg jól sikerült 2014, alig volt néhány versenyem, ahol leszorultam a dobogóról.)

Tovább olvasom…

Kecskeméti SuperCross, plusz egy kis statisztika

Kecskemét CycloCross FésüsVégre vége a gumimizériámnak, beállítottam a működő tubeless felni- és gumi párost. Ahogy az előző Tudományos Tubeless Értekezésben (TTÉ) megírtam, a dedikált tubeless felni megoldja a CX szellentési problémákat. A versenyen is tökéletesen működött a Schwalbe Rocket Ron – Kenda Small Block Eight Pro páros kb. 2.5 báron. Más komolyabb technikai probléma sem adódott, ami hátráltasson Kecskeméten, az év utolsó SuperCross futamán, mégis vállalhatatlan teljesítményt nyújtottam: hatodik helyen gurultam a célba. Kuka.

Mostmár ahhoz is komolyabb csoda kellene, hogy harmadik helyen végezzek a Supercross összetettben. Nem pont így képzeltem, de rá kellett jönnöm, hogy ez sem olyan egyszerű sport, mint ahogy kinéz.
Tovább olvasom…

SuperCross CX ötödik futam, teljes csőd

Balassagyarmat CX Supercross - Fésüs LaciKovács Balu (Footstrong) lassan többet asszisztál nekem verseny közben, mint a saját footstrongos csapattársainak… Balassagyarmaton is kétszer futottam be a technikai zónába egy-egy kerékcserére, ki is kiáltottam neki az azt követő körben: – Ezt nézd, most nem megyek ki szervizelni!
A tréfát félretéve végtelenül rosszul sikerült az ötödik futam, 11. helyen végeztem. Főleg a lányokkal meccseltem és a végén nem is sikerült Dósa Eszti előtt beérnem. Klein „Kelta” Tomi és Vas „oroszlán” Peti is úgy mentek el mellettem, mint az év eleji első versenyeken, ahol még csak kerestem a formámat, de nem találtam. Elképesztően motiválatlanul versenyeztem – valójában nem is volt ez versenyzés, csak annak imitálása. Hideg is volt, kb. 3 fok amit már eleve utálok és valószinüleg túl is öltöztem magam a versenyre.
Télikabátban (plusz sapka-sál-kesztyű) és kiscsizmában versenyeztem.
Tovább olvasom…

SuperCross CX negyedik futam, defekt, ezúttal Salgótarjánban

2014 CycloCross, Salgótarján, Fésüs Úgy tűnik, a defekt-kálváriám még nem ért véget. Veszprémben is és Salgótarjánban is látszólag ugyanolyan defektet szenvedtem a versenyen. Mindkétszer új, piros, habkönnyű latex belső volt a Schwalbe Rocket Ron hátsóban és egyik defektnél sem ütöttem fel. Legalábbis nem látványosan, nem hibáztam, nem is éreztem semmilyen felütést. Mégis elfüstöltek a belsők. A latex belső nálam nem kap több esélyt.
Most épp Kenda Small Block Eight kűlsőt próbálgatok tubeless módon. Ha kicsi a nyomás benne (2.5 bar alatt), akkor bármikor ki tudom szisszenteni belőle a levegőt pl. füvön, egy élesebb, lendületesebb kanyarban. Szóval nekem több kell mint 2.5 bar, mondjuk inkább 2.7-2.8

Ezúttal semmit sem bíztam a véletlenre, vittem a 29”-es bicajt is tartaléknak. Plusz tartalék CX kerekek a depóban. Sajnos már elég hűvös van így november derekán, olyan 6 fok lehetett vasárnap. A pálya része volt két baromi hosszú és nagyon rossz minőségű murvás egyenes, előre borítékolható volt, hogy sok defekt lesz aznap. (Az én defektem persze nem ott történt.) Mindenki egy kicsit keményebbre fújta a gumikat a szokásosnál. De sokaknak ez sem segített. Pl. Zergének már az első kör első hosszú egyenes végén elszisszent a gumija, nagyon messze a technikai zónától, megértem, hogy nem futott tovább.
Tovább olvasom…